kele
perec1
garas1
65. évfolyam
8. szám
Megjelenés:
2021. 02. 25.
kiscim0821
 

Mégsem lettünk a „második Svájc”

anket0521Szlovénia önállósulásáról szóló sorozatunk előző, második részében közöltük a Népújság 1990-es évjáratának 27. számában megjelent, „Ankét Szlovénia szuverenitásáról” című körkérdésünket. Sorozatunk mostani, harmadik részében több mint 30 év letelte után újra megkerestük az akkor megszólított polgárokat – szerencsére jó egészségben találtuk őket – és újra megkérdeztük a véleményüket. Emellett a népszavazás eredményeiről, illetve 1991 első 3–4 hónapjának történéseivel foglalkozunk.  

 

anket Bogdan 0521

Bogdán János, Szentlászló:

– Harminc év távlatból visszagondolva: sok minden történt az önálló Szlovéniában. A szavazás után mindannyian sokat vártunk az új országtól és nagy volt az önbizalom is. Ahogy viszont múltak az évek, jöttek az első nehézségek is, nagyrészt elveszítettük a volt jugoszláv piacot, nyugat felé pedig nehéz volt új piacokhoz jutni. Aztán nagyok voltak az elvárások, amikor beléptünk az Európai Unióba. Gazdaságilag óriási volt a különbség, a sereghajtók közé kerültünk és sok gyár tönkrement. A Muravidéken is így történt, a nagyobb gyárak sorban mind bezártak. Nagy lett a munkanélküliség, a jó szakemberek és a fiatalok külföldön látták a szebb jövőt. A többször változó kormányoknak voltak jó és rossz lépései is. Szlovéniában a Muravidék nagyon lemaradt a többi régiótól, hasonló helyzetben vagyunk, mint a valamikori Jugoszláviában Koszovó volt. A politikában a többpártrendszernek van előnye és hátránya is. A kormányok változnak és olyanok is hatalomra kerülnek, akiknek nincs megfelelő tapasztalatuk, ami nem jó az országnak. Szlovéniának nagyon jó iskolarendszere van, a hátrány viszont ott van, hogy a kész szakembereket nem tudjuk itthon tartani.

anket Zadravec0521

Zadravec Erika, Hosszúfalu:

– Egy ember életében 30 év sok, de egy ország történelmében kevés. Akkori elvárásaink teljesültek is, meg nem is. Az én korosztályomnak 1990–91-ben kezdődött a felnőttkor, a munkavállalás. Nem volt nagy választásunk – tettük, ahogy a társadalom azt megkövetelte tőlünk. Itt a (magán)vállalatok alapítására gondolok, majd a piac keresésére, amely később – az Európai Unióba lépéssel – nagyobb lett. A szlovén piac nem volt elég azhoz, hogy a kisebb vállatok növekedjenek sajátos termékeikkel. Változások mindig történnek, véleményem szerint ezekhez tudnunk kell alkalmazkodni és az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Csak így tudjuk a céljainkat és az álmainkat követni. Nyitottnak kell lenni, hiszen ma már egy ország határai nagyjából csak a térképen léteznek.

anket somi0521

Szomi János, Lendvahegy:

– Én még mindig azt mondom, amit 30 éve is mondtam, hogy nagyon jónak látom az önállóságot – habár nem egészen történt úgy minden, ahogyan akkor gondoltuk. Véleményem szerint a fő probléma abban rejlik, hogy az utóbbi 30 évben olyan baloldali erők vezették az országot, akiknek Szlovénia, az újonnan megalakult ország nem volt a szívügyük. Szóval a baloldali kormányok nem a népnek az érdekeit képviselték, hanem mindig csak bizonyos eliteket támogattak. Emiatt a múltban nagyon sok gyár is tönkrement, a munkanélküliség ütemesen növekedett. A helyzet az, hogy sok mindent másképp, jobban kellett volna csinálni. Annak idején azt mondták, hogy „kis Svájc” leszünk, ami végül is lehettünk volna, de a probléma – mint már többször elmondtam – abban van, hogy nem azok a politikusok vezették az országot, akik a szívükön viselték az érdekeit, hanem teljesen más emberek. Szerintem részben az állampolgárok is hibásak voltak, hiszen már az önállósodás elején sem tudták pontosan felmérni, milyen irányban kellene az országnak fejlődni, ami szintén nagy problémát okozott. Az utóbbi időben úgy látom, hogy a közeljövőben talán a dolgok jó útra fognak térni – és remélem, hogy ez így is lesz.

