Az északi égbolt nem cirkumpoláris csillagképei

  • Nyomtatás
  • vilagur3818A nem cirkumpoláris csillagképek, épp úgy, mint a Nap, nincsenek állandóan a látóhatárunk (horizontunk) felett. Ezek tehát csak az éjszaka egy bizonyos részében figyelhetők meg. Az is nyilvánvaló, hogy az év bizonyos szakaiban egyáltalán nem láthatók. A Föld kering a Nap körül, s így a tőlünk megfigyelhető csillagképek is változnak az év folyamán. A Föld keringése miatt a csillagképek napról napra nyugat felé tolódnak el az égbolton.

    Ezért azt vehetjük észre, hogy a nyugati horizonton lévők egyre hamarabb nyugszanak, majd egy bizonyos idő elteltével már nem is láthatók, amikor beköszönt az éjszaka. Eközben keleten új csillagok, csillagképek „kelnek föl”, amelyek napról napra egyre magasabbra hágnak. A csillagképek így folyamatosan cserélődnek az év során, s így ismerünk nyári, őszi, téli és tavaszi csillagképeket. 

    Kezdjük a nyári csillagképekkel:

    A Hattyú (Cygnus): Az égbolt talán leggyönyörűbb csillagképe. Fejünk felett szálló, kiterjesztett szárnyú hattyút formáz. Kereszthez hasonló rajzolata miatt néha Északi Kereszt néven is említik. Az egyik legenda szerint nem más, mint a görögök átváltozott főistene, Zeusz. Más mondák arról regélnek, hogy a hattyú Orfeuszt, a költőt ábrázolja. Orfeusz feleségét kígyómarás érte, amibe belehalt. Orfeusz elhatározta, hogy bármi áron is, de fölhozza őt az Alvilágból. Ezért hattyúvá változott, de vállalkozása, nem járt sikerrel. Orfeusz kitűnő költő volt, aki dalaival az isteneket is elkápráztatta, ezért kapta tőlük jellegzetes kétszarvú lantját. Ez is ott látható mellette az égbolton.
    A Hattyú legfényesebb csillaga a Deneb (arabul farok). Kékesfehér színű óriáscsillag. A csillagképben található a sejtelmes alakú Fátyol-köd, amely csak távcsövekkel figyelhető meg. A Fátyol-köd egy 50.000 évvel ezelőtt felrobbant csillag maradványa. A csillagkép jellegzetes alakzata egy sötét porsáv, amely a Tejutat kétfelé hasítja. Északi Szeneszsák néven emlegetik.

    A Lant (Lyra): Ez Orfeusz lantja. Apró területű, jellegzetes csillagkép. Legfényesebb csillaga a Vega (kőszáli sas). Gyönyörűen ragyogó kékesfehér csillag, az égbolton az ötödik legfényesebb. A Lantban található a planetáris ködök leghíresebb képviselője, a Gyűrűs-köd.

    A Sas (Aquila): Az égi egyenlítőn lévő, sasmadarat formázó csillagkép. A monda szerint Zeusz egyszer megirigyelte egy ifjú szépségét és elraboltatta egy nagy sasmadárral. A Sas jutalomképpen került az égboltra. Legfényesebb csillaga az Altair, ami repülő sast jelent. Erősen fénylő, fehéres színű csillag.
    Az imént felsorolt három csillagkép legfényesebb csillagai, a Deneb, a Vega és az Altair alkotják a Nagy Nyári Háromszögnek nevezett alakzatot.