kiscim3417
 

A borkészítés a legősibb mesterségek közé tartozik

ciprus3117Ciprus második legnagyobb városa, Lemesos hangulatos kozmopolita hangulatú település, amely a sziget legfőbb kikötője, továbbá a helyi borászati iparág központja, ráadásul lüktető tengerparti nyaralóhely is egyben.
 
Lemesos (Limassol) – a szőlőskertek szívében
 
 
Lemesos elsősorban azért olyan lüktető hangulatú város, mert lakói, a lemesosiak imádnak szórakozni. Nem véletlen, hogy éppen itt rendezik meg a sziget két legfontosabb fesztiválját, a pünkösd előtti Karnevált, amikor egymást érik a jelmezbálok, a felvonulások és az ünnepségek, továbbá a szeptemberi Borfesztivált, amikor a helyi borászatok jóvoltából minden vendég annyi bort ihat szabadon, amennyi csak beléfér. Az éves rendezvényre, ami tíz éjszakán át tart augusztus végén és szeptember elején, Ciprus minden részéről érkeznek látogatók.
A középkorban Lemesosban vette nőül Oroszlánszívű Richárd Navarrai Berengáriát, akit Anglia királynőjévé is koronázott. Később a keresztes lovagok a városközponttól nyugatra, a Kockabástyánál rendezték be főhadiszállásukat. A ma Kolossi néven ismert középkori kastélyban a lovagok a borkészítés fortélyait is gyakorolták, s a szigeten a borkészítés amúgy is a legősibb mesterségek közé tartozik. A legjobb minőségű bort a Troodos-hegység lankái között termelik, ahol a napfény és a megfelelő mennyiségű csapadék ideális a szőlőtermesztéshez. A sziget egyik leghíresebb desszertbora a Commandaria, amit először a 12. században a Szent János lovagok készítettek. Még ma is őrzik a háromezer éves hagyományt. A legerősebb, közel 40 százalékos alkoholtartalmú ital a préselés után visszamaradt szőlőből erjesztett Zivania.
A kolostorok által termelt borok is igen zamatosak, ezek közül is az Ayios Andronikos és az Ayios Ellias tűnik ki. Érdemes megkóstolni a szigeten készített brandy-fajtákat is, de óvatosan: az erejükben jócskán különböznek. A Savanyú Brandy, ha megfelelő módon készítik el, igen ízletes nemzeti nedű. Háromujjnyi brandyből, félujjnyi limonádéból, félujjnyi zöld citrom levéből, egy kevés „Angostura” keserűből és szódavízből készül...
 
