kiscim0318
 

„Indulok a parlamenti választásokon”

hf01181Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának elnöke 2018-ban zárja második mandátumát. Beszélgetésünk a négyéves időszakról, ennek eredményeiről, a rövid és hosszabb távú tervekről, egyes aktuális kérdésekről folyt.
– Elnök úr, úgy gondolom, az elmúlt évek örvendetes, egyértelműen pozitív fejleménye az anyaország egyre nagyobb és szélesebb spektrumú támogatása, amely többek között a Muravidéket is érintette. Mi a véleménye erről, illetve mi várható ezen a téren a jövőben?
– Összességében nézve véleményem szerint a muravidéki magyar közösség számára az éppen lepergő 2017-es esztendő történelmi jelentőségűnek nevezhető. Magyarországtól, a magyar kormánytól ebben az évben ugyanis soha nem látott mennyiségű és minőségű támogatást kaptunk különböző projektek keretében. Ezt ezen alkalommal is illik megköszönni, ugyanis a közösség léptékét nézve talán mértéken felüli támogatást is kaptunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a támogatást nem az MMÖNK élte fel, hanem az eszközöket különböző csatornákon a muravidéki magyarsághoz sikerült eljuttatnunk. Szerintem nyugodtan kimondhatom, nincs olyan muravidéki magyar család, amely valamilyen módon ne részesült volna az említett támogatásokból, legyen az az oktatási-nevelési keret, az egyházi támogatás vagy más forrás. A projektjeink egyébként mind az ütemtervek szerint zajlanak.
– A legnagyobb sikernek egyértelműen a gazdaságfejlesztési támogatás számított. Várható-e 2018-ban is hasonló mértékű keret?
hf01182– Igen, ez egyértelműen sikeres volt. Sokan szkeptikusak voltak, sikerül-e ezt egyáltalán nyélbe ütni, lesz-e egyáltalán elegendő érdeklődő. Kitartóak voltunk, és őszintén megmondva az érdeklődők száma engem is meglepett. Ehhez nagyban hozzájárult a Lendvai Magyar Főkonzulátus, illetve a községi magyar önkormányzatok is, akiknek ezúttal is nagyon köszönöm a segítséget. A két pályázaton összességében több mint háromszáz jóváhagyott pályázat született, ami muravidéki mércével igencsak szép eredménynek számít. Az említett pályázatok által 2,26 millió euró került a vidékre. Igaz, ennek egy része már a jövő évi keretből kerül felhasználásra, vagyis a második kiírásban forrásfüggőnek jelölt pályázatok ebből lesznek kifizetve. Az ígéretek szerint 2018-ban is hasonló mértékű keretösszegre számíthatunk, a tervek szerint azonban ebből a keretből már középnagyságú, akár munkahelyeket is teremtő projekteket is szeretnénk támogatni. Termelőket, akár vállalkozásokat, a gazdasági szférát is integráló szövetkezeti formákban gondolkozunk. Ennek előkészítése éppen most zajlik. Sajnos nem nagyon rendelkezünk középméretű gazdaságokkal, vállalkozásokkal, éppen ezért, ha egy kicsit talán mesterségesen is, de egyesíteni, integrálni szeretnénk. Készül egyébként a turisztikai stratégiánk is, ami nagyon fontos, mert a mezőgazdaság mellett talán ezen a területen tudunk nagyobbat lépni.
– Az egyik legnagyobb projekt a középiskolai kollégium, illetve a fociakadémia létesítése. Hogy állnak a dolgok e téren?
– A középiskolai kollégium projektje 2018 végén zárul. Úgy gondolom, ebben az évben megteremtettük a feltételeket, hogy az eszközöket a meghatározottak alapján fel tudjuk használni. A projekt ezen fázisára 600 millió forintunk van, de ezzel még nem lesz vége, így további eszközöket kértünk, és kaptunk is 1,3 milliárd forintot. Több helyszín is felmerült. Úgy tűnik, a középiskola mellett két kisebb műfüves pálya épül, amelyeket elsősorban a középiskola sporttagozatos tanulói használnak majd, de rendelkezésre áll másoknak is. A középiskolai kollégiumot illetően is több helyszín jött számításba. Az elsődleges helyszínünk a stadion mögötti horgászotthon volt, de sajnos nem sikerült megállapodnunk. Így jelenleg a legreálisabb opciónak a Lipa szálló mögötti, Hármasmalom irányába elterülő, községi tulajdonban lévő terület tűnik. Itt épül majd meg a kollégium épülete és több segédpálya, függően a rendelkezésre álló összegektől. Zajlik a projekt, a kétoldalú szerződésből háromoldalú lett, de tartalomban ez nem változtat az egészen.
