kele
perec1
garas1
63. évfolyam
21. szám
Megjelenés:
2019. 05. 23.
kiscim2119

A szlovéniai magyar közösség legrangosabb magyar nyelvi versenye, a Petőfi Sándor Tanulmányi Verseny, melyen a ...

Hétfőn este nagy sajtóérdeklődés mellett zajlott le a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) 1. ...

Úgy gondolom, még tavaly vagy akár két hónappal ezelőtt sem áltatta magát azzal senki, hogy a Muravidék és a „szlovén ...

A lendvai könyvtárban múlt csütörtökön a Tudástér előadás-sorozat keretében Háy János író Kik vagytok ti? cím alatt ...

Versengő gondolatok
„Éket akarnak verni közénk…”
Trianon átka
Sajátos esztétikát is kidolgozott
 

A nemzetközi klímaváltozási akciónap kapcsán

 

Őszintén szólva három évtizede még nem tartottam valós veszélynek az üvegházhatást, a globális felmelegedést, a klímaváltozást, inkább amolyan divatos hóbortnak, amellyel egyének, csoportok próbálnak előnyt, népszerűséget kovácsolni. Az eltelt harminc év alatt lassan, de biztosan meggyőződtem róla, korántsem – a korszerű szóhasználattal élve – celebtémáról van szó, hanem komoly, nem népet és nemzeteket, nem is kontinenseket, hanem ténylegesen globális, az emberi fajt veszélyeztető jelenségről, amelyet az ember zúdított saját magára. Nem egészen 250 év alatt, az ipari forradalom, a tömegtermelés kezdete óta.

 

Gondoljunk csak az utóbbi néhány nap viharos, szeles időjárására vagy az utóbbi tíz-húsz év nyári kánikuláira, a déli irányból terjedő növényi kártevőkre és betegségekre, a folyóinkban, tengereinkben, erdeinkben megjelenő idegen fajokra. Folytathatnánk a felsorolást az olvadó gleccserekkel, az eltűnő északi jégtömegekkel, az életterüket elveszítő jegesmedvékkel is, vagy a felmelegedés mellett akár a hulladékok ügyével is, a már a Mariana-árok mélyén is fellelhető műanyaggal, amely mikrováltozataiban már szinte minden tengeri és szárazföldi állatfajban kimutatható. Nem utolsósorban ide tartozik az emberi migráció is, amelynek okai között a politikaiak mellett sok esetben, vagyis inkább általában a lehetetlen életkörülmények, az aszály, a vízhiány szerepelnek. Vagyis tényleg az apokalipszis következik? Vagy az emberi civilizáció magára eszmél és megteszi a szükséges lépéseket? A kulcskérdés az, le tudunk-e mondani kapzsi, haszonhajhászó életmódunkról, kényelmi fogyasztói szokásainkról? Egyénként és társadalomként is!

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben