kiscim4117
 
 

Learatták a búzát, kicsépelték a rozst

arat3117Az aratók vállukra csapták a kaszát és kiindultak a tájház mögötti búzamezőre. A fiúgyerekek vitték a frissítő „harmatost”, a lányok a kalácsot. A kasza vágta a gabonát, az asszonyok sarlóval segítették a férfiak munkáját. Ahogy a termés a földön sorokban elterült, azt a lányok kévékbe kötötték, a kévékből pedig keresztet raktak – 21-et, ez volt a szokás. Népviseletbe öltözve, a hagyományokat becsben tartva idézték fel a domonkosfaiak idén is az egykori aratási munkákat.
A Domonkosfai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a Šalovci Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség, Šalovci Község és a Domonkosfai Önkéntes Tűzoltóegylet összefogásával vasárnap – immár ötödik alkalommal – megrendezték a hagyományos aratás és cséplés bemutatását Domonkosfán „Az aratás, a tánc és a dal ünnepe” cím alatt.
A falubeliekből álló csapat, a tapasztalt férfiak és asszonyok először az aratást, majd a cséplést elevenítették fel. A gazda szerepét a magyar önkormányzat elnöke, Jakosa Emerik öltötte magára, aki a rendezvényt folyamatosan vezette, a résztvevőket és a vendégeket is megszólaltatta. Az aratás alatt kissé szabadkozott, amiért inkább zöld az idei búzatábla, mint aranyló. – „Ennek az az oka, hogy idén valódi öko-bio a termés, hiszen régen sem permeteztek, így mi sem tettük” – mondogatta a csípős, heccelő megjegyzésekre válaszul. Majd a médiának viccesen odaszólt, hogy a tavalyi aratásról biztosan vannak még képek, azt tegyük inkább az újságba. Az aratók takaros munkát végeztek, hiszen a valóban kissé gyomos búzatáblán hamar csak a tarló maradt. Jöhetett is a kiérdemelt reggeli, házi sonkával, pereccel, hagymával, hogy erőt adjon a munka folytatásához. A legények pedig hozták a vizet – meg egy kis bort is –, hogy a júliusi kánikula fejbe ne kólintsa a dolgos embert. Felfrissülve, erőre kapva folytatódhatott a munka.
A régi, nagy cséplőgép helyett először egy öreg, kézi meghajtású cséplőbe került a búza, bemutatva annak működését. Aztán egy motoros cséplőgépet is beindítottak, ez már fekete füstöt fújva jelezte, rég dolgozott már, megzavarták hosszú nyugalmát. Végül a korábban learatott és az alkalomra előkészített rozst a nagy, 60 éves, traktoros meghajtású cséplőgépbe dobálták, ami a korábbi években is kiszolgálta a rendezvényt és valamikor közös cséplőgépe volt a domonkosfaiaknak.
A munka végeztével szalmabálák magasodtak a kopasz táblán, a zsákokba pedig belekerültek az értékes gabonaszemek. Más nem is maradt hátra, mint a jól megérdemelt hagyományos ebéd, áldomásként a betakarításra.
A tájház udvarán lévő sátorban a nap folyamán állandóan váltották egymás az esemény iránt érdeklődők. Kellemes volt a hangulat, baráti társaságok, családok foglalták el az asztalokat, a régi időkről vagy éppen a jelenről csevegve. A pajtaszínpadon délután két órától kultúrműsor zajlott, melyben szerepeltek a helyi kétnyelvű óvoda és iskola gyermekei, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület énekkara, a Rábavidékről a szakonyfalui néptánccsoport, majd Bálint Csaba és hölgykísérete egy operettműsorral örvendeztette meg a közönséget. A nap további részében a Skok együttes zenélt.
MCSi Design