kiscim4117
 
 

„Mindenképpen előrelépést látok a törvényhozás szempontjából”

goncz laci 1A tavaszi parlamenti ülésszak után, még a jövő évi választásokkal terhelt, őszi törvényhozási időszak előtt beszélgettünk Göncz László nemzetiségi parlamenti képviselővel a nemzetiségi szempontból fontos kezdeményezésekről, az eddigi eredményekről, illetve a parlamenti ciklus végéig várható történésektől.
- Képviselő úr, kezdjük a szlovén országgyűlésről általánosságban! Mit gondol, megmarad-e a jelenlegi kormány, a parlament jelenlegi összetétele,vagy ahogy sokan rebesgetik, akár előrehozott választások is várhatók?
- Az utolsó opció szerint legkésőbb június 3-án lesznek a parlamenti választások. Hogy a jelenlegi kormány teljesen kitölti-e mandátumát, vagy esetleg előrehozott választások lesznek, azt szerintem jelenleg még senki sem tudja megmondani. A koalíció fennmaradását számos ügy veszélyeztetheti, itt van például egy csomó megoldatlan horvát-szlovén ügy, mert a hágai bíróság döntése csak egy tényező. De említhetném például az egészségügyi reformot is. Ezek nagyon feszes kérdések, a koalícióban nincs egyetértés, így bármi lehetséges.
- Mandátumának elején nemzetiségi szempontból több fontos törvényhozási kezdeményezéssel élt. Talán a legfontosabb a nemzetiségi kerettörvény, mely eddig sajnos nem realizálódott. Van rá esély, hogy még ebben a mandátumban tényleges törvény legyen belőle?
- A törvényhozás szempontjából minden opciót megindítottunk, amit kellett, illetve meg lehetett nyitni. Az általános nemzetiségi törvény már kilenc éve a „vesszőparipám”, és ebben a mandátumban is sokat dolgoztunk a megalkotásán. Jelenleg egy legújabb változatot készítettünk a frakcióban, és ez most a kormány asztalán van. A szakembergárda most össze próbálja fésülni a mi legújabb változatunkat a legutóbbi kormányváltozattal – amit visszautasítottunk -, közös pontokat keresnek, párhuzamokat próbálnak vonni. Azt tudom mondani, a remény még nem halt meg - amennyiben a kormány végigdolgozza a mandátumot, és amennyiben össze lehet majd egyeztetni a kettőt, „átcsúszik” a minisztériumokon, és a nemzeti közösségek is pozitív véleményt adnak, akkor akár még októberben belekerülhet a parlamenti procedúrába, és a mandátum végéig akár törvény is lehet belőle.
- Mennyi maradt egyáltalán az „eredeti” általános nemzetiségi törvényből?
- Az eredeti, első verzióhoz képest jóval karcsúbb törvényről beszélünk már régóta, de így is fontos lenne mindkét őshonos közösségnek. A mostaninál jobban és időszerűbben rendezné a nemzeti közösségek szervezettségét és finanszírozását, együttműködését, a sokszor említett vétójogot különböző szinteken, néhány kulturális és sajtókérdést, többek között a Népújság, vagyis a nemzetiségi írott sajtó státusát is.
- Nemzetiségi szempontból talán még fontosabb az oktatási külön törvény. Ennek mi lesz a sorsa?
- A két nemzeti kisebbségi közösség oktatását rendező törvény módosításáról van szó. Annak ellenére, hogy két teljesen különböző oktatási koncepcióról van szó, nagyon messze eljutottunk, és mindenképpen minőségi javulást várhatunk a területen. Mindkét közösségnek, az olasznak és a magyarnak is voltak nehézségei ennek kapcsán a saját régiójukban, nehéz volt ugyanis megállapodni a kivitelező intézményekkel, magyarán az iskolákkal. Az eredeti szándékunk az volt, hogy a tanárok, tanítók nyelvi kompetenciáit növeljük. Őszintén szólva inkább a jövőről van szó: nem a jelenlegi káderről, hanem az újonnan a rendszerbe kerülőkről. A hajlandóság nem minden esetben volt meg, ebben a pillanatban még nem tudom kijelenteni, hogy lesz-e törvénymódosítás. A döntés a napokban születik meg, a törvény kész, de van még néhány specifikus nyitott kérdés, amelyeket rendeznünk kell. Abszolút elismerésem ennek kapcsán Andrea Barle Lakota államtitkárasszonynak, aki végig kiállt a nemzetiségi érdekek mellett. Jelenleg mondhatnánk azt is, „nálunk van a labda”. Ha úgy látjuk, hogy előrelépést jelent a két közösségnek a módosítás, akkor zöld utat kell adnunk, annak ellenére, hogy a régiókon belüli kompromisszum hiányában ideális eredményt nem várhatunk.