– Hogyan értékeli az elmúlt időszakot a magyar kisebbség és a szlovén állam kapcsolata szempontjából?
– Úgy gondolom, elégedettek lehetünk ezzel a viszonnyal is. A törvényhozásban két fontos törvényben sikerült előrelépni, a községi magyar önkormányzatok közvetlen állami finanszírozása, illetve szintén az önkormányzatok területén az uniós projektek előfinanszírozása terén. Az említett közvetlen finanszírozás igazából egy köztes lépés, felemás megoldás, mert nem sikerült elérnünk teljes mértékben, amit szerettünk volna. Annyi biztos, léptünk egyet előre, a kérdést legalább megnyitottuk, és majd a szintén készülőben lévő nemzetiségi alaptörvény, vagy más néven kerettörvény keretében véglegesíteni tudjuk. Sajnos az említett kerettörvény elfogadását szinte egy évtizede húzzuk, már szinte megállapodtunk, amikor az olasz közösség kihátrált. Jelenleg van egy újra egyeztetett tervezetünk, szövegünk, amely reményeim szerint hamarosan a nyilvánosság elé kerül. Nem hiszem, hogy ez elfogadásra kerül ebben a parlamenti mandátumban, de mindenképpen egy erős, előkészített alapot jelenthet majd a jövő évben megalakuló új kormánnyal folytatott tárgyalásban.
– Mi a véleménye az elfogadás előtt álló oktatási különtörvényről?
– Az oktatási különtörvény módosítását, amely nagyon fontos a megmaradásunk szempontjából, a kormány már jóváhagyta és a parlamenti procedúrában van. Az előkészületek, az általunk javasolt módosítások vitája véleményem szerint rámutatott számos olyan kérdésre, amelyek túlmutatnak az oktatás területén és egy picit más fényben tüntetik fel a sokszor idillikusnak vélt együttélést. Nagyjából két évet egyezkedtünk, főleg az oktatási intézmények vezetőivel, de a kisebbség számára nem született ebben az esetben sem ideális eredmény, véleményem szerint azonban egyértelműen kimondható, sokkal jobb lett, mint a mostani. Természetesen ebben az esetben is, ahogy minden törvény esetében, a fő kérdés a gyakorlati megvalósítás lesz. A különböző mendemondákkal ellentétben a magyar közösség nem „szigorított”, éppen ellenkezőleg, inkább „lazított” a mostani törvényhez képest, igaz, azt szinte senki sem tartotta be.
– Mit ért konkrétan a „lazítás” alatt?
– Arra, hogy a jelenleg még érvényben lévő törvény szerint elvileg minden kétnyelvű intézményben dolgozó tanítónak, tanárnak azonos szinten kellene birtokolnia a szlovén és a magyar nyelvet, míg a módosítással a magyar nyelv kompetenciáit megkülönböztetjük a legmagasabb C1 szinttől lefelé. Hozzáteszem, a C1-es sem a legmagasabb fokozat a nemzetközi rendszer szerint. Ráadásul a C1-es nyelvtudási szint csak azoknak feltétel, akik többnyire magyar nyelven tanítanak a szaktantárgyaknál, valamint természetesen a magyartanárok számára is.
– Idén ünnepeltük a szlovén–magyar kisebbségi egyezmény aláírásnak 25. évfordulóját. Az egyezmény szellemében viszonylag rendszeresen összeül a szlovén–magyar kisebbségi vegyesbizottság is. Mi a véleménye ennek munkájáról?
