kele
perec1
garas1
62. évfolyam
29. szám
Lendva 
2018. 07. 19.
kiscim2918
 

A fogínygyulladás és a parodontális betegség

A parodontális betegség az ínyszövet gyulladását jelenti, amelyet specifikus, a lepedéken és a fogkő felületén megtelepedett baktériumok okoznak.
Az első fok a fogínygyulladás, illetve a gingivitis, amely a rossz szájhigiénia, valamint az ebből eredő foglepedék következménye. A baktériumok toxinjaikkal fogínygyulladást okoznak, ennek tünetei a duzzadt, piros fogíny, amely megérintésnél vagy fogmosásnál vérezhet is, előrehaladt állapotban spontán is. Ez a fázis még gyógyítható, tehát megfelelő szájhigiéniával eltávolíthatjuk a lepedéket és ezzel együtt a baktériumokat is, amivel megszüntethetjük a gyulladást.
A rossz szájhigiénia folytatásával a foglepedék keletkezése sem szűnik meg. Egy idő múlva ezek megkeményednek és fogkővé alakulnak, amelyet azonban saját magunk már nem tudjuk eltávolítani. Fogorvos segítségére van szükségünk, aki a fogkövet ultrahangos készülékkel távolítja el. A fogkő jelenléte a megfelelő fogtisztítást (főleg fogselyemmel és fogközkefével) még tovább nehezíti, ezért nagyon fontos a fogorvos rendszeres látogatása, valamint a fogkő eltávolítása.
Megfelelő kezelés nélkül a fogínygyulladás még mélyebben a szövetbe terjedhet, ami parodontális betegséghez vezethet. Parodontális ligamentum-, azaz úgynevezett gyökérhártyarost-gyulladás jelentkezhet, amely a parodontális tasakok elmélyítéséhez vezet (ezek normális állapotban 1–3 milliméter mélyek). A tasakok elmélyülésével és a bennük képződő lepedékek által egy más baktériumtípus is kifejlődik, amely létezéséhez és reprodukciójához nem igényel oxigént, a gyulladás pedig átterjed a csontra. Ennek következménye, hogy a csontszövet meggyengül, elbomlik, így a fogak meglazulnak, az íny visszahúzódik és a fogak látszólag meghosszabbodnak, ami fognyaki érzékenységhez vezet.
A parodontális betegség folyamatára nagy hatással van még a dohányzás, a cukorbetegség, a hormonális változások, lokális tényezők (helytelen tömítések és koronák), néhány orvosság és az öröklődés. Ugyanúgy bizonyított, hogy a parodontális betegség befolyásolja a cukorbetegség fejlődését (súlyosbítja), az újszülöttek súlyát (amely lényegesen kisebb lehet), a koraszülést, valamint a szív- és érrendszeri betegségeket.
 
A gyulladás megelőzése és a parodontális kezelés
Legfontosabb a helyes szájhigiénia (legalább kétszer naponta, puha és sűrű fogkefe, fogkrém, valamint fogselyem és fogközkefe mindennapi alkalmazása), valamint a fogorvos rendszeres látogatása. A fogorvos általában röntgenfelvételt készít az összes fogról (amellyel megállapítja a csontszövet állapotát), eltávolítja az esetleges, rosszul készített tömítéseket és koronákat, átvizsgálja a fogíny színét, formáját és konzisztenciáját, a puha és szilárd foglepedék jelenlétét, majd parodontális vizsgálatot végez, illetve a beteget parodontológus szakorvoshoz irányítja.
A parodontális vizsgálat során megmérik az összes fog körüli tasak mélységét és az esetleges vérzés jelenlétét (ami az aktív gyulladás jele). Ezt követi a kezelés első fázisa, az úgynevezett higiéniai fázis. A fogorvos ultrahangos és egyéb speciális szerszámmal (küret), helyi érzéstelenítéssel a fog felületéről megpróbálja eltávolítani a lepedéket és így a hatékony szájhigiénia végrehajtásához megfelelő feltételeket megteremteni.
A második fázis a sebészet, amely parodontológus szakorvos kezelését igényli. Ez akkor szükséges, amikor a higiéniai fázissal nem érjük el a kívánt eredményt. A szakorvos helyi érzéstelenítéssel az ínyt félrehúzza a fogtól, majd megtisztítja a foggyökér felületét.
A harmadik a támogató fázis – 3 hónappal a kezelés után a parodontális vizsgálatot meg kell ismételni, majd a megállapítások alapján meghatározzák a további vizsgálatok és a fenntartó kezelés gyakoriságát (hasonló, mint a higiéniai fázis). A jó eredmények tehát a rendszeres vizsgálatokkal, a beteg és a fogorvos megfelelő együttműködésével, a beteg motiváltságával és a tanácsok betartásával érhetők el.
MCSi Design