 
A helyiekről
 
A helyiek jóindulatúak, szeretik a turistákat, a magyarokat pedig megkülönböztetett figyelemmel, szinte testvérként kezelik. Nagyon sokan beszélnek angolul, de németül is sokakkal el lehet boldogulni. Ha egy-két szót szól hozzájuk az ember törökül (akár csak egy köszönés, megköszönés erejéig), akkor repesnek a boldogságtól.
Az öltözködési szokások nem eltérőek az otthon megszokottól. A török ciprióta lányok pont úgy öltöznek, mint a magyar fiatalok, tehát igazából „minden belefér”... Láttunk ugyan sok helyen tetőtől talpig beburkolt asszonyságokat is, de ők többnyire „telepesek”, akiket Ázsia elmaradottabb részéből „importáltak”, a lakosság létszámát feldúsítandó.
Köszönéskor általános a kézfogás, nő+nő, férfi+férfi, nő+férfi viszonylatban egyaránt. Orrot fújni kicsit elfordulva illik. A monokini nem nagyon elfogadott sem a strandokon, sem pedig a szállodák partvidékén.
Ciprus nem görög, nem török, hanem Ciprus maga. Egy olyan sziget, ahol különös módon nyugodtak, lazák és igyekeznek élvezni az életet a ciprióták. Történelme elég viszontagságos, hiszen földrajzi helyzete révén megfordultak itt föníciaiak, törökök, keresztes lovagok, angolok és még sok egyéb nemzet. Éppen ezért a kultúrája, a hagyományai és az ételei igazán változatosak. Gyönyörű tengerpartjai vannak, az ember szinte el sem hiszi, hogy valódi tengerben úszkál és nem egy fehérre meszelt, türkizes vizű medencében. Márciustól októberig nincs eső, novemberben vetnek és márciusban aratnak. A macskák szent állatok, amelyek gyakran csapatokban mászkálnak. A kutya viszont a ciprusiak számára magát a dögvészt testesíti meg, így nem is nagyon van a szigeten.
Én úgy definiálnám Ciprust, mint egy „prémium görög szigetet”. Hangulatra, szokásokra nekünk nagyon hasonló mindkettő (nekik persze ég és föld!), de az árak és a szolgáltatók (szállodák, programok stb.) jobb színvonalúak. Jó karban tartják a turizmust, ez érződik is, folyamatosan fejlesztik, találnak újabb tematikákat. Tetszett a sziget, kedves, közvetlen emberek, fiesztahangulat, jó ételek, szép falvak, templomok, mozaikok, tájak, tengerpartok, finom ételek, görög–török konyha.
A ciprusi konyháról felsőfokokban lehetne beszélni. Hasonlít a görögre, természetesen mediterrán jellegű, fűszerekben és gyógynövényekben gazdag, és kedveli az olívaolajat. Változatos, egy-egy zöldneműt – mint spenót, padlizsán, cukkini, lencse, borsó, zöldbab és még sorolhatnám... – legalább tízféleképpen el tudnak készíteni. Nagyon gyakori a hús zöldséggel való elegyítése, ami elvileg igen egészséges lenne, ha nem fogyasztanának minden tál ételhez legalább fél kiló kenyeret fejenként. No, lényeg a lényeg, a konyha mediterrán jellegű, de rengeteg keleti zöldséget használnak és az arabos fűszerezés is messze túltekint az általunk megszokottnál. Na, de mit is együnk, ha megérkeztünk álmaink szigetére és farkaséhesek vagyunk? Elsőnapi vacsorára mindenképp a „meze” nevű csodabogarat ajánlanám, ami nem egy ételfajta, hanem az étkezésnek egy – számunkra szokatlan – módja, amikor is apró tálacskákban legalább 15 féle ételt sorakoztatnak elénk. Látványnak sem utolsó, és az ízvilága is verhetetlen. A kiskocsmában vagy étteremben elfogyasztott meze az adott helyen elkészített ételekből összeállított menü, általában kettő vagy több személy részére felszolgálva. Mindig étvágygerjesztő szószokkal kezdődik az etetés, amikhez friss, forró kenyeret kínálnak. Tunkolni kötelező! A rózsaszínű szósz a taramosalata, ami vörös kaviárból készül. A zsemleszínű szósz őrölt szezámmagból sok-sok fokhagymával. A tzatziki pedig a joghurtos, fokhagymás uborkasaláta. Hozhatnak még égettzsemle-színű pürét, az a humusz lesz.
Ezekhez föltétlenül szervíroznak egy nagy tál salátát. Ha látják, hogy már be vagyunk gerjedve, akkor aztán jönnek az étkek hosszú tömött sorokban, mindegyikből éppen csak pár falat, de mégis végeláthatatlan a sor. Egy kis polip, egy kis tintahal, egy pár apróhal, szuvláki (nyárson, faszénparázson sült húsok), marhapörkölt (stifado), sertéspörkölt (afelia), grillezett halloumi sajt, halloumi sajttal töltött derelye (ravioli), cukkinis tojásrántotta, töltött szőlőlevelek, cukkinik, paradicsomok... és még sorolhatnám. A végén majdnem biztos, hogy a tulaj vendégül lát bennünket egy helyi édességre, ami leggyakrabban fahéjas túróval töltött csörögefánk szokott lenni, mézzel nem spórolósan meglocsolva. Egy ilyen mezevacsorára mindenképp legalább két és fél órát kell szánni. Légy felkészülve, hogy egy hosszú csatát kell majd megvívnod!
Híres történelmi emberek nyomdokain járhatunk. A legenda úgy tartja, Aphrodité, a szerelem istennője ezen a szigeten lépett ki a tengerből. A sziklák Nagy Sándort, a történelem legnagyobb hódítóját is elbűvölték, Leonardo da Vinci is megízlelte a sziget egyedülálló szépségét, Antonius római császár pedig Kleopátrának ajándékozta e csodaszép helyet. Biztosan visszajövök még!
(Vége)
MCSi Design