kele
perec1
garas1
63. évfolyam
3. szám
Lendva 
2019. 01. 17.
kiscim0319
 

Cirkumpoláris csillagok és csillagképek

vilagur3518A csillagképekkel való ismerkedést kezdjük az éjszakai tájékozódással. Derült éjszaka, ha nyílt horizontú helyen állunk, mindig megkereshetjük a Göncölszekeret. Ha a szekeret kirajzoló hét fényes csillag közül a saroglyát alkotó két égitesten, vagyis csillagon, a Merakon és a Dubhén át félegyenest húzunk, akkor ezen ötször felmérve e két objektum távolságát az utóbbitól kiindulva, egy elég feltűnő csillaghoz jutunk. Ez a Polaris vagy a Sarkcsillag.

 Legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy míg a többi csillag az éjszaka folyamán elmozdulni látszik a horizontunkhoz képest, addig a Polaris szinte egy helyben lebeg látóhatárunk ugyanazon pontja fölött, ahol szürkületkor felbukkant. Gyakorlatilag erre a csillagra mutat a Föld forgástengelye. A bolygó tengely körüli forgása miatt a csillagokat naponta látjuk körüljárni az égen. A tőlünk nézve a Polaris környezetében lévő csillagok tehát mindig a látóhatárunk fölött vannak, soha nem nyugszanak le. Ezeket az objektumokat nevezzük cirkumpoláris csillagoknak.

Bár a Göncölszekér, amelynek segítségével a Polarist megkerestük, elég jellegzetes alakzat, sok nép szemében mégis másként illeszkedett be a többi csillag közé, más csillagképet alkotva. Tény, hogy a legtöbb nyelvben Nagy Medvének nevezik az északi égboltnak a Göncölszekeret és annak környezetét alkotó csillagokat. Érdemes még tudni, hogy a nemzetközi megjelölés – hasonlóan az orvosi anatómiához – a csillagképek esetében ezek latin nevével történik. A Nagy Medve latinul Ursa Maior. A csillagképekhez tartozó fényesebb csillagokat görög kisbetűkkel jelölik, amelyekhez a csillagkép latin nevének birtokosa (genitivusz) járul. A Göncölszekér már említett fényes csillagai ezek szerint az α (alfa) Ursae Maioris (Dubhe), illetve a β (béta) Ursae Maioris (Merak). Általában igyekeztek a csillagászok fényességük sorrendjében jelölni a csillagképek csillagait. Egy csillag annál fényesebb a vizsgált csillagképen belül, minél előbb áll az őt jelölő betű a görög ábécében.

A fényesebb csillagoknak a csillagképektől többé-kevésbé független nevük is van. Ezek legtöbbször az arab csillagászoktól származnak, ezért tűnnek furcsának számunkra.

A cirkumpoláris csillagképek közül a Polarist is tartalmazza a Kis Medve (Ursa Minor). Különleges szerepet tölt be az északi féltekén, hiszen alfája, a Sarkcsillag megkönnyíti az éjszakai tájékozódást. Ez a legfényesebb csillaga, de a fénye nem állandó, mert a Polaris úgynevezett változócsillag.

A Kis Medve körül húzódik a Sárkány (Draco) csillagkép, amelynek legfényesebb csillaga az Etamin (gamma Draconis).

Az Ursa Minor másik szomszédja a Camelopardalis (Zsiráf). A Polarisig felnyúló másik csillagkép a Kefeusz (Cepheus). Ennek déli, délkeleti széle már a Tejútba esik. A Kefeuszt egy háromszög és egy négyszög alkotja. A csillagkép legérdekesebb objektuma a delta Cephei nevű változócsillag, amelynek fényessége 4 és 5 magnitúdó között ingadozik. A cepheidák névadója.

Ugyanúgy cirkumpoláris a Cassiopeia csillagkép (aki a görög mitológiában Etiópia királynője volt), amely a Sarkcsillagnak a Göncölszekérrel átellenes oldalára esik. Igen könnyű megtalálni, hiszen csupa fényes csillagból álló W-je mindig a látóhatár fölött van. Pontosan a Tejútban helyezkedik el.
MCSi Design