kiscim0818
 

Bacsi Jani, a Pappas Autó Magyarország Kft. pénzügyi igazgatója

bjaniNem rossz, ha a munkához szerencse is társul
Bacsi Jani Hosszúfaluból származik, de Budapesten él, ahonnan gyakran látogat haza. Gyermekkorában arról álmodott, hogy szép Mercedesben utazgat... Az álma teljesült: a Nafta egykori ificsapatának kapusa ma a Pappas Autó Magyarország Kft., a Mercedes mellett több más autómárkát forgalmazó, több mint 500 főt foglalkoztató nagyvállalat pénzügyi igazatója, egyben második embere. Fontosnak tartja, hogy az ember sose felejtse el, honnan származik. Utazzon Mercedesben, vagy sem...
Nemes emberi tulajdonság a baráti kapcsolatok megőrzése, a hazai táj szeretete, ahova vissza-vissza lehet térni. Fontos ezeket ápolni, közéjük tartozik Bacsi Jani is. Vallja, két otthona van: Budapesten itthon, Hosszúfaluban pedig otthon vagyok – mondta.
- Örök hálával tartozom szüleimnek, akik tisztességes és becsületes emberré neveltek. Ezeket a tulajdonságokat nem az egyetemen tanítják, ezt az ember a családi mintából és a gyermekkorából hozza magával. Egyébként az életben a legnagyobb kihívást számomra az jelenti, hogy a gyermekeimet tisztességre, őszinteségre és becsületre neveljem – mondta.
- Hosszúfalui gyerekként Lendvára járt iskolába.
- Igen, s nagyon szép emlékeim vannak arról az
időszakról. Jó tanuló voltam, szerettem iskolába járni. Az iskola után szívesen sündörögtem otthon édesapám mellett a műhelyben, szerettem barkácsolgatni vele, továbbá mint sok fiúgyerek, én is rengeteg időt töltöttem a focipályán. A Bacsi családban a sportolás nem volt soha kérdés, hisz édesapámék négyen voltak testvérek, és mind a négyen híres focisták voltak fiatal korukban. Én először a Nafta ificsapatában voltam kapus, majd ezt követően a hosszúfalusi Olimpia csapatában védtem.
- Az általános után továbbra is Lendván maradt?
- Egyértelmű volt számomra, hogy a tanulmányaimat a Lendvai Középiskolában közgazdasági szakon folytatom. Mindig is szerettem a számok világát, jó voltam matematikából, így ezen a pályán indultam el. Jó osztály voltunk, a mai napig megmaradtak az általános és főleg a középiskolás barátságok. Minden évben össze szoktunk jönni néhány osztálytársammal valamelyik lendvai kávézóban, ahol örömmel elbeszélgetünk közös diákkori élményeinkről.
- A középiskola befejezése után Budapestet választotta. Hogy került oda?
- Mondhatom azt, hogy a kíváncsiság vitt oda. 1993-ban a két ország közötti államközi egyezmény alapján ösztöndíjat és felvételt nyertem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára. Azért esett a választásom erre a főiskolára, mert akkoriban azt gondoltam, hogy a 3 év tanulmány éppen elég lesz. Az egyetem 5 éve túl hosszú idő lett volna számomra...
- Hogyan határozta meg ez az időszak az életét?
- A főiskolás időszak életem egyik legfelhőtlenebb szakasza volt. A tanuláson kívül sokat szórakoztunk. A kollégiumban töltött évek igazán önállóságra neveltek. A távolság miatt nem tudtam minden hétvégén hazautazni Hosszúfaluba, így hát kénytelen voltam megtanulni mosni, főzni, takarítani. Anyukám a mai napig nagyon finomakat főz, a kollégiumból pedig sokszor felhívtam, és tanácsot kértem, hogy kell elkészíteni ezt vagy azt az ételt.
- Miként zajlottak a pályakezdés évei?
