kele
perec1
garas1
62. évfolyam
41. szám
Lendva 
2018. 10. 11.
kiscim4118
 

A fűtési energia ára

Így ősz táján egyre többször felmerül a kérdés a különböző fűtőanyagok árairól, a fűtési költségekről. Ha gyors választ akarunk adni, akkor elmondhatjuk, hogy a legolcsóbb faaprítékkal és a legdrágább folyékony propán-bután gázzal fűteni.
Ha alaposabb választ akarunk adni, akkor a helyzet nem is olyan egyszerű. A különböző fűtőanyagok költségei mellett ugyanis figyelembe kell vennünk a fűtési berendezésünk beszerzési és karbantartási költségeit is. Igaz ugyan, hogy a faapríték mint fűtőanyag a legolcsóbb, de ha figyelembe vesszük a hozzá szükséges méregdrága központi kazánt, már nem is olyan biztos, hogy hosszú távon ezzel a fűtőanyaggal fogjuk elérni a legalacsonyabb fűtési költségeket.
A különböző fűtőanyagok költségeinek összehasonlításánál nem elég csak ezek piaci árait összehasonlítani. Tudnunk kell, hogy szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú anyagokról beszélünk, melyeknek emellett még különböző energiaértékük is van. Ezért mielőtt a számolásba kezdünk, ismerkedjünk meg két dologgal, mégpedig a végső és a hasznos energia fogalmával. Ha ugyanis a különböző energiahordozók költségeit akarjuk egymáshoz hasonlítani, közös nevezőre kell hoznunk őket, ami azt jelenti, hogy ki kell számolnunk a belőlük kapott hasznos energia árát.
A végső energia a fűtőanyag belső energiája, tehát a fűtőanyagban rejlő energia. A hasznos energia pedig az az energia, amelyet a fűtőanyag elégetésével kapunk annak végső energiájából, és lakásunk melegítésére használjuk fel. Elmondhatjuk, hogy például 1 liter fűtőolajban 10 kWh végső energia rejlik, melyből sajnos semmiképp sem tudunk 10 kWh hasznos energiát nyerni. Mégpedig azért nem, mert égésnél kisebb és nagyobb energiaveszteségek jönnek létre. Ha a fűtőolajunkat egy elöregedett központi kazánban égetjük el, megtörténhet, hogy a benne rejlő végső energiának akár 40 százaléka is kárba veszik a kéményen keresztül. Így a környezetet és nem lakásunkat melegíti. Amennyiben azonban korszerű kazánban fűtűnk, a fűtőanyagban rejlő végső energiának akár 95–98 százalékát is hasznos energiává tudjuk változtatni. Látjuk tehát, hogy a végső és a hasznos energia között ott van az energiaátváltó – a központi kazán a saját hatásfokával. Minél nagyobb a kazán hatásfoka, annál kisebbek lesznek a veszteségek és annál több végső energia fog hasznos energiává változni. Magas hatásfokot pedig csak korszerű kazánokban tudunk elérni. Ha olaj- vagy gázkazánokról beszélünk, akkor a korszerű kazán fogalma alatt kondenzációs kazánt értünk, amely visszanyeri még az égésnél keletkezett elpárologtatási hőt is. 1 Sm3 (standard köbméter) földgáz elégésénél ugyanis 1,6 kg vízgőz is keletkezik, amely a hagyományos gázkazánnál a kéményen keresztül távozik és magával viszi az elpárologtatási energiát is. Ennek ellentéte a kondenzációs kazán, amely az említett vízgőzt lecsapolja és az így kapott hőt a fűtővíznek adja át.
Fával fűtés esetén a korszerű kazán az úgynevezett faelgázosító kazán. Közismert, hogy a fa szilárd fűtőanyag, ennek ellenére tömegének több mint 80 százaléka fagáz formájában ég el. Az említett elgázosítás és a keletkezett fagáz teljes elégése pedig csak a mikroprocesszoros vezérléssel és lambdaszondával ellátott kazánokban történik meg.
MCSi Design