Cirkumpoláris csillagok és csillagképek

  • Nyomtatás
  • vilagur3518A csillagképekkel való ismerkedést kezdjük az éjszakai tájékozódással. Derült éjszaka, ha nyílt horizontú helyen állunk, mindig megkereshetjük a Göncölszekeret. Ha a szekeret kirajzoló hét fényes csillag közül a saroglyát alkotó két égitesten, vagyis csillagon, a Merakon és a Dubhén át félegyenest húzunk, akkor ezen ötször felmérve e két objektum távolságát az utóbbitól kiindulva, egy elég feltűnő csillaghoz jutunk. Ez a Polaris vagy a Sarkcsillag.

     Legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy míg a többi csillag az éjszaka folyamán elmozdulni látszik a horizontunkhoz képest, addig a Polaris szinte egy helyben lebeg látóhatárunk ugyanazon pontja fölött, ahol szürkületkor felbukkant. Gyakorlatilag erre a csillagra mutat a Föld forgástengelye. A bolygó tengely körüli forgása miatt a csillagokat naponta látjuk körüljárni az égen. A tőlünk nézve a Polaris környezetében lévő csillagok tehát mindig a látóhatárunk fölött vannak, soha nem nyugszanak le. Ezeket az objektumokat nevezzük cirkumpoláris csillagoknak.

    Bár a Göncölszekér, amelynek segítségével a Polarist megkerestük, elég jellegzetes alakzat, sok nép szemében mégis másként illeszkedett be a többi csillag közé, más csillagképet alkotva. Tény, hogy a legtöbb nyelvben Nagy Medvének nevezik az északi égboltnak a Göncölszekeret és annak környezetét alkotó csillagokat. Érdemes még tudni, hogy a nemzetközi megjelölés – hasonlóan az orvosi anatómiához – a csillagképek esetében ezek latin nevével történik. A Nagy Medve latinul Ursa Maior. A csillagképekhez tartozó fényesebb csillagokat görög kisbetűkkel jelölik, amelyekhez a csillagkép latin nevének birtokosa (genitivusz) járul. A Göncölszekér már említett fényes csillagai ezek szerint az α (alfa) Ursae Maioris (Dubhe), illetve a β (béta) Ursae Maioris (Merak). Általában igyekeztek a csillagászok fényességük sorrendjében jelölni a csillagképek csillagait. Egy csillag annál fényesebb a vizsgált csillagképen belül, minél előbb áll az őt jelölő betű a görög ábécében.

    A fényesebb csillagoknak a csillagképektől többé-kevésbé független nevük is van. Ezek legtöbbször az arab csillagászoktól származnak, ezért tűnnek furcsának számunkra.

    A cirkumpoláris csillagképek közül a Polarist is tartalmazza a Kis Medve (Ursa Minor). Különleges szerepet tölt be az északi féltekén, hiszen alfája, a Sarkcsillag megkönnyíti az éjszakai tájékozódást. Ez a legfényesebb csillaga, de a fénye nem állandó, mert a Polaris úgynevezett változócsillag.

    A Kis Medve körül húzódik a Sárkány (Draco) csillagkép, amelynek legfényesebb csillaga az Etamin (gamma Draconis).

    Az Ursa Minor másik szomszédja a Camelopardalis (Zsiráf). A Polarisig felnyúló másik csillagkép a Kefeusz (Cepheus). Ennek déli, délkeleti széle már a Tejútba esik. A Kefeuszt egy háromszög és egy négyszög alkotja. A csillagkép legérdekesebb objektuma a delta Cephei nevű változócsillag, amelynek fényessége 4 és 5 magnitúdó között ingadozik. A cepheidák névadója.

    Ugyanúgy cirkumpoláris a Cassiopeia csillagkép (aki a görög mitológiában Etiópia királynője volt), amely a Sarkcsillagnak a Göncölszekérrel átellenes oldalára esik. Igen könnyű megtalálni, hiszen csupa fényes csillagból álló W-je mindig a látóhatár fölött van. Pontosan a Tejútban helyezkedik el.