– Nagyon fontosnak tartom Szlovénia és Magyarország együttműködése szempontjából. Többek között ezáltal is ápol a két ország nagyon jó kapcsolatokat, annak ellenére is, hogy jelenleg a két ország kormányzata nem „azonos színezetű”. Már több ízben együttes ülést tartott a két ország kormánya is. Ez tervben volt idén is, de sajnos elmaradt, reményeim szerint azonban még a jövő évi választások előtt összeülnek. Ez is mindenképp pozitív hatással van a két kisebbség életére, a miénkre és a rábavidékiekére is. Remélem, hogy ez az irányzat folytatódik a parlamenti, majd az önkormányzati választások után is. A munkában az elmúlt években mi is fontos szerepet vállaltunk, a kifejezetten kisebbségi témák mellett olyanokat is felvetettünk, amelyek szélesebb jellegűek, de hát végül is minden, ami a Muravidéken történik, az egyben kisebbségi téma is, így például szerződés-aláírás előtt áll a Lendva–Pince kerékpárútprojekt, de említhetnék más egyebeket is.
– Az MMÖNK legutóbbi tanácsülésén bejelentette, indul a 2018-ban esedékes parlamenti választásokon nemzetiségi képviselőnek. A csúcsszervezet elnöki posztja és a képviselői poszt nem zárja ki egymást?
– Hosszabb megfontolás után úgy döntöttem, megpróbálkozom az országgyűlési választásokkal, leginkább azért, mert a jelenlegi képviselő, Göncz László bejelentette, nem indul a választásokon. Úgy vélem, folytatni tudom a jelenlegi képviselő minőségi munkáját. Az elhatározásomat bejelentettem már a munkatársaimnak, illetve, ahogy kérdezte, az MMÖNK Tanácsának is. A két funkció jogilag nem üti egymást, tehát amennyiben megválasztanak nemzetiségi parlamenti képviselőnek, a fennmaradó néhány hónapban folytathatom a munkát az MMÖNK Tanácsának elnökeként is. Ennek tehát nincs jogi akadálya, és mára az MMÖNK keretein belül felállítottunk egy olyan szakmai stábot, amely biztosítja a zökkenőmentes működést ebben az esetben is.
– Pozitívan értékelte a jelenlegi képviselő munkáját. Mégis mit változtatna?
– Göncz László véleményem szerint nagyon nehéz időpontban, időszakban lett nemzetiségi képviselő. Ne felejtsük, tombolt a válság, kormányok jöttek-mentek. Ennek ellenére, úgy gondolom, jó munkát végzett az említett helyzetben, ez pedig személyes képességeit dicséri. A kapcsolatunk végig jó volt. Nem értettünk mindig mindenben egyet, de mindig egy irányba húztuk a magyar közösség szekerét. Hogy a munkám sikeresebb lehet-e a parlamentben, nem tudom. Majd kiderül, ha megválasztanak. Egyetlen képviselő nyilván nem sokat tehet, ha nincs kormányzati támogatása, kompromisszumokra is késznek kell lennie, de soha sem szabad szem elől tévesztenie az eredeti célt, ez pedig a magyarság érdeke. Egyértelműen növelnünk kell a magyar nyelv presztízsét a közigazgatásban, egyébként az oktatási különtörvénynek és más jogszabályoknak sincs értelme. A magyarul beszélőknek előnyt kell kapniuk a kétnyelvű területen. Ennek érdekében már januárban a tanács elé tárunk egy, a területet rendező tervezetet, amely alap lehet majd a községeknek, a közigazgatásnak. Mondjuk úgy, hogy egy „Gentleman’s Agreement”-re, keretre gondolok.
– Átmeneti időszakot említett, ha jól értem, akkor a sikeres parlamenti választás esetén nem indul az őszi önkormányzati választásokon?
– Erről még nem döntöttem véglegesen. Várjuk meg az országgyűlési választásokat, illetve siker esetén az említett féléves átmeneti időszak tapasztalatait. Addig nem tudok pontos választ adni, de valószínűleg indulok.
– Maradjunk az aktualitásoknál. Sajtótámadások érték a kettős állampolgárság melletti kampányolás miatt. Mi a véleménye erről?
