kiscim4717
 
 

Ligeti László, a hegyek vándora

ligeti4217Lendván nem múlik el olyan gyalogtúra, hogy Ligeti László fényképezőgéppel a kezében ne bukkanna fel mosolyogva valahol a tömegben. A hegyek vándora az egyik alapító tagja volt az idén megalakulásának 30 éves jubileumát ünneplő Lendvai Hegymászók Egyesületének. Sok éves munkásságával kiérdemelte a hegymászók szövetségének legmagasabb kitüntetését is, melyet szombaton vesz át.
Kedves, jókedvű és érdekes személyiségként ismertem meg Ligeti Lászlót, aki 30 éven keresztül meghatározta a lendvai hegymászás és gyalogtúrázás fejlődését. Találkozásunkkor elmesélte, hogy a hegyekkel és a hegymászással katonai szolgálata alatt találkozott először, melyet a Szkopje fölött mintegy ezer méteren fekvő meteorológiai állomáson töltött. Ott szeretett bele a hegyekbe: – Amikor Lendvára kerültem a Nafta vállalathoz, már komolyabban foglalkoztam hegymászással és 1977-ben meg is hódítottam a Triglavot. Akkoriban még élvezet volt a magashegyekben túrázni és feljutni a hegycsúcsokra.
Ebből adódóan több mint harminc évvel ezelőtt egy beszélgetés közben vetődött fel egy lendvai hegymászó egyesületnek a megalapítása, s az ötlet 1987-ben a Lovski dom vendéglátóban vált valósággá. Ekkor László elvállalta az elnöki tisztséget, melyet több mint húsz évig töltött be: – Emlékszem, az első gyalogtúránk a Lendva-hegyre vezetett, majd következtek a könnyebb és nehezebb megmérettetések, de külön élményt jelentettek az alpinista, magashegyi túrák és a sziklamászás is. Még az egykori Jugoszláviában a legkeményebb túráink a Velebiten voltak, ahol sziklákat másztunk. Jugoszlávia felbomlása után pedig kezdtünk külföldre utazni magasabb hegyeket leküzdeni. Megfordultunk az olaszországi Dolomitokban, Svájcban és Ausztriában is. Közben eljutottam Afrikába, ahol az 5.895 méteres Kilimandzsárót győztem le és a dél-amerikai Andokban is jártam. Itt hódítottam meg a számomra legmagasabb, 6.030 méteres Coropuna hegyet Peruban.
A Himalájában ugyan még nem járt, de eljátszott már a gondolattal, hogy valamelyik „ötezressel” megbirkózik a jövőben. – Európában is vannak még felfedezetlen hegyvidékek és rejtett csücskök, ahova a tömeges hegymászás még nem jutott el. Például szívesen mennék a Magas-Tátrába és a szigetek is érdekes kihívást jelentenek.
Amikor arról érdeklődtem, mi vezérli a hegymászót a hegycsúcsok meghódításában, mosoly ült Ligeti László arcára. Mosolyogva elárulta: – A hegycsúcsok meghódítása már nem tüzel fel. Számtalan megmászott hegy után nem sajnálkozom sokat, ha három méterrel a csúcs alatt ér véget a túrám. Egyszerűen szeretem a természetben tölteni az időt, új tájakat, embereket, szokásokat, különböző kultúrákat megismerni, ez boldogít engem. Emellett nem szeretem a tömeget és a hangos, ordibáló túrázókat, ezért manapság kerülöm a tömeges túrázóhelyeket.
László már átadta elnöki tisztségét a Lendvai Hegymászók Egyesületében, de továbbra is kiveszi részét az egyesületi munkából. Számos túrát vezet és az egyesület körzetében a túrautakat jelöli ki. Önkéntes munkájáért a köszönet jelenti számára a legnagyobb elismerést: – Akkor is elégedett vagyok, ha látom, hogy a gyalogtúrán a vezetésem alatt jól érzik magukat a természetjárók.
MCSi Design