kiscim2117

 
Sorozatunk befejező részében az idegen írásmód, az írásjelek, a számok és a keltezés írásában, illetve bizonyos szavak megváltozott írásmódjában bekövetkezett változásokat vesszük számba.
Az idegen írásmód körében a 217. pont d) része szabályozza a couchette-rendelés, lime-likőr, ragtime-koncert és hozzá hasonló köznévi kapcsolatok írását. A hangérték nélküli betűre végződő szavakat a tulajdonnévi előtag és közszó kapcsolatához hasonlóan (Baudelaire-vers, Loire-part, Shakespeare-dráma) kötőjelesen írjuk.

tovább

Sorozatunkban eddig áttekintettük a hangjelölések és az egybe- és különírással kapcsolatos kérdéseket. Ebben a részben a tulajdonneveket, illetve a kis és nagy kezdőbetűvel írandó változásokat vesszük számba.

tovább

Helyesírásunk egyik legproblematikusabb, legnagyobb nehézséget okozó területe a különírás és az egybeírás. A legtöbb elvet akkor tudjuk nehezen alkalmazni, amikor a jelentést is figyelembe vesszük. Egészen más a riasztóberendezés, és más az, amikor azt mondom, hogy riasztó berendezés van ebben a lakásban, azaz: nagyon csúnya. Érezni kell, hogy az egyik egy fogalom, ami egybetartozik, a másik meg egy jelzős szerkezet, ami meg nem. Ha az ember nem érzi az anyanyelvét, akkor nehezebben ír. Elsősorban nem nyelvésznek kell lenni, hanem a nyelvi érzékünket kell finomítani.

tovább

Az 12. kiadással kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a helyesírásban nem történtek jelentős változások, kevés szabályszintű változást találhatunk, inkább egyes szóalakok írásmódja lett más. Hogy megkönnyítsék a nyelvhasználók dolgát, a szerzők az új szabályzathoz egy változáslistát csatoltak, amely tartalmazza a megváltozott helyesírású szavakat, illetve mellékeltek egy leírást is arról, hogy mely szabálypontokban történt változás (akár lényegi, akár csak formai, stilisztikai).

tovább

Szeptember 1-jén véget ért az a türelmi idő, ami az új helyesírási szabályzat 2015-ös megjelenése óta párhuzamosan érvényben tartotta az akadémiai szabályzat (AkH) 11. és 12. kiadását. Mostantól kizárólag a 12. kiadás van érvényben.

tovább

„Minden helyesírási szabályzat menthetetlenül elavul egyszer.” Fábián Pál
 
1. Történeti áttekintés
A Magyar Tudományos Akadémia elődje, a Magyar Tudós Társaság a Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai címmel 1832-ben jelentette meg az első helyesírási szabályzatot, amely nem mindenkire nézve kötelező szabályzatnak készült, hanem csak a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) saját kiadványai számára. Mivel az alkotók gondoltak a nyelvhasználat változékonyságára, a helyesírási szabályok időnkénti felülvizsgálatát és kisebb-nagyobb módosítását is szövegbe foglalták.