 

anket kovacs0512

Kovács István, Dobronak:

– Mikor az önállósulásról volt szó, azt hittük, milyen jó lesz rögtön: demokratikus állam leszünk és egészen más lesz minden. Igen ám, de mi történt? Az önállósulás után Szlovénia elvesztette a jugoszláv piacot, a gazdaság nem tudott átállni. Sok lett a munkanélküli, gyárakat zártak be. S mit kaptak az emberek az új demokráciától? Munkakönyvet meg otthoni várakozást. Ez volt. Ámítás volt, hogy itt nálunk második Svájc lesz. A gazdaságfejlesztési elvárások nem jöttek be, igaz, hogy voltak beruházások és épült is az ország, de közben nagyon el is adósodott, mellette pedig visszaélések is történtek.

Szerintem Szlovénia még mindig gyakornok a demokrácia területén, a politikum a szocializmusból és a kommunizmusból a demokráciába csöppent, azt hitték, menni fog minden politikai tudás és érettség nélkül – ezt nem tudom megérteni. Arról, hogy milyen a megélhetés Szlovéniában, csak az újságokból értesülök. Hét évig vendégmunkás voltam Svájcban, majd eladó a lakosi töltőállomáson. Onnan vonultam nyugdíjba, amikor még az utolsó 10 év 85 százalékos átlagát vették nyugdíjalapul, ami teljesen más, mint a mai kiszámítások. Az igényeimet ki tudom elégíteni. Összegezve: az elvárásokból, a sok ígéretből sok minden nem valósult meg. A rendszerváltás megtörtént, a politikai pártok között csak versengés folyik, mindenki csak kormányra akar kerülni. A helyzet lehetne jobb, s valahogy úgy érzem, hogy a velünk körülbelül egy időben önállósuló, de nálunk gyengébb helyzetben lévő keleti országok elhúztak mellettünk.

 

 

Hozjan Angela, Nagypalina:

– Minden nagy esemény örökre rögzül az ember emlékezetében, és akkor kerül elő, amikor kerek évfordulókon emlékezünk rá. Harminc év telt el az ország önállósulása óta. Emlékszem az egységre és a lelkesedésre a történelmi cél elérése során, az áradó büszkeségre Szlovénia önállósulásának nemzetközi elismerésekor.

Minden ünneplés után azonban új nap kezdődik, sok kérdés merül fel a folytatással kapcsolatban: az öröm vagy a csalódás korszaka következik? Nekünk, embereknek nagyok voltak az elvárásaink, az akkori politikum nagy felelősség előtt állt. A gazdasági és társadalmi nehézségek, a gazdasági kiszámíthatatlanság, a politikai szuverenitás kialakításának kérdései megbontották a kormányzók és az emberek közötti egységet, ami miatt sok fejlesztési lehetőség elveszett.

Kritikus vagyok az együttműködés, a tisztelet, a tolerancia és a demokratikusság hiánya miatt. Egyre több kirekesztés észlelhető, tekintet nélkül a politikai opciókra. Nem értem ugyanis azt a demokráciát, hogy csak nekem van igazam, az ellenvélemény pedig ellenségeskedésnek bizonyul. De semmi sem késő. Az együttműködés készsége minden emberben megvan, csak meg kell neki adnunk az esély!

 

anket Horvat 0521

Horvát Rudolf, Hosszúfalu:

– Az önálló Szlovéniától sokkal többet vártam. Akkoriban második Svájcot ígértek nekünk, de ez sajnos nem következett be, illetve csak egyeseknek sikerült, a többségnek viszont nem. Gazdaságilag jobban állunk, mint akkoriban, hiszen előbb csak az úgynevezett jugó piacon voltunk jelen, most meg a vállalataink egész Európába, illetve az egész világba szállítanak. De azt is el kell mondani, hogy történt néhány nagy hiba is, hiszen számos vállalat a rendszerváltás után tönkrement, vagy az előző rendszerből a vezető réteg egyszerűen elkobozta. Most ezek a viszonyok a gazdasági szférában valamennyire rendeződtek. És reméljük, hogy a jövőben jobb lesz.  

