kiscim3417
 

Mert bennünk még zeng a lélek!

neptanc davidA nyár már javában zajlik, az emberek többsége otthona hűsébe húzódva próbálja elviselni a kánikulai délutánokat, mások a munkával töltött hosszú hónapokért utazással jutalmazzák meg magukat. Kivételek azonban mindig vannak. Ezek közé sorolhatjuk a Muravidék Néptáncegyüttes tagjait, akik számára július hónapja hozta meg az aktivitás időszakát.
A forróság ellenére erőt és időt nem kímélve vágtunk bele azon táncos programokba, melyeket a nyár kínál. Izzadtunk, de nem csak a forróságtól. Fájlaltuk a talpunkat, azonban a tánccipő és a benne rejtőző tudásvágy kitartásra ösztönzött. A felsoroltaknak köszönhetően mostanra már két fontos eseményt tudhatunk magunk mögött. Július 3-án csoportunk néhány tagja útnak indult a Balaton közelében elhelyezkedő falucska, Karád felé. Július elsejével ott vette kezdetét az immár XXVI. alkalommal megrendezett Méta Népzenei és Néptánctábor. Hogy a tábor jó híre az anyaország határain kívülre is elterjedt, arról az ausztrál, holland, brazil és német résztvevők jelenléte tett tanúbizonyságot. Az idei táborban 270 népzene- ill. néptánc-kedvelő vett részt, ezzel medöntve az előző évek rekordját.
A Muravidék Néptáncegyüttes számára a Métatábor nem idegen. Meglepetésekből azonban az idén nem volt hiány. A magyarszováti táncok lépéseinek elsajátítását újabb kihívásként fogadtuk. Az ún. „mesterekkel” szemben azonban eleinte egy kicsit bizalmatlanok voltunk. Az idei évben e szerepben Taba Csabával és Fejér Erikával ismerkedhettünk meg. Elsődleges félelmeink azonban gyorsan elmúltak, ugyanis már az első próbák után világossá vált számunkra, hogy amellett, hogy igazi szakemberekkel van dolgunk, kiváló pedagógiai érzékkel is rendelkeznek. A bemelegítések és a próbák kemények és izzasztóak voltak, emellett teljes felkészültséget követeltek; azonban megmutatták, mire képes a táncos, ha kilép a komfortzónájából, és teljesen átadja magát a táncnak. A napirend szerint a háromórás délelőtti próbát ebéd követte, majd egy kis délutáni pihenés, aztán folytatódott a tánctanulás egészen vacsoraidőig. Az esti órákban rendszerint kezdetét vette a táncház, ahol a nap folyamán elsajátított lépések, a zenészek esetében dallamok bemutatása következett. A táncházról hosszabban is írhatnék, de ez olyan varázs, amit csak akkor érthet meg az ember, ha testközelből tapasztalja.
Szombaton a gálaműsorra került sor, melynek a karádi templom adott otthont. Először a templomtéren roptuk a táncot, majd ezt követően a zenészek bevonulása következett, amit végül az oltár előtti koncert zárt. Ilyenkor a résztvevők saját fáradtságukat elfeledve a közös értékeket helyezik előtérbe, szívüket-lelküket beleadva az utolsó táncba vagy muzsikálásba. Másnap a hosszas búcsúzkodás után Muravidék felé vettük az irányt.
Viszont ahogy már említettem, nincs megállás. Még igazából ki sem pihentük a karádi tábor fáradalmait, már újabb táncos élmények vártak ránk, igaz, egy kicsit másképp. A következő célpontunknak a kiscsőszi Pajtafesztivált tűztük ki, melynek atyja Kovács Nobert, „Cimbi« néven ismert néptáncos, koreográfus. Együttesünk tavaly első ízben vett részt az említett fesztiválon, azonban a tapasztalat az idén ismétlést követelt. Magáról a fesztiválról ízelítőül csak annyit, hogy a térképről már-már lekopott falucska a fesztivál ideje alatt jelentős célpontjává válik úgy az anyaországi, akárcsak a határon túli magyarok számára. A nagyjából 130 főt számláló közösség ez az egy hét alatt magaért a fesztiválért él. A különböző táncos-zenés programok a falu más-más pontjain, különböző helyszíneken zajlanak.
A Muravidék Néptáncegyüttes az idén szereplést is vállalt, nem is akármilyet. A karádi táncegyüttessel közösen bukovinai koreográfiát mutattunk be a kiscsőszi római katolikus templom előtt. Csoportunk lánytagjai beálltak a déli közös karikázóba is.
Mivel a jó hírekből sosem elég, szolgálhatunk még eggyel. Táncosunk, Solarič David az idén első alkalommal külön is képviselte Muravidéket. David részt vett a Pajta Szólótáncosa elnevezésű versenyen, ahol a harmadik versenyblokkban bukovinai silladrival állt a közönség elé. A zsűri Daliás táncos-díjjal jutalmazta, amely a szép tartással, eleganciával megfogalmazott táncprodukciókért jár. Csoportunk jó hangulatát tovább fokozta a Romungro Gipsy Band pajtazáró koncertje Cimbi diófája alatt. A koncert után fáradtan, de élményekben gazdagon indultunk hazafelé.
„Ha valamit igazán szeretsz, azt a részednek érzed, és nap mint nap arra törekedsz, hogy még jobb legyél, még többet tapasztalj, és mind jobban magadévá tedd.” A Muravidék Néptáncegyüttes tagjaiként erre törekedünk. Ez persze akkor sikerülhet, ha van, aki támogat, hátteret biztosít és lehetőséget nyújt. Reméljük, a közeljövőben is lesznek hasonló alkalmak, lehetőségek. Ahogy a csujogatás is tartja: Előre csak előre, aztán lássuk mi lesz belőle!
Šabjan Rebeka, Muravidék Néptáncegyüttes
MCSi Design