– Én mint Horváth Ferenc magánember többször is kinyilvánítottam, hogy a szlovén állampolgárságom mellé felvettem a magyart is. Ez törvénybe vagy bármi másba nem ütközik. Azáltal, hogy magyar állampolgár lettem, nem vagyok rosszabb állampolgára Szlovéniának sem. Sokan kifogásolják a kettős állampolgársággal járó magyar szavazati jogot, de a 21. században ez egy teljesen elfogadott dolog. Szlovénia elfogadja ezt, sőt ugyanezt teszi, ami nem csoda, mert a statisztikai adatok szerint a szlovének 25 százaléka nem Szlovénia területén él. A külhoni szlovénoknak megvan a szavazati joga Szlovéniában, a külhoni magyaroknak pedig Magyarországon. Én ebben nem látok problémát, a nemzetek így lélekben tudnak egyesülni. Véleményem szerint mint elnöknek kötelességem felhívni a magyarság figyelmét erre a lehetőségre. Ahogy mindent, ezt is félre lehet magyarázni.
– Ha már a sajtónál vagyunk, szóba került a magyar iskola bevezetése is. Ez mennyire reális?
– Mi vagyunk az egyedüli határon túli közösség, amely nem rendelkezik egynyelvű magyar oktatással. Emiatt ez a kérdés Budapesten is többször felmerül. Ilyenkor el szoktam mondani, nem látom annak reális esélyét, hogy megvalósítsuk, de a kérdéssel, úgy általában az oktatás jövőjével foglalkoznunk kell. Igaz, az egynyelvű oktatásnak megvannak a törvényi keretei, meglehetnének a szakmai és a pénzügyi feltételek is, de a Trianon óta eltelt 100 év távlatában a muravidéki magyar közösség egyszerűen nincs olyan helyzetben, hogy jól működő, sok gyermekkel rendelkező magyar iskolát hozzon létre. Ha ebben gondolkoznánk, akkor nyilván nem dolgoznánk már néhány éve az oktatási különtörvény módosításán. Nem tudok ilyen szándékról, így szomorú vagyok, hogy sokan még mindig a 20. századi elmélkedést folytatják, negatívan próbálják bemutatni a magyar közösséget, leginkább a magyar kormány támogatásai miatt. Nevetséges ez, mert a magyar kormány támogatásai előtt mindig az volt a probléma, hogy a magyar közösséget csak Szlovénia támogatja. Ahelyett, hogy most kiállnának mondjuk a szlovén országgyűlésben és azonos szlovén támogatást kérnének. Valószínűleg emiatt is van a Muravidék ilyen rossz helyzetben. Tartok attól, hogy ez a trend a következő választási évben csak erősödni fog ahelyett, hogy közösen dolgoznánk a vidék fejlődésén. A múltban is akkor tudtunk fejlődni, amikor ez az egyetértés megvolt. Remélem, ez a szellemiség vissza tud jönni a Muravidékre, ez lesz az uralkodó gondolkodás, nem pedig a 20. században berögzült gyűlölködés. Ha 70 évvel a második világháború után a győztesek és a vesztesek méltón tudnak emlékezni, akkor nem értem, 100 év elteltével mi itt, a Muravidéken ezt miért nem tudjuk megtenni. Ez elsősorban a szlovén politikum felelőssége. Én a megbékélés és nem az egymásra mutogatás híve vagyok.
– Az MMÖNK Tanácsát tájékoztatta arról is, hogy az MNMI igazgatója pert indított Ön ellen munkahelyi „lejárató vádaskodás és munkahelyi nyomásgyakorlás” miatt. Erről szeretne valamit mondani?
– Igen, tájékoztattam a tanácsot, hogy Kocon Kepe Lili, az MNMI igazgatója többek között „lejárató vádaskodás és munkahelyi nyomásgyakorlás” miatt pert indított ellenem mint az MMÖNK elnöke ellen. A rendőrség meghallgatott, én minden felhozott vádat visszautasítottam. A lelkiismeretem nyugodt. Az általa felhozott vádak nem állják meg a helyüket, sőt ezeket határozottan visszautasítom.
MCSi Design