kiscim4117
 
 

Nem könnyű az alkoholfüggőség leküzdése

somen2817Šömen Katarina nyugdíjas szociálügyi dolgozó terapeutaként 45 éve végez fáradhatatlan munkát a lendvai Gyógyított Alkoholisták Klubjában. A vidám és rengeteg pozitív energiát sugárzó hölggyel az alkoholfogyasztásról, a függőségről, a káros hatásokról és a környezetre is ható veszélyeiről beszélgettünk.
– Ön volt az egyik alapító tagja a lendvai Gyógyított Alkoholisták Klubjának. Milyenek voltak a kezdetek?
– A klub kezdetei az egykori lendvai Nafta cégig nyúlnak vissza, ahol szociálügyi dolgozóként megkezdtem a pályafutásomat. Ekkor, a múlt század 70-es éveien a cégben több mint ezer munkás dolgozott és a munkakörömbe számos szociális ügy kezelése tartozott. 1972-ben a céghez hat gyógyított alkoholistát irányítottak az egységünkbe a pszichiátriai gyógykezelésről, és akkor az üzemorvosi szolgálatot ellátó Šamu doktor úrral eldöntöttük, hogy segíteni fogjuk az érintettek rehabilitációját. Ennek érdekében egy csoportot alapítottunk, melyben a szakmai terapeuta munkát ketten végeztük, majd a munkánkhoz csatlakozott Lansak védőnő is. Az évek alatt a csoporthoz egyre többen csatlakoztak nemcsak a Naftából, hanem az egész lendvai közigazgatási egységből, ezért idővel a Lendvai Egészségház a szárnyai alá vette a klubot, melyben három terapeuta dolgozik, dr. Kolarič Franjo, Horvat Marija és én.
– A klubba a gyógykezelésen átesettek kapcsolódnak be és öt évig kötelező a tagságuk. Mi a klub küldetése?
– Az alkoholizmus egyfajta betegség. Régebben azt mondták, ez egy életmód, de a függőségnek súlyos káros hatásai vannak, elsősorban az alkoholista személyiségére és az egészségére nézve, emellett hat a családra és a tágabb környezetre is. Nem könnyű a függőség leküzdése, s a legnehezebb az önmegtartóztatás. A siker viszont mindig személyfüggő, hiszen a betegség legyőzése egyéni elhatározáson alapszik, emellett el kell fogadni a tényt, hogy a kezelés alatt az egyéniségén is változtatni kell. Ez viszont nem egyszerű, hiszen ilyenkor felszínre kerülnek az elnyomott érzések, melyekről beszélni kell, újra kell építeni az önbizalmat és meg kell változtatni a környezethez való közömbös hozzáállást. A betegek az alapokkal már a kórházi, illetve a járóbeteg gyógykezeléseken megismerkednek, ezekre építjük a munkát a klubban. A gyógyított alkoholisták öt évig kötelesek látogatni a klubot, de örömmel mondhatom, vannak olyanok, akik húsz vagy több éve is visszajárnak a csoportba. Egyrészt azért, mert keresik a társaságot, ebből kifolyólag is alapítottuk meg a „Zarja – Hajnal” szorongással küzdőket segítő egyesületet, amivel el tudjuk választani a klub szakmai küldetését az egyesületi szinten folytatott tevékenységtől. Fontos megemlíteni, hogy a klub küldetése a preventív tevékenység is, ezért az alkoholfogyasztás veszélyes hatásainak tudatosítása érdekében előadásokat tartunk főleg az oktatási intézményekben, ezeken jelen vannak a gyógyított alkoholisták, a hozzátartozók és a terapeuták is.
– A terapeuták a munkájukkal egy összetett problémát kezelnek, melynek megoldásában a gyógyított alkoholisták mellett a hozzátartozóknak is jelentős szerepük van. Hogyan zajlik a munka a klubban?
– A gyógyított alkoholisták sosem gyógyulnak meg, ezért tudatában kell lenniük annak, hogy már egy pohár is visszavezetheti őket az alkoholizmusba. Ezért a környezet, a család támogatása, odafigyelése nagyon fontos. A csoportfoglalkozásra minden hétfőn három órakor kerül sor a Bánffy Központban, amit rendszerességgel mintegy 23-an látogatnak. Abban az esetben, ha érkezik a csoportba új tag, az ismerkedéssel indítunk, majd a folytatásban a mindennapi problémákat, a nehézségeket beszéljük meg, és sokszor rövid a másfél óra a szakmai és elméleti tudnivalók ismertetésére. A múltat nem firtatjuk, minket a jövő érdekel, az, hogy nemet tudjanak mondani az alkoholra bármilyen váratlan körülmény mellett is. Nekünk az önbecsülésen és az önbizalmon kell dolgoznunk. Emellett a találkozásokon hangsúlyt fektetünk a kommunikációra, a partnerek közötti és a családon belüli beszélgetés fontosságára.
– Mi történik abban az esetben, amikor mégis „vétkeznek” az önmegtartóztatottak és az alkohol után nyúlnak?
– Minden egyénnél bekövetkezik egy krízis, és a vétkezés általában ekkor történik meg. Zömében ilyenkor felkeresnek bennünket, bűntudat gyötri őket. Minden terapeuta számára elég stresszes a visszaesés, hiszen számtalan kérdés merül fel: hol rontottuk el, vajon nem figyeltünk eléggé és mit tehettünk volna ellene. Ezekben az esetekben is a klub segítséget, támaszt nyújt a tagoknak. Ezért örülök annak, hogy a nyilvánosság már ismer bennünket, úgy klubszinten, mint egyesületi szinten.
– Régebben az ivászat egy fajta trend volt; véleménye szerint a mai társadalomban az alkoholfogyasztás mérséklődött?
– Azt tudni kell, hogy az alkoholizmus nem egyik napról a másikra jelenik meg. Sajnos az elvégzett felmérések eredményei azt mutatják, az alkoholfogyasztói korhatár egyre csökken. A fiatalok körében nagyobb mennyiségben van jelen az alkohol, ezért ők a társadalom egyre veszélyeztetettebb rétegébe tartoznak. Ebből kiindulva is a szülőknek mindig azt javaslom, ellenőrizzék, kivel és milyen társaságban forog a gyermekük, milyen állapotban tér haza a bulikról. Kiemelném viszont azt is, hogy ma is gyakoriak az olyan családi ünneplések, melyeken nagy mennyiségben van jelen az alkohol.
– Honnan meríti az erőt és mi a legnagyobb értéke a munkájának, amely mellett ennyi éven keresztül önfeláldozóan kitart?
– Egyrészt ez volt a szakmám, szociálügyi dolgozóként az emberekkel végzett munkát választottam. Szeretek az emberekkel dolgozni és elégedettség számomra az, hogy tudok segíteni az egyéneken, a családokon, melyekben a válságos viszonyok rendeződnek. Emellett bekapcsolódom más önkéntes munkákba is, így tevékenykedem a nyugdíjas egyesületnél, a Karitasnak is szívesen besegítek, valamint az idősebb polgárok otthonába is eljárok társalogni. Ameddig tehetem és az egészségem is engedi, abban a tudatban fogok dolgozni, hogy segíthetek az embertársaimon.
MCSi Design