Pokol a paradicsomban

  • Nyomtatás
  • Mivel oly sok mindenről vannak statisztikai adatok, egyre inkább feltűnő, milyen sok furcsa tendencia van mai világunkban l. Egy pusztulása felé rohanó faj bolygóján ezen persze nem kell nagyon csodálkozni, de mégis – rossz előérzetet kelt ez a sok furcsa folyamat. Nem tudom, megfigyelték-e, épp így az adventi elcsendesülés kezdetén a transzcendencia köre és a média is egyre gyakrabban foglalkozik a pusztulást előrevetítő jelekkel, jelenségekkel. Ezek között akad néhány statisztikákkal alátámasztott furcsaság is.

    Egy ilyen Finnországból érkezett, amely azt a fordított logikát ecseteli, hogyan lehetséges, hogy a legboldogabb emberek országában van a legtöbb öngyilkos? S ezek nem csak az időskorú emberek köréből kerülnek ki, hanem gyakran a jóléti társadalomban nevelkedett, de a virtuális és a valós világból is mára kiábrándult kiskorú populáció tagjai fordulnak maguk ellen. Talán a nyugatra egyre inkább jellemző általános képmutatás, őszintétlenség, netán a globális kilátástalanság az ok? Mert a pénzhiány arrafelé nem jellemző, ámbár a pénz úgysem boldogít…

    Egy másik különös statisztika a Paradicsom-szigethez fűződik. Ha megnézi az ember e csöppnyi országot az interneten, akkor valóban paradicsomi „növényi és építészeti bujaság” tárul fel előtte. Innen jött a megrázó statisztika, hogy az alig néhány tízezres közösség jelentős hányada heroinkereskedelemből él és igencsak fogyasztják is azt. Pokol a paradicsomban. Hogy mekkora közöttük a kábítószer miatt elhalálozottak aránya, nem tudni, de a heroin miatt furcsamód a turizmusnak az egyik első számú célpontjaivá váltak. A kellemest a hasznossal, a drogot a paradicsomi környezettel együtt tedd magadévá – ahogy ma mindent! Ez ám a jövő turizmusának a biztos receptje egy pusztulása felé rohanó világban. Pokollá tenni a paradicsomot, a jólét közepette kilátástalanná, szeretetlenné válni – ez nemcsak furcsa, de szörnyű is…