Gyertyánosi helyzetkép
1981. február 19-én, 7. szám
Képünkön Đukič Irén, Klemencsics Magdus és Gerics Olga viseli gondját a gyertyánosi iskolának. A két tanítónő nemcsak hogy itt tanít, hanem a napközi is az ő gondjuk. Olga pedig főz és takarítja az iskolát, és a sok szép virág is az ő érdeme.
Azon a csütörtök délelőttön a nap sugarai csillogva, szikrázva törtek meg a hótakarón. A gyertyánosi óvoda udvarában a gyerekek hógolyókat gurigáltak. A major melletti tókára kérget húzott a hideg, a fűzfák kedvetlenül lógatták ágaikat, nem volt hol kacérkodni a víz tükrében. A kéményekből egyenesen ég felé tört a füst, jó idő lesz, mondták az öregek.
A falusi önkiszolgálóban a gyertyánosi és lakosi asszonyok gyorsan szót váltottak, elmondták, hogy mi az újság itt, mi hír járja ott és máris siettek haza. A mai világban télen sem ér rá már az ember. Sok az állat, hazajönnek a munkából a többiek, legalább két-, háromfogásos ebéd kell. A kenyeret itt is a boltban veszik.
– Lebontottuk a kemencét. Jobb mindennap a friss.
Vuk Marinkának már bizony két keze ujján kell megszámolnia, hány éve van a bolt élén. Elmondja, hogy a két falu, a kótiak, a kapcaiak – meg a többi, akinek útjába esik ez a bolt – meglehetősen jó forgalmat hajtanak. A négy lánynak, asszonynak van is elég munkája, hiszen jó falusi bolthoz illően az élesztőtől a harisnyáig itt mindent lehet kapni.
A bolt kellemes meleget árasztó konyhája mellől nem nagyon akaródzott elmenni, a rátermett asszonyok is mondták, mesélték a magukét. Férfit nem is igen lehet látni, még a szomszédos büfében sem, ahol egy-két gépkocsivezető uzsonnázott csak. (...)
– Nagyon megváltozott a falu. A fiatalok mindenütt építeni akarnak. Egyre kevesebb a nagy kert meg az üres telek a faluban. Én is a Lepičnik Slavkót várom, a lányom itt épített, úgy mondták, hogy ma jönnek ki a helyszínre – közli Bene József.
Ő igazít el bennünket a haranglábhoz, a Cseke harangjához, aki az utóbbi nevét hosszú évi harangozójáról kapta. Jellegzetes hetési szoknyás harangláb stílusára már csak a beépített gerendái utalnak. Az idő felőrölte ezt a népi építkezési emlékművet is. A haranghoz még hozzá van kötve a kötél, de ritkán kongatják meg. (...)