- Az oktatási törvénnyel kapcsolatosan voltak dilemmák, hogy esetleg Muravidéken is - hasonlóképpen, mint az olasz közösség esetében - szó lehetne az egynyelvű magyar oktatásról. Mi a véleménye erről?
- Igen, alternatívaként szóba került ez az opció is, de jelen esetben csak a törvény módosításáról beszélünk, az oktatási koncepció ilyen arányú változtatására nem kerülhet sor, mert a törvény cikkelyeinek legfeljebb egyharmadát lehet változtatni az ügyrend szerint. Ez egy új kihívás kell hogy legyen, de természetesen ehhez először is konszenzus szükséges a muravidéki magyarságon belül.
- A községi magyar önkormányzatok régi óhaja az ún. közvetlen finanszírozás, amely úgy tűnt, megtörténik, de az olasz közösség kihátrált a projekt mögül. Mi a helyzet ebben a kérdésben?
- Azt tudom mondani, most már mindenki megértette a magyar közösség álláspontját, de jelenleg két ellenlábasa van ennek a törekvésnek. Az egyik az illetékes minisztérium önkormányzatokért felelős főosztályának a bürokráciája – mert maga a minisztérium nem lépett fel a törekvés ellen -, a másik pedig az olasz közösség bizonyos része. Eddig igazából nem érdekelte őket az ügy, most a megvalósítás küszöbén sajnos már nem támogatják, leginkább attól félve, hogy emiatt az önkormányzatok egyéb nemzetiség felé irányuló támogatásai tompulhatnának, csökkenhetnének. A kormány egyébként elfogadta azt a törvényt, és beterjesztette az országgyűlés elé, de a régi verzióban. Ez azt mondja ki, hogy amennyiben az adott nemzeti közösség az adott községen belül a Nemzetiségi Hivatalnál igényli a közvetlen finanszírozást, akkor a hivatal tárgyalja meg az ügyet a községgel. Ha a község nem ellenzi ezt, - úgy tűnik, hogy ezt egyik község sem ellenzi -, akkor megtörténhet a közvetlen finanszírozás, és külön szerződést köt a hivatal a községgel és a községi magyar önkormányzattal. Végül is ezzel az opcióval megkapjuk azt, amit eredetileg akartunk. Ez a megoldás jó lenne az olasz közösségnek is, mivel, ha nem igénylik, akkor nincs közvetlen finanszírozás. Remélem, ezt az lehetőséget az egész olasz közösség is megfelelőnek tartja majd, így csak az említett minisztériumi főosztály marad ellenlábasként, de szerintem a koalíció támogatásával ezt is ki lehet majd küszöbölni. Felemás megoldás születne így, de a lehetőség meglesz, még akkor is, ha ez minden községben, minden évben nem történik meg, mert esetleg meg lesznek szorulva pénzügyileg. Jelenleg úgy tűnik, minden vegyesen lakott közégben elfogadhatónak tartják, még Hodos községben is, amely eddig ellenállt a közvetlen finanszírozásnak.
- A közvetlen finanszírozás kapcsán egyfajta konfliktusos helyzet alakult ki a magyar és az olasz közösség között. Milyen mély ez?
- Nem beszélhetünk konfliktusról. Egyszerűen arról van szó, hogy jellegében, történelmében, igényeiben, meglátásaiban, gyakorlati tevékenységeiben alapvetően két teljesen máshogyan működő közösségről van szó. Ebből kifolyólag teljesen normális, hogy vannak más vélemények és érdekek, de ezek egy pillanatig sem lépték át a korrektség, a politikai kultúra határait.
- Hogy értékeli az eddigi munkáját, ennek sikerességét?
- Az említett három törvény kulcsfontosságú a muravidéki magyarság szempontjából. Remélem, ha nem is tudunk ideális helyzetet teremteni, legalább előre tudunk lépni. Emellett nagy sikernek tartom, hogy végül is sikerült rendezni a gazdasági alap kérdését; a regionális kereteken belül a vissza nem térítendő összegek egyértelműek lettek, költségvetési tételként szerepelnek. Vannak sikereink egyéb területeken is, így például az, hogy valamilyen szinten rendezni sikerült a magyar nyelv helyzetét a nem kétnyelvű területen lévő muraszombati kórházban. Ugyanezt próbáljuk elérni a szociális intézményeknél is. Úgy látom, a muravidéki magyarságon belül nem a törvényekkel és a törvényhozással van a legnagyobb probléma, hanem egyrészt azzal, hogy érvényesíteni tudjuk a törvényeket, másrészt - és főképp azzal -, hogy élni tudjunk a törvényekkel. Ez egy komoly probléma, amely leginkább a belső politikai erő kérdése.
MCSi Design