kele
perec1
garas1
64. évfolyam
32. szám
Megjelenés:
2020. 08. 13.
cimlap

– Többet ér a családdal töltött idő és a pihenés, mint a néhány eurós juttatás a vasárnapi és ünnepnapi munka után – ez ...

A Domonkosfai Önkéntes Tűzoltóegylet idén ünnepli megalakulásának 110. évfordulóját. A járvány elleni védekezés miatt a ...

Az MNMI Könyvkiadási Kuratóriuma múltheti ülésén döntött az idei nemzetiségi könyvkiadási programról, illetve a magyar ...

Idén július 13-tól 17-ig került sor a már hagyományos Drámatáborra a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség ...

Nyitva tartsanak-e vasárnap a boltok?
Hű maradt a falujához és a tűzoltósághoz
A kuratórium döntött az idei könyvkiadási programról
A játéknál is figyelni kellett a szabályokra
 

A szerelem nem ismer határokat

vip01201990. január 12-én, 1. szám

Gombamódra nőnek az új családi házak Csentében is, igaz, jobbára a falu elején, de a régi falurészben is épül itt-ott egy új ház. Néhány évvel ezelőtt Radikovicsék portáján is megkezdődött az építkezés. Mondták is a falusiak, hogy az idősebb fiú, aki Kelet-Németországban dolgozik, építteti ezt a házat, és majd egyszer itt fog letelepedni a családjával.

Tavalyelőtt egyszer csak függönyök kerültek az ablakokra és virágok az ablakpolcokra. Mindez azt mutatta, hogy a család – a családapa, Jenő, felesége, Barbara és kisfiuk, Robert – hazaköltöztek. Radikovics Jenő számára ez nem jelentett nagy változást, hiszen ő ebben a faluban született, itt nőtt fel, de annál inkább a felesége számára, aki keletnémet állampolgár, és a kisfiuk számára is. Az anya és fia valóban az új otthonban maradtak, míg a családfő továbbra is a távoli országban keresi meg a család kenyerét. Ott jártunkkor éppen odahaza tartózkodott. Elhatározásukról, arról, hogy itt, Jugoszláviában telepedjenek le, a következőket mondta: – Igen nehéz volt utunk a házasságkötésig. Havonként kellett írni a kérvényeket Barbarának és nekem is, mire végre engedélyezték azt, hogy egybekelhessünk. Már a házasságunk kezdetén úgy határoztunk, hogy a szülőfalumban építjük fel a családi fészket, mert az igazat bevallva Kelet-Németországban nem lett volna jövőnk. Az utóbbi időben igaz, hogy nagyon sok változás történt, de néhány évvel ezelőtt még minden más volt.

Barbarához fordulok, hogy megkérdezzem tőle, milyen érzésekkel hagyta ott a hazáját.  – Nagyon nehéz volt – kezdte Barbara, majd így folytatta: – Ott kellett hagynom a szüleimet és a barátaimat, akikkel együtt nőttem fel, és teljesen más, számomra idegen környezetbe jöttem. (…) Aztán lassanként kezdtem megszokni az itteni környezetet és az embereket. Már vannak barátaim is, hiszen itt a környéken nem én vagyok az egyedüli Kelet-Németországból. Vissza is fogok még menni, de csak látogatóba. (…)

Szerző: Cs. É.

MCSi Design