kiscim0318
 

Változások a magyar helyesírási szabályzatban, 3. rész

Az 12. kiadással kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a helyesírásban nem történtek jelentős változások, kevés szabályszintű változást találhatunk, inkább egyes szóalakok írásmódja lett más. Hogy megkönnyítsék a nyelvhasználók dolgát, a szerzők az új szabályzathoz egy változáslistát csatoltak, amely tartalmazza a megváltozott helyesírású szavakat, illetve mellékeltek egy leírást is arról, hogy mely szabálypontokban történt változás (akár lényegi, akár csak formai, stilisztikai).
A betűrendbe sorolás szempontjából nem teszünk különbséget a kis- és nagybetűk között, ez eddig is így volt. Az új szabályzat szerint azonban ha két besorolandó egység között csupán ebben a vonatkozásban van különbség, akkor a kis kezdőbetűs szó megelőzi a nagy kezdőbetűst, például: jácint, Jácint, opera, Opera, szűcs, Szűcs, viola, Viola.
A HANGJELÖLÉS főcím alá sorolja be az új szabályzat az írásmódokat (régebbi nevén a helyesírási alapelveket: kiejtés szerinti írásmód, szóelemző írásmód, hagyományos írásmód, egyszerűsítő írásmód). Logikusnak tűnik ez a megoldás, mert mindegyik írásmód a hangjelölésre vonatkozó ismereteket, szabályokat foglalja össze. A beszélt nyelvben előforduló ingadozások, illetve „helytelenségek” stigmatizáló minősítése kikerült az új szabályzatból. Néhány esetben megváltozott egyes szavaknak a helyesírása. A kiejtést követve módosult a következő szavak írása: árboc > árbóc, bedekker > bédekker, bura > búra (így sajnos létrejött egy homonimapár: lámpabúra / búra hajtotta a fejét), immúnis > immunis, samanizmus > sámánizmus stb.
Kétféle alakban használatos a köznyelvben, ezért a helyesírás is követi ezt a változást: foltoz ~ foldoz, bólingat ~ bólintgat, kacsingat ~ kacsintgat, tekinget ~ tekintget.
A sok, kevés megjelölés helyett az új szabályzat listákat ad. Pl. 23. szabálypont: Az egy szótagú főnevek végén hosszú ú, ű betűt írunk: bú, szú; fű, mű, nyű, tű. A több szótagúak egy részének végén is hosszú az ú, ű. A gyakoribb esetek: ágyú, aszú, borjú, ború, bosszú, búcsú, dugattyú, faggyú, fattyú, fiú, fogantyú, gyanú, gyapjú, háború, hattyú, interjú, kallantyú, kátyú, kopoltyú, koszorú, ocsú, odú, randevú, sarkantyú, sziú, szivattyú, tanú, vályú, varjú; betű, billentyű, csengettyű, csepű, derű, fésű, gyepű, gyűrű, gyűszű, hegedű, herkentyű, keselyű, kesztyű, köpű, kösöntyű, köszörű, nedű, rézsű, seprű, szérű, tetű, töpörtyű.
Vannak azonban rövid u, ü betűre végződő több szótagú főnevek is. A gyakoribb esetek: adu, alku, áru, bábu, batyu, daru, falu, frufru, gyalu, hamu, hindu, kakadu, kapu, kenguru, kenu, lapu, mandzsu, marabu, pertu, ragu, saru, satu, szaru, tabu, tinóru, uhu, zebu, zulu, zsalu, zsaru; bürü, eskü, güzü, menü, revü, süsü, tütü, ürü.
Bizonyos szabályokon enyhítettek, azaz a korábban szabályozott kérdéseket alternatívvá tették. Pl. a h végű szavak közül jellemzően a céh, düh, juh, méh, rüh beszédbeli ejtése alapalakban és a mássalhangzós kezdetű toldalékos alakokban ingadozhat: düh: [dü] v. [düh], dühnek: [dünek] v. [dühnek]; méh: [mé] v. [méh], méhtől: [métől] v. [méhtől]; stb. Írásban azonban a szavak minden alakjában jelen van a h. A -val, -vel, -vá, -vé ragos alakok helyesírására megengedi a kétféle írásmódot: dühvel [düvel] – dühhel, méhvé [mévé] – méhhé stb.
MCSi Design