kiscim0318
 

Meleg víz előállítása szanitáris hőszivattyúval

Egy átlagos háztartásban a meleg víz előállítására a háztartás teljes energiafogyasztásának 10 százaléka megy el, ebből is látszik, hogy e téren is fontos és érdemes takarékoskodni. Hogy mennyi víz fogy el egy háztartásban, az főleg a család létszámától és a családtagok szokásaitól függ. Így a melegvíz-fogyasztás különböző családonként, személyenként naponta 40 és 70 liter között mozog. Az említett fogyasztás 50–55 fokos átlaghőmérsékletű vízre érvényes, melynek 60 százaléka fürdésnél és zuhanyozásnál, 15 százaléka mosakodásnál és fogmosásnál, a fennmaradó 25 százalék pedig a konyhában fogy el.
Egy átlagos négytagú család évente 3000–3500 kWh hasznos hőenergiát fogyaszt el a meleg víz előállítására. E hőt némely háztartások központi kazánjukban fa, olaj vagy gáz elégetésével állítják elő, mások pedig villanybojlerrel. Meleg vizünket azonban előállíthatjuk még napkollektorok vagy úgynevezett szanitáris hőszivattyú segítségével is. Ma az utóbbival fogunk foglalkozni.
A hőszivattyú egy olyan készülék, amely villamos energia segítségével begyűjti környezetünk hőjének egy részét, majd ezt magasabb hőmérsékletre emelve fürdővizünk melegítésére készíti elő. Ennek a készüléknek három csatlakozása van. Az elsőbe villamos energiát táplálunk, a másodikba a környezet hője megy be, a harmadik pedig már a kimenet, melyből a megtermelt hőt kapjuk vizünk felmelegítésére. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem villamos vízmelegítésről van szó, a megtermelt hő 75 százalékát környezetünkből kapjuk. Ha például a meleg vizet villanybojlerben állítanánk elő, akkor 1 kWh elfogyasztott villamos energiából 1 kWh hőenergiát kapnánk. Más szóval ez azt jelenti, hogy a kapott 1 kWh hőenergiáért 1 kWh villamos energia árát kell fizetnem, ami 13 centnek felel meg. A hőszivattyú esetében azonban más a helyzet. Itt 1 kWh elfogyasztott villamos energia segítségével akár 4 kWh hőenergiát is kaphatunk (COP = 4 – fűtőteljesítmény), 3 kWh-t tehát a környezetünkből kapunk, amit természetesen nem kell megfizetnünk. Így aztán ebben az esetben 13 centért nem 1 kWh, hanem 4 kWh hőenergiát kapunk.
A szanitáris hőszivattyú fontosabb adatai közé soroljuk annak hőerejét, villamos erejét, víztároló kapacitását és a helyiség – amelyben a hőszivattyút elhelyeztük – légköbméterét.
Egy 3–4 tagú családnak elegendő egy 2 kW hőerővel, azaz 0,5 kW villamos erővel rendelkező hőszivattyú 200–250 literes víztárolóval. A helyiség térfogata, amelybe készülékünket elhelyezzük, pedig 30 köbméter körül legyen. A készülék eredményes üzemeléséhez fontos, hogy a helyiség levegőjének hőmérséklete 7 és 35 fok között legyen.
A hőszivattyú a vizünket 55 fokra melegíti fel, és ezzel egyidejűleg a helyiséget, amelynek a levegőjéből kapja a környezeti energiát, 5 fokkal hűti le.
A fent említett kilowattórák az átlagembernek nem sokat árulnak el. Ezért nézzük, hány eurót takaríthat meg a hőszivattyú egy nyári hónapban a bojlerhez viszonyítva.
Feltételezzük, hogy naponta 200 liter vizet kell felmelegíteni 12 fokról 55 fokra, ehhez napi 10 kWh hasznos hőenergiát fogunk elfogyasztani. Amennyiben a vizünket villanybojlerben állítjuk elő, ez naponta 1,3 euróba fog kerülni (a villamos energia jelenlegi átlagos áránál 13 cent/kWh), azaz havonta 40 euróba.
Amennyiben a meleg vizünket 4-es fűtőteljesítményű (COP=4) hőszivattyúval állítjuk elő (1 kWh elfogyasztott villamos energiával 4 kWh hőenergiát termelünk), a havi melegvíz-költségünk 10 euróra fog csökkenni. Emellett pedig még a pincénk vagy éléskamránk hőmérsékletét is lehűtjük körülbelül 5 fokkal.
Fontos azonban megemlíteni, hogy a szanitáris hőszivattyú a melegvíz-szükségleteink 60 százalékát tudja csak fedezni. A szóban forgó hőszivattyúk ára 1500 és 2000 euró között mozog. Ebből az következik, hogy befektetésünk 7–8 éven belül térül meg, a készülék élettartama pedig legalább 15 év.
MCSi Design