kiscim4217
 
 

Lex Lingua

Nemegyszer úgy tűnik, hogy a magyar nyelv mint nemzeti kisebbségi nyelv helyzetét és használatának problematikáját a vegyesen lakott, kétnyelvű Muravidéken megvilágítottuk már minden szempontból. A szlovén alkotmány és következetesen a törvények értelmében a magyar nyelv azon a területen, ahol a kisebbség él, a magyar hivatalos nyelv, ami biztosítja közvetlen használatát és axiómát jelent a nyelv helyzetét illetően az élet minden területén. Tudjuk, hogy a közéleti gyakorlat gyakran eltér a törvény(ek)ben leírtaktól, s általában a magyar nyelv húzza a rövidebbet. Az évek során a nemzetiség, mint már az elején írtam, számos ilyen példára világított rá, kisebb-nagyobb megoldási sikerrel. De még mindig érnek komoly meglepetések.
A legutóbbi, mely úgy érezzük, nem maradhat visszhang nélkül, a Muraszombati Területi Ügyészség válasza a dobronaki kétnyelvű általános iskola igazgatójának kinevezése ügyében. Az ügyészség ugyanis feljelentés alapján vizsgálta a kinevezési folyamatot és a dokumentációt, s arra a megállapításra jutott, hogy (a közalkalmazottak munkahelyi szisztematizálását ellenőrző felügyelő magyarázata által is) a rendelkezésre álló dokumentációból nem vonható le, hogy törvény vagy más szabályzat alapján a meghirdetett igazgatói munkahely betöltésére meghatározott feltétel lenne a magyar nyelv tudása. Hát lehetséges ez? Hivatalos jogi magyarázat szerint a kétnyelvű területen a kétnyelvű oktatás vezető munkahelyein nem szükséges a magyar nyelv ismerete? Hol van a törvényi rövidzárlat? Nem maradhat válasz nélkül.
Mivel éppen most folyik a közvita az őshonos nemzeti kisebbségek oktatási különjogairól szóló törvény módosításának tervezetéről és éppen a (magyar) nyelvtudási feltételek meghatározása a pedagógusok és az oktatási szakmunkatársak esetében a vita egyik tárgya, jó lenne jól átgondolt, egyértelmű meghatározást hozni. A mai aktuális szóhasználattal élve: egy jó és betartandó nemzetiségi Lex Lingua kell.
MCSi Design