kiscim4117
 
 

A munkám a motivációm, feltöltődöm vele

glavac vali 3
Tárgyalások, gazdasági elemzések, komoly horderejű döntések. Ez (is) jellemzi az üzemanyag forgalmazás területén szlovéniai viszonylatban a harmadik legnagyobb cég, a magyarországi MOL Csoport leányvállalata, a MOL Szlovénia ügyvezető igazgatója, és tavaly szeptembertől a zágrábi Tifon igazgatósági elnöke, a dobronaki Glavač Valerija mindennapjait. Interjúsorozatunkban ezúttal rendhagyóan olyan eredményes nemzetközi karrierű szakemberrel beszélgetünk, aki Muravidéken maradt.
- Én itthon vagyok Dobronakon, minden nap. Kivéve, ha terepen vagyok külföldön. Ugyanis hetente utazok Zágrábba, 2-3 napot töltök ott. Jól érzem magam itt, szüleimmel, öcsémmel és családjával. Itt vannak a barátnőim is, Erzsi és Ági, jókat szoktunk társalogni, még ma is. Egyébként óvodás korunktól tart a barátságunk. Emiatt is szerettem az általános iskolai gyermekkort. A Lendvai Kétnyelvű Középiskola diákja voltam. Tanultunk, barátkoztunk, sokat jártunk ki, főleg hétvégeken. Vidámak, gondtalanok voltak azok az évek – mondja beszélgetésünk kezdetén.
- A MOL Csoport az egyik legnagyobb vállalat Közép-Kelet Európában, 26 ezer alkalmazottal, 2 ezer töltőállomással, ebből 46 Szlovéniában van. A Tifon jelentős kiskereskedelmi piaci részesedéssel bír Horvátországban, 44 töltőállomást működtet több mint 600 munkavállalóval. Az üzemanyag-forgalmazásban betöltött vezetői pozíció hasonlít álomszakmájához?
- Gyerekkoromban nem volt álomszakmám, nem tudtam mi akarok lenni. De igaz, hogy mindig az üzleti élet, a gazdaság vonzott. Ezért iratkoztam a közgazdasági technikumba Lendvára, utána a maribori Közgazdasági Egyetemen tanultam vállalkozási szakon. A választott téma ekkor már nagyon érdekelt: szervezés, vezetés, irányítás, pénzügy, mikroökonómia... Aztán öt év után diplomáztam, hazajöttem.
- A mai álláskeresés útvesztői ismertek. Akkoriban hogy alakult?
- Úgy tűnik, jó időben, jó helyen voltam. Gyenge öt hónapig voltam otthon, s csak két álláskeresési kérvényt kellett megírnom, aztán – sikerült. Az egyiket egy muraszombati céghez, a másikat a MOL Szlovéniához, Lendvára küldtem el. Érdekes, a MOL pályázatára, mely a Népújságban jelent meg, Erzsi barátnőm édesanyja hívta fel a figyelmemet. „Pénzügyi vezetőt keresnek, Vali, neked erre jelentkezned kell” – mondta. Elmosolyodtam, hiszen tisztában voltam azzal, hogy nem lehetnék pénzügyi vezető friss diplomásként, minden tapasztalat nélkül. Azt is tudtam, hogy általában a cégen belül szokták kinevelni a pénzügyi, számviteli vezetőket, s feltételeztem, hogy ez eléggé új cég lehet, ha ilyen káderrel nem rendelkeznek. Beadtam tehát a jelentkezésemet, de nem a vezetői posztra, hanem az egyéves gyakornokság elvégzésére. Fel is vettek. Ez 1998-ban volt. Először analistaként dolgoztam a pénzügyben, majd a könyvelésben, fokozatosan, éveken keresztül építettem a pályámat, jutottam előre. Pénzügyi vezető is voltam, de emellett a nagykereskedelmet is koordináltam. Amikor 2005-ben akkora lett a cég, hogy a pénzügyi vezetést és a nagykereskedelmi vezetői pozíciót ketté kellett venni, akkor az üzlet mellett döntöttem, mert ez jobban vonzott. Nagykereskedelmi vezető lettem, majd 2008 novemberében a MOL Szlovénia ügyvezető igazgatója. Ezekre a pozíciókra nem jelentkeztem, a munkám és az eredmények vittek előre, a MOL vezetőségének ajánlására fogadtam el a tisztséget. Mondhatom, én a MOL-lal együtt nőttem, itt tanultam, kóstoltam bele az üzlet világába, szereztem tapasztalatokat. Kezdeti mindössze 3 munkatárssal dolgoztunk, ma 50-en vagyunk. A MOL Szlovénia ma mintegy 200 millió eurós forgalmat lebonyolító cég. A töltőállomásokat üzemeltető partnerekkel, valamint alkalmazottjaikkal együtt mintegy 400 fős vállalat. A döntéshozatal mint vezetői feladat nem jelent különlegesebb nehézséget. A nagyobb üzleti döntéshozatal alkalmával a csapattal előzetesen alaposan felkészülünk elemzésekkel, számításokkal, és megpróbálunk minden aspektust megvilágítani. Ha érzem, hogy még kell valami, akkor még dolgozunk. A nagyobb döntések csak az után születnek meg.
- Hogy néz ki egy munkanapja?
- Minden nap valami más, ezt szeretem benne. A napomat prioritások határozzák meg. Reggel 8 után kezdek, s főleg most, hogy két helyen vagyok vezetői pozícióban, nem egyszer estig dolgozom. Két cég irányítása egész embert követel, de én a munka mellett feltöltődöm, a munkám a motivációm. Ösztönöz, miként tükröződik a munkánk az üzletben, eredményekben. Nem tudom miért, de az elmúlt 20 évben tényleg így volt. Az az igazság, hogy a gondokat nem hordom haza - valójában problémák nem is léteznek, csak kihívások vannak, kitűzött célok. A stressz szinte nem is fog rajtam. Pedig jelentős piaci változásokkal is szembe kellett nézni, változtak a vevők igényei, elvárásai is. S persze, a cég is sokkal nagyobb, mint anno volt. A mai töltőállomás fogalma nemcsak üzemanyag-értékesítést jelent, hanem ennél sokkal többet.
- Mennyire érezte a MOL Szlovénia a 2008-as gazdasági válságot?
- Nem annyira. Szlovéniában ebben az üzletágban főleg a 2013-ban történő jövedékadó növelése csapódott le negatívan, melynek következtében az üzemanyag ára magasabb lett, mint a szomszédos országokban. S most már 4 éve így van. Terveinket azonban ez nem tartja vissza, a folyamatos növekedésünk a cél. Káderképzést illetően is a cégnek nagyon eredményes nevelő programja van. A MOL-ban a nemzetközi tevékenység miatt a kommunikáció angol nyelven folyik, de nekem „magyarul” is meg kellett tanulnom, hiszen a szakterminológiát, a gazdasági kifejezéseket nem tanultuk. Sőt olyan tájszólást beszélünk, ami egyedi, Budapesten ismeretlen. Tudják, hogy nem magyarországi magyar vagyok. A nyelvtudás azonban sosem jelentett hátrányt, sőt inkább előnyt.
MCSi Design