 

 

A népszavazás után

 

Az 1990-es önállósulási várakozások, illetve a három évtized utáni vélemények szembesítése után térjünk most újra vissza a már történelminek nevezhető időszakra, pontosabban a népszavazás utáni hónapokra. A Népújság 1990-es utolsó számában viszonylag röviden számol be a plebiszcitum eredményeiről. Az       „Önálló és független Szlovénia” című írásban Novák Császár Jolán így ír: „December 23-a valójában csak formálisan az önállósulás napja, hiszen a feleletet már előre tudtuk, ezen a napon csak az derült ki, milyen többséggel döntünk az önállósodás és a függetlenség mellett. Nem azért tudtuk előre a feleletet, mert valaki megírta helyettünk a szavazólapokat, hanem azért, mert tudtuk, számunkra nincs már más lehetőség. Amint Milan Kučan, a Szlovén köztársasági elnökség elnöke mondta: – Az értelem és a szív cselekedete volt ez a lépés. Szlovénia lakossága, illetve a szavazatra jogosultak közül, vagy még jobban mondva a résztvevők közül a többség – 87 százaléka az önállósodás mellett szavazott. A lendvai községben 88,3 százalékos volt a szavazási részvétel, az önállósulás mellett a szavazók 85 százaléka döntött. A muraszombati községben jóval a köztársasági átlag fölött jelentek meg a szavazóhelyeken, a jogosultak 95,2 százaléka, és 93,4 százalékuk szavazott a függetlenség mellett. Hogy mi lesz december 23-a után? Az ünneplés után bizonyára nehéz napok várhatók. Persze, az eddigiek sem voltak könnyűek. Naponta meg kell már most is harcolni mindenért, ami valamikor önmagától érthetően adatott. A szlovén politikai vezetőségnek pozitív kimenetelű népszavazás széleskörű felhatalmazást adott a jövőbeni életünk megszervezését illetően. Azonban még akkor is, ha sikerül december 23-a után is megőrizni a különböző irányvételű politikai pártok egységességét, van mitől tartani. Nagyon sok függ a nemzetközi elismeréstől, de még több a más jugoszláv köztársaságokkal való további kapcsolat kialakulásától. Nemzeti kisebbségek? Még a plebiszcitum előtt a legmagasabb szlovén vezetőség biztosított bennünket arról, hogy a mostani alkotmányban meghatározott jogaink megmaradnak. Most már minden rajtunk — Szlovénián múlik, minden eredmény és minden mulasztás is. Ezért nem lehet mindegy, hogy milyen irányban halad az Új Önálló Független Szlovén Köztársaság!”

A Népújság 1991-es évjáratának januári számaiban az elsőrendű téma a szövetségi bankrendszernek a szerbek általi bedöntése szerepel, így az akkori főszerkesztő, Báti Konc Zsuzsanna így vélekedik kommentárjában: „Megszoktuk már, hogy ebben az országban mindenért végső soron a szlovének vagy a horvátok hibásak. Mindez talán elviselhető volna is, ha politikai ’húzásokról’, pártpolitikáról van szó, amelyeknek következményeit az ’egyszerű’ emberek csak közvetve érzik. Ami azonban az elmúlt év végén történt, felülmúl mindent, amit eddig bárki elképzelhetett volna, és ami mellett a szerbiai blokád és különadó a szlovéniai termékekre szinte eltörpül. Szerbiában ugyanis magyarán szólva azt tették, hogy pénzt akarnak nyomtatni csak úgy, a saját szakállukra. Megtörtént már ilyesmi az elmúlt években, nem is titokban, de akkor erről mindenki tudott és az elsődleges pénzkibocsátás ’gyümölcseiből’ többé-kevésbé egyformán részesültek a köztársaságok. Az ilyenfajta áldás azonban nagyon is tiszavirág életű volt, hiszen jól tudjuk, az ilyen intézkedések nyomán röpke egy év alatt 2000 százalékra ’sikerült’ növelnünk az inflációt. Hogy a most tervbe vett szerbiai pénzmanőver nyomán hány százalékos infláció, deviza-zűrzavar várható, azt hiszem, még a pénzügyi szakemberek sem