kiscim3417
 

Ahelyett, hogy kivágnak egy tőkét, ültessenek kettőt

bussay3117Bussay Dorottya – hivatása szerint orvos – az ismert csörnyeföldi Bussay Borásszat borásznemzedékének fiatalabb tagja, aki apja, Bussay Lászlónak az örökébe lépett. A szőlészet és a turizmus témában szombaton, a dobronaki konferencián beszélgettünk vele.
– Előadásában a pincészetekben végbemenő „generációváltás” személyesen megélt tapasztalatait osztotta meg a közönséggel...
– Az említett generációváltás a pincészetünkben apám 2014-es halála után következett be, amikor el kellett döntenem, hogy a szüleim által nagy gonddal és fáradozással létrehozott pincészetet és a 6 hektár területű szőlőt megtartom vagy sem. A döntéssel aztán elkezdődött egy új szakasza életemnek, amely kezdetben sok utánajárással járt, de az új kapcsolatok kiépítése meghozta a várt eredményeket.
– Mennyire fontos dolog itt, Zalában újragondolni a borászatot, mi az, amire különösen kell ügyelni?
– Elsősorban arra, amire már utaltam, hogy a régión belül is új kapcsolatokat építsünk ki. Ezt szolgálja a „nyitott pince” akciósorozat, amely tömöríti a pince- és szőlőtulajdonosokat. Számomra megható volt, hogy mennyien jönnek el egy-egy ilyen találkozóra, s ennek a csörnyeföldi domboldalon is meglátszanak a nyomai. Ma már nem vágják ki meggondolatlanul a szőlőt, hanem a szomszédtól – amennyiben már nem képes gondozni – megvásárolják a parcellát. Ez optimizmusra ad okot. Én egyébként mindenkit arra buzdítok, hogy ne vágjon ki egyetlen tőkét sem, inkább ültessen kettőt.
– Mennyiben kíván változtatni a már bevált, édesapjától örökölt borkészítési „recepten”, esetleg tervezi-e új szőlőfajták ültetését?
– Egyelőre az említett kapcsolatépítést, a nyitást tartom a legfontosabb feladatnak, a fehérek, a rizling és a furmint, valamint a két kék fajta, a pinot noir és a csókaszőlő marad. Ahogy a nagyon sikeres rizling „küvénk” (Esküvé) is, s természetesen az ősi magyar csókaszőlőből készült nedű is. Én is ezt szoktam felhozni a pincéből, ha inni, s nem kóstolni megyek – mondja nevetve.
– Édesapja gyakran mutatott az ég felé, ha az égiektől és az időjárási viszonyoktól függő tevékenység jövője került szóba. Ön mit remél az idei évtől?
– Édesapám örökébe lépve én is gyakran tekintek az égiek felé, különösen idén, amikor már túl vagyunk az első jégverésen, de szerencsére annyi maradt a tőkéken, hogy egyes fajtáknál termésritkítást is kellett végezni. Remélem, jó évjáratnak nézünk elébe, s a poharunkba a megérdemelt munka gyümölcseként remek itóka kerül!
MCSi Design