- Mint minden frissen diplomázott fiatal, én is
állás után néztem. Ellenőrként kezdtem pályafutásomat egy építőanyagkereskedő vállalatnál. Még nem dolgoztam egész egy évet, amikor megkaptam a behívót a katonai szolgálat letöltésére, így 23 évesen 7 hónapra a muraszombati laktanyába kerültem. Az ott töltött időt a katonai kiképzés mellett megpróbáltam észszerűen eltölteni, és nagy hangsúlyt fektettem a német nyelv tökéletes elsajátítására. A 7 hónap alatt nagyon sok német nyelvű könyvet elolvastam, amely lényegesen hozzájárult a német nyelvtudásom elmélyítéséhez.
- És a katonaság után? Felmerült a kérdés, hogy menni vagy maradni?
- Persze, hogy felmerült. Mondhatom úgy, hogy a magyar lányok győztek, mivel akkori barátnőm miatt visszajöttem Budapestre, és újra állást kezdtem keresni. Viszonylag rövid keresés után állásajánlatot kaptam az MB Autó Magyarország Kft.- nél, amely annak idején még kizárólag Mercedes-Benz gépjárművek forgalmazásával és javításával foglalkozott. Szakmai pályafutásomat a vállalat és annak folyamatainak megismerésével kezdtem. Még 1998 őszén a munka mellett beiratkoztam a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem esti tagozatára. Napi 8 óra munka után még sokszor este fél 10-ig az egyetem padjait koptattam három éven keresztül, hogy közgazdasági ismereteimet még jobban elmélyítsem. Az itt szerzett tudás is hozzájárult ahhoz, hogy az egykori MB Auto Magyarország Kft., mostani nevén Pappas Auto Magyarország Kft.-nél dolgozom immár 19 éve, jelenleg pénzügyi igazgatói munkakörben.
- Mint pénzügyi igazgatónak fontos döntéseket kell meghoznia. Talán a cég számára a legfontosabbakat. Pörgősek a napjai?
- Reggelenként fél 8 körül indulok otthonról. A napjaim zsúfoltak, tele vannak találkozókkal és megbeszélésekkel. Ekkora méretű vállalatnál naponta merülnek fel új kérdések, mellettük ott vannak a régi problémák, amelyekre megoldást kell találni. Felelősségteljes döntéseket kell meghoznom, amelyek komoly pénzügyi hatással lehetnek a vállalat számára. Pörgősek és stresszesek a hétköznapjaim. Természetesen segítségemre vannak a kollégáim, akik nélkül nem lehetne eredményeket és sikereket elérni. Egy vezető akkor tud eredményes lenni, ha jó munkatársak veszik őt körül. Este hét körül szoktam hazaérni és a lefekvésig hátralevő időt általában a családommal töltöm.
- S akkor az időt minél tartalmassabban kívánják kihasználni...
- Igen, amikor a katonaság utána visszajöttem Magyarországra, megismerkedtem egy budapesti lánnyal, Dórával. 2002-ben házasodtunk össze, majd megszülettek a fiaink. Bence már 14, Dani 12 éves. Köszönettel tartozom a feleségemnek, hisz míg én reggeltől estig dolgozom, ő a részmunkaidős állása mellett gondoskodik a háztartásról, a gyerekekről. Néha komoly fejtörést okoz az a logisztika, amit délutánonként meg kell oldania, hol az egyik fiút viszi az uszodába, hol a másikat kézilabda- vagy fociedzésre. Nekem hétközben sok szabadidőm nincsen, de minden második reggel futok, vagy elviszem a fekete labradorunkat sétálni. Szeretünk kerékpározni, és ha időnk engedi, utazgatunk belföldön és külföldön, télen lelkesen síelünk. Amire az elmúlt két évben kevesebb időm jutott, pedig nagyon kikapcsol, az a vadászat. Bízom benne, hogy a jövőben ennek is több időt tudok szentelni.
- Gazdag tapasztalatai vannak, felelős munkakört tölt be. Mit javasolna a mai fiataloknak?
- Azt, hogy tanuljanak nyelveket. Aki nyelveket beszél, azelőtt megnyílik a világ, a lehetőségek tárháza sokkal szélesebb lesz, kevésbé fog kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. És hogy kitartó, kemény munkával előbb-utóbb elérik céljaikat. Ehhez persze jó, ha egy kis szerencse is társul. Lásson világot, és mindennap legyen valami apró öröme az életben.
MCSi Design