tovább

A névteremtés egyik módja a feledésbe merült régi nevek felelevenítése. A kereszténység előtti időből származó nevek közül sok köszönheti a létét annak, hogy a 19. század derekán ismét divatba jöttek a régi magyar nevek. Újra ismert és kedvelt férfinév lett az Árpád, Béla, Csaba, Elemér, Jenő, Lehel, Levente. A női nevek között népszerűvé vált az azonos tőből teremtett Emese és Emőke, valamint az Enikő, Etelka, Etelke, Ildikó, Jolán.
Több olyan nevünk is van, amelynek felújított formája téves alakból származik. A mai Géza név a középkori írott források 19. századi téves olvasatából keletkezett. A betűk régi hangértékének figyelembevételével a helyesebb alak Gyejcsa, Gyécsa, Gyécse, Décse volna. Ez a név az Árpád-korban volt használatos, több királyunk is viselte. Alapja egy török eredetű méltóságnév (’herceg’), amelyhez magyar kicsinyítő képző járult (’hercegecske’). Mai keresztnévkincsünkben több alakváltozata is önálló névként anyakönyvezhető: Décse, Gécsa, Gejza, Gyécsa. Ugyancsak a 19. században tévesen ejtett méltóságnévből keletkezett a Zoltán név. Régi magyar személynévként a z betűt sz hangként ejtették, tehát az Árpád-kori ejtése: [szoltán]. Jelentése összefügg a később kialakult szultán szó jelentésével: ’uralkodó, fejedelem’. A 14. századra eltűnt a névkincsből, csak a 19. századi felújítás nyomán jelent meg ismét. A mai magyar keresztnévkincsben meglévő önálló névként használatos alakváltozatai: Solt, Zolta, Zsolt.
Szintén téves olvasat eredménye a Petúr férfinevünk. A középkori helyesírással a Péter név nyelvjárási Petür változatát Petur formában írták, azaz az ü hang jelölésére az u betűt használták. Ennek az alaknak a téves olvasatából származik a Petúr név, amely a mai magyar keresztnévkincsben Petur alakváltozatban is létezik.
A felújított nevek sajátos csoportját képviselik azok, amelyeknek nemcsak a régi magyar nyelvben volt közszói jelentésük, hanem ma is részei a köznyelvi szókészletnek. Férfinevek: Bajnok, Bátor, Bors, Csikó, Erős, Sólyom, Som, Tormás, Táltos. Női nevek: Ajándék, Balzsam, Gyöngy, Piros, Színes.
A fenti csoport átvezet bennünket a névteremtésnek ősidőktől kezdve jól ismert formájához, a közszavak személynévként való használatához. Az újabban keletkezett férfinevek közül ide sorolhatjuk: Bojtorján, Dalia, Jávor, Regös. Női nevek jóval nagyobb számban sorolhatók ebbe a típusba. Sok közöttük a növénynév: Árnika, Borbolya, Borostyán, Gyopár, Kála, Kökény, Liliom, Magnólia, Mandula, Málna, Montika (’pipitér’), Sziringa (’orgona’). Sok az értékes vagy pozitív dolgot jelentő közszóból alakult név: Korall, Gyémánt, Platina, Remény, Szellő.
A névteremtés másik formája az írók, művészek által kitalált nevek keresztnévként való elterjedése. A műalkotások révén ismertté és kedveltté vált nevek folyamatosan bővítik a névkincset. Már a 12–13. századtól vannak adataink arról, hogy a trójai mondakör hőseinek nevei Európa-szerte elterjedtek, de divatosak voltak a francia lovagregények hőseinek és hősnőinek nevei is. Középkori irodalmi eredetű neveink közé tartozik a Roland-ének hatására népszerűvé váló Roland ~ Loránd, Lóránt és Olivér nevünk. Külön érdekesség, hogy az utóbbi név esetében az irodalmi névadás kétszeres hatásának lehetünk tanúi. Ugyanis az évszázadok alatt majdnem feledésbe merült Olivér nevet a 19. században Jósika Miklós újította fel és tette népszerűvé Abafi című regényének főhőse által.
Keresztneveink között egyaránt van példa a magyar és az idegen szerzők műveiből elterjedt nevekre, verses és prózai művek, regények, színdarabok, operák, filmek hőseinek ily módon való továbbélésére. Regényhős nevéből vált önálló keresztnévvé: Árnika, Berzsián, Eszténa, Kincső, Száva, Szilamér, Tímea, Zéta. Valamely dráma szereplőjének nevéből keletkezett: Anitra, Hippia, Tünde, Zuboly. Zenemű szereplője volt: Almiréna, Pamína. Filmszereplő nevéből vált keresztnévvé: Alóma.
Már a legkorábbi nyelvemlékeinkben is előfordulnak szóösszetétellel keletkezett tulajdonnevek, amelyek összetett közszóból váltak tulajdonnévvé. A szóösszetétellel keletkezett személynevek a közszavakhoz hasonló grammatikai viszonyokat tükröznek. A mellérendelő viszonyban jelentős az ikerítéssel keletkezett becézők új névalakként való továbbélése (Anna-Panna, Anni-Panni, Anka-Panka). Az alárendelő viszonyra a mai keresztnévkincsből mindössze két példát tudunk, a jelöletlen birtokos jelzős Hadúr és a minőségjelzős Kisanna nevet. A Kisanna századokon át az Anna név Erdélyben szokásos becézője volt. Olyannyira beilleszkedett a névrendszerbe, hogy rövidüléssel és képzéssel keletkezett becealakja, a Kisó a mai magyar keresztnévkincsben önálló névként él tovább.

tovább

A névkészlet bővüléséhez nagyban hozzájárulnak a nyelv eredeti elemeiből létrehozott, úgynevezett belső keletkezésű nevek. A névalkotás során a szóalkotás mintájára képzéssel, összetétellel vagy ritkább névalkotási módokkal keletkezhetnek új nevek.

tovább

Az átvett nevek nagy csoportját alkotják a jövevénynevek, melyek kiejtésükben és később írásukban a magyar nyelv sajátosságaihoz igazodtak. A legtöbb jövevénynevünk török, latin, germán vagy szláv eredetű, de akad példa egyéb átvételre is.

tovább

Előző írásaimban nagyrészt a családnevekről, azok kialakulásáról és változásairól írtam. Nézzük meg egy kicsit részletesebben a keresztneveinket is.
A magyar keresztnevek származás szerint lehetnek ősi, eredeti nevek, más nyelvekből átvett nevek (jövevénynevek és idegen nevek), valamint belső keletkezésű (névalkotással és névteremtéssel létrejött) nevek.

tovább

MCSi Design