kele
perec1
garas1
62. évfolyam
38. szám
Lendva 
2018. 09. 20.
kiscim3818

A Muravidék idén is nagy kedvvel és szeretettel vett részt a Nemzeti Vágtán Budapesten. A Hősök terén ott voltak ...

Sabo Tatjana szeptemberrel harmadik igazgatói mandátumát kezdte a legnagyobb muravidéki kétnyelvű általános iskola, az ...

Múlt szerdán ünnepélyesen felavatták a kibővített gördeszkapályát Rédicsen, melynek kezdeményezője a gördeszkás papként ...

A Lendvai Kinológiai Egyesület a hétvégén sikeresen szervezte meg a CACIB Nemzetközi Kutyakiállítást és Versenyt, ...

Korzó-díj a Vágtán
Hiszek az oktatási rendszerben és a tanárokban 
Gördeszkapálya-avatás Rédicsen
Nemzetközi kutyakiállítás Lendván
 

A nőnapi bál az egyik legnagyobb volt az évben

nonap dora101821857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil– és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában elhatározták, hogy nemzetközi nőnapot tartanak, melyet Magyarországon 1914-ben ünnepeltek először. Később, a Rákosi-korszakban már egyenesen kötelezővé tették a megtartását. Az akkori Jugoszláviában sem volt más a helyzet. Március 8-a megtartandó volt, az ünnepélyen való részvétel pedig szinte kötelező mindenki számára. Ha a rendszer nem is, de az ünnep a mai napig szép emlékként él sokakban, főként faluhelyen. Szentlászlón és Domonkosfán jártunk, ahol két kedves hölgy idézte fel emlékeit a régi nőnapok hangulatáról.
nonap dora10181
 
nonap marika1018A szentlászlói Dora Marija – Mária – számára a nőnapi ünnepek maradandó, kedves emlékek. A kultúrműsorok megszervezése, a bálokra való készülődés összehozta a falu apraja-nagyját. – A nőnap megszervezését eleinte a tanítókra bízták. Ők gondoskodtak arról, hogy a gyerekek megtanuljanak az alkalomra egy verset, dalocskát. Én is rendszeresen szavaltam, még fényképem is van a fellépésről. A rövidke program végén a gyerekek egy csokor hóvirágot adtak át az édesanyjuknak – emlékszik vissza Mária, miközben a fénykép is előkerül (felső képünk). A képen lévő copfos kislány akkor nyolcéves lehetett. Majd elmeséli, hogy a faluban évről évre egyre nagyobb nőnapi programokat állítottak össze. Az asszonyok átvették a szervezési feladatokat, a tűzoltók pedig bált rendeztek. Aztán amikor 1978-ban megalakult a művelődési egyesület, már a kultúregylet tagjai vették kezükbe a szervezési feladatokat, a kultúrműsor pedig egyre színesebb lett, néptánccsoporttal, énekkarral, a tűzoltóbálban pedig hajnalig is eltartott a mulatozás. – Nálunk természetesen a Dora együttes játszott minden bálban, hiszen ők voltak a falu zenészei és híresen jó hangulatot csináltak. A nőnapi bál pedig az egyik legnagyobb bál volt az évben, a készülődésben az egész falu részt vett. A faluotthon termét kidíszítettük, a dekorációt krepp-papírból készítettük, illetve bokrétákat is csinálgattunk. A bálba érkezőknek ezeket a kis bokrétákat tűztük fel, amiért cserébe önkéntes adományt kaptunk. A széles környékről ide jártak mulatni a fiatalok, Szerdahelytől egészen Dobronakig, Radamosig. Akkoriban szokás volt a tombola is, tortákat, sőt, még sült csirkét is kisorsoltunk. A hangulat kitűnő volt. Egészen 1991-ig minden nőnapot megtartottunk a faluban. Otthon viszont nem volt különösebben szokás a felköszöntés. Ma már fordítva van. Nőnapkor odahaza egy szál virágot, néhány kedves szót kapunk a férfiaktól, de közös ünneplés, összejövetel, bál nincs a faluban. Pedig szép volt – emlékszik vissza Mária.
A nőnapot Domonkosfán is nagy ünnepként tartották számon régen, ott is megadták a módját az ünneplésnek. Néhány éve pedig újra megszervezték a közös nőnapot, melyre azóta is teltházzal várják a látogatókat, ahol a hangulatra sem lehet panasz. A hétvégi rendezvényen Čahuk Katarina nyugalmazott tanítónő emlékezett vissza, hogyan is ünnepeltek hajdanán.
– Az iskolában minden évben megtartottuk a nőnapot. Az ünnepélyt mindig vasárnapra tettük, hogy a szülők el tudjanak jönni megnézni. Mi, tanárok állítottuk össze a kis programot, mellyel a gyerekek a nőknek, az édesanyjuknak kedveskedtek. A picik szavaltak, daloltak, vagy betanítottunk nekik valami mókás kis darabot. A kultúrműsor végén pedig virágot és apró kézzel készült emléket is átadtak az anyukájuknak. Ugye akkoriban anyák napját nemigen tartották, a nőket, asszonyokat, édesanyákat a gyerekek nőnapon köszöntötték fel. Emlékszem, hogy 1976-ban pont ilyen sok hó volt, nonap katalin1018mint most, és aggódtunk, hogy a szerdahelyiek, gerőháziak, a jánosfaiak el tudnak-e jönni az ünnepélyre a nagy hóban – mosolyog Katalin, és hozzáfűzi, hogy akkoriban még nyolc osztály volt a domonkosfai iskolában, így mindig szép nagy ünnepélyt lehetett tartani. – Este pedig mi, felnőttek bálba mentünk. Salban, illetve Morácon szokott nagy mulatság lenni. Ez a rendezvény itt Domonkosfán is már jó néhány éve van, és mindig jól sikerül. Szerintem a nők ma is igénylik ezt a napot, jólesik a gesztus, a köszöntés. Bár úgy gondolom, hogy a nőnap manapság leginkább a nők iránti tiszteletről, a megbecsülésről szól, és talán csak egy picikét a kiharcolt egyenjogúságról – mondja mosolyogva.
Lehet, hogy ma már valóban csak arról a szál virágról szól ez az ünnep. Fogadjuk a kedvességet, de azért ne feledjük, hogy e nap történelmi üzenete valójában a határozott, akaratát kinyilvánító és jogaikat érvényesítő nők ünnepe. Ha egy mód van rá, akkor ezen a napon ünnepeljünk, találkozzunk, élvezzük egymás társaságát!
MCSi Design