Nem mindennapi

  • Nyomtatás
  • Nem mindennapi, hogy áprilisban havazik. De előfordul, minden szabályszerűséget mellőzve. Mint a hét elején, amikor nagy pelyhekben hullott a hó a már ébredező természetre, a virágzó növényekre, a rügyet bontó fákra. Annak ellenére, hogy a tavaszi havazás rövid életű, nagy károkat okozhat. Milyen véletlen: a jelenleg hatályban lévő, a járvány visszaszorítását célzó korlátozások is – várhatóan – csak rövid időtartalmúak lesznek. A kormány nem mindennapi és nem követhető logika szerint nyitja és zárja a kisipari, kisvállalkozói műhelyeket, tevékenységeket. A nyitás-zárás nem megoldás – mondják egyre hangosabban a helyi vállalkozók is, hiszen ennek következtében terjed a feketemunka, ami nyilván nem jelent vírus-stopot.

     

    A gazdaság korlátozásának hatékonyságáról és eredményességéről már valóban ideje lenne felelőségteljesen nyilatkozni, valami biztatót mondani. Az intézkedésekről, amelyek biztosan gazdasági károkat okoznak, sok esetben viszont nem biztos, hogy a megfelelő eredményt hozzák a járvány elleni védekezésben. A kisipar, a kisvállalkozások köre minden szigorítási csomagban zárlatot kapott. Minden megalapozott érv nélkül arról, hogy miért éppen ezek a szolgáltatások a legveszélyesebb fertőzésforrások. Ez a szektor önfoglalkoztatáson, illetve kislétszámú kollektíva működtetésén alapszik, túlnyomó részben egy ügyféllel dolgoznak, és már régóta védőfelszerelést használnak. Ezzel szemben a nagyvállalatok és a nagy kereskedelmi hálózatok szinte zavartalanul működhetnek. Milyen logika szerint és ki határozta meg a tevékenységek besorolását, melyik a fontos és a kevésbé fontos tevékenység?

    Ma már túl sok minden nem mindennapi, és a legtöbb nem tűnik el hamar, mint az áprilisi hó.