kele
perec1
garas1
62. évfolyam
41. szám
Lendva 
2018. 10. 11.
kiscim4118
 

Nedves, penészes és dohos lakás

A nedves, penészes és dohos lakás jelentősen csökkenti komfortérzetünket, de egyben veszélyezteti az egészségünket is. Emellett pedig a nedvesség, valamint a penész káros hatással vannak lakásunk berendezésére és magára az épületre is. Ezért a nedvesedés keletkezésének okait meg kell keresnünk és ezeket minél előbb meg is kell szüntetnünk. A penész megjelenése valójában a nedvesség következménye, magának a nedvesség keletkezésének pedig több oka is lehet.
Elsőként említsük meg a talaj nedvessége okozta falnedvesedést. Ez a jelenség könnyen felismerhető, hiszen a ház falain akár méteres magasságig is felkúszik a nedvesség. A külső és belső vakolaton is jól látszanak a nedvesedés foltjai, a nedves fal pedig legtöbbször „ledobja” a vakolatot.
Házfalaink nedvesedését külső vagy belső beázás is okozhatja. Ennek oka lehet egy elmozdult tetőcserép vagy egy meglazult, megrongálódott ereszcsatorna, amely a tetőtérbe vagy a ház falára vezeti a csapadékot.
Nedves falat tud okozni például egy csőrepedés is.
Nedvesek lehetnek újonnan épített házunk falai is, amennyiben ezeket túl korán hőszigeteltük és emiatt nem száradt ki belőlük az építéskor felhasznált víz.
De mi van akkor, ha a felsorolt hibák nem léteznek, falaink pedig ennek ellenére, főleg a téli időszakban nedvesednek és penészednek. Ez esetben bizony a lakásban lévő pára lecsapódása lehet a gond okozója. Bizonyos mennyiségű nedvesség ugyanis megjelenik minden lakásban, mégpedig a lakás használata, vagyis az emberi aktivitás miatt. Egy négytagú család a nap 24 órájában tíz-tizenöt liter vizet tud termelni. Nézzünk néhány példát, hogy hol és hogyan tud ennyi víz keletkezni. A pihenő emberi test lélegzéssel és izzadással óránként átlagosan 50 gramm vizet termel. Nyolc óra alvásnál ez négy decilitert jelent. Normális munkamegterhelés közben testünk óránként 100 gramm vizet ad le, megterhelő munka közben pedig már ennek dupláját. Kádban fürdés esetén fürdőszobánk levegőjébe 1100 gramm, tusoláskor pedig 1700 gramm nedvesség jut. Főzéskor akár 900 gramm vizet is tudunk „termelni”. Mosogatógépünk egy ciklus esetén 200 gramm, mosógépünk pedig 350 gramm vizet ad le környezetének. Egy cserép virág óránként 15–25 gramm víz leadására képes. A nedvesség forrásait természetesen még sorolhatnánk. Tény, hogy az így keletkezett víz pára formájában a lakásunk levegőjében gyűlik össze. A levegőnek ugyanis az a tulajdonsága, hogy bizonyos mennyiségű vízpárát magához tud kötni. Hogy adott mennyiségű levegő maximálisan hány gramm vizet tud magához kötni, az a levegő hőmérsékletétől függ. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vizet fog magába fogadni, de az adott hőmérséklet meghatározza a megköthető vízmennyiség felső határát is. Amikor adott hőmérsékletnél a levegő már nem tud több vizet magához kötni, akkor a levegő relatív páratartalma 100 százalék. Egy kis egyszerűsítéssel elmondhatjuk, hogy a levegőben maximálisan tárolható vízmennyiség arányos a levegő hőmérsékletével. Így például egy köbméter 20 Celsius-fokos levegő legfeljebb 20 gramm vizet tud magában elraktározni, ekkor a levegő relatív páratartalma 100 százalék. Amennyiben egy 20 fokos hőmérséklettel rendelkező egy köbméter térfogatú légtérbe, például párologtatással, 20 grammnál több vizet táplálnánk, a levegő ezt a többletmennyiséget már nem tudná magába fogadni, ezért lecsapódás jönne létre, melynek folyamán a levegő a többlet vízpárát aprócska vízcseppek formájában kiadná magából.
Ha például levegőnk hőmérsékletét változatlan páratartalomnál (20 gramm) 20 Celsius-fokról 18 fokra csökkentenénk, azonnal lecsapódás jönne létre. Ha pedig levegőnk hőmérsékletét 20 fokról 25 fokra növelnénk, akkor 20 gramm páratartalom esetén a lecsapódás még nem jönne létre.
A leírtakkal magyarázható, hogy a hideg falakon miért jön létre nedvesség és ezt követően a penészedés. Látjuk tehát, hogy a lecsapódást kétféleképpen tudjuk megakadályozni, mégpedig úgy, hogy adott levegőhőmérsékletnél csökkentjük a levegő páratartalmát, vagy adott páratartalom mellett megnöveljük a levegő, pontosabban a falak hőmérsékletét.
A falak hőmérsékletének növelése költségekkel jár. Ez ugyanis erőteljesebb fűtéssel vagy a falak hőszigetelésével érhető el.
A levegő páratartalmának csökkentésére több lehetőség is van. Ezek többsége még pénzbe sem kerül, a legnagyobb kiadást talán egy nedvességmérő megvásárlása jelenti. Ez azonban segítséget fog nyújtani a nedvesedés és a penészedés elleni harcban, és egyben informálni is fog bennünket levegőnk relatív páratartalmáról. Egy egészséges felnőtt ember számára a 40–60 százalékos páratartalom az optimális úgy a komfortérzet, mint az egészségmegőrzés szempontjából. Kisgyermekek szobájában ennél magasabb is lehet a páratartalom, nekik a 60–70 százalék az ideális.
Amennyiben páratartalom-mérőnk 70 százaléknál nagyobb értéket mutat, cselekednünk kell. Az első lépés a szellőztetés legyen, még akkor is, ha ez energiaveszteséggel jár. Naponta 3–5-ször néhány percre tárjunk ki minden ablakot és a huzat segítségével cseréljük ki a levegőt.
Fürdés és főzés közben legyen a fürdőszobánk és konyhánk ajtaja mindig zárva. Ezzel megakadályozzuk, hogy az ott keletkezett nedves levegő a szomszéd helyiségeket is nedvesítse. Főzés közben legyen a főzőlap feletti páraelszívó mindig bekapcsolva, így a keletkezett gőz a szabadba távozik. Fürdés után érdemes fürdőszobánkat alaposan kiszellőztetni.
Nagyon sok nedvességet adnak a száradó mosott ruhák is. Amennyiben lakásunk nedves, ezeket ne szárítsuk a helyiségeinkben. Mosogatás után a mosogatógépünk ajtaját hagyjuk minél tovább zárva, így a benne maradt gőz a gépben csapódik le és nem nedvesíti a konyhánkat. Sok estben penészedés keletkezik a szekrényeink mögött is. Ennek megakadályozása érdekében tartsunk a szekrény hátoldala és a fal között, valamint a szekrény alja és a padlózat között legalább öt centiméter távolságot.
Amennyiben a felsorolt tippek nem segítenek, kénytelenek leszünk párátlanító készüléket vásárolni.
MCSi Design