kele
perec1
garas1
63. évfolyam
33. szám
Megjelenés:
2019. 08. 16.
kiscim3319

Budincin a 20 évvel ezelőtti, 1999. augusztus 11-én bekövetkezett teljes napfogyatkozásra, e nem mindennapi és a ...

Soron következő ülését tartotta meg a Lendvai Galéria-Múzeum Tanácsa múlt csütörtökön. A napirenden a féléves munka- és ...

Galič József újra itthon vizsgálja és gondozza bátyja, Galič István lepkegyűjteményét – mely a közép-európai térség ...

Gomboc Dušan, az Arum igazgatója július 1-jén a Muraszombati Körzeti Bíróságnál csődeljárást kezdeményezett a cég ...

Nap, Hold és gyémánt
Nincs döntés sem az elnök, sem az alelnök esetében
Ma is a lendvai lepkeház felállítását tervezi
Az Arum csődje egy ágazat végét jelenti
 

A nemzetközi klímaváltozási akciónap kapcsán

 

Őszintén szólva három évtizede még nem tartottam valós veszélynek az üvegházhatást, a globális felmelegedést, a klímaváltozást, inkább amolyan divatos hóbortnak, amellyel egyének, csoportok próbálnak előnyt, népszerűséget kovácsolni. Az eltelt harminc év alatt lassan, de biztosan meggyőződtem róla, korántsem – a korszerű szóhasználattal élve – celebtémáról van szó, hanem komoly, nem népet és nemzeteket, nem is kontinenseket, hanem ténylegesen globális, az emberi fajt veszélyeztető jelenségről, amelyet az ember zúdított saját magára. Nem egészen 250 év alatt, az ipari forradalom, a tömegtermelés kezdete óta.

 

Gondoljunk csak az utóbbi néhány nap viharos, szeles időjárására vagy az utóbbi tíz-húsz év nyári kánikuláira, a déli irányból terjedő növényi kártevőkre és betegségekre, a folyóinkban, tengereinkben, erdeinkben megjelenő idegen fajokra. Folytathatnánk a felsorolást az olvadó gleccserekkel, az eltűnő északi jégtömegekkel, az életterüket elveszítő jegesmedvékkel is, vagy a felmelegedés mellett akár a hulladékok ügyével is, a már a Mariana-árok mélyén is fellelhető műanyaggal, amely mikrováltozataiban már szinte minden tengeri és szárazföldi állatfajban kimutatható. Nem utolsósorban ide tartozik az emberi migráció is, amelynek okai között a politikaiak mellett sok esetben, vagyis inkább általában a lehetetlen életkörülmények, az aszály, a vízhiány szerepelnek. Vagyis tényleg az apokalipszis következik? Vagy az emberi civilizáció magára eszmél és megteszi a szükséges lépéseket? A kulcskérdés az, le tudunk-e mondani kapzsi, haszonhajhászó életmódunkról, kényelmi fogyasztói szokásainkról? Egyénként és társadalomként is!

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben