kiscim4917
 
 

Amikor Hófehérke csókolja a herceget

 
Azt, hogy az információs-kommunikációs éra újdonságokat hozott az életünkbe, már megszoktuk, sőt elfogadtuk: felgyorsítja, kitágítja létünket, de felületessé is teheti, csak egy kütyü kell hozzá. Mert csak ritkán kerül elemzésre, áttárgyalásra, hogy milyen tartalmakat is „konzumálunk”. A közkultúra területén is ez a helyzet: előadások, könyv, zene, film...
A Fructal, a Lek, majd a Ljubljanske mlekarne igazgatója, Rijavec Cvetana a menedzseri munkájáért 2015-ben életműdíjban részesült. Egy nő, aki három nagy céget is vezetett. Egy nő, aki elismerte – bár hasonló tapasztalata nem volt, s az interjúban ki is fejti, hogy miért –, hogy a nők emancipációja csak papíron létezik. Bár az elmúlt 100 évben ez sok mindenben változott. Követi ezt a jelenséget az „újkori elbeszélés” és a populáris kultúra?
Filmek, gyerekfilmek, rajzfilmek, a klasszikus meséket feldolgozó filmek elemzése – tükörnek a Hófehérke című mesét vette egy újságcikk, a mese fantasztikus filmfeldolgozásban a Tükröm, tükröm címet kapta. A film szereplői erős, emancipált nők, akik igencsak dominálnak a férfipopuláció felett. A történet fordulata – az életre élesztő, sorsdöntő csók – is fordított. A csókot nem a herceg, hanem a Hófehérke adja, nem csak jövőt, egy szebb jövőt ígérve, hanem visszaadva a herceg „beszámíthatóságát” is. Nem biztos, hogy éppen ez növeli a film nézettségét, de mégis valami frisset, újat jelent a kicsit fásult, nálunk lustán mozduló társadalmi berendezésben.
Filmen, rajzfilmen – de mikor lesz ez így az életben? Végül is csak kritikus gondolkodású mesékről van szó, nyári unaloműző olvasmányként...
Szolarics Nađ Klára
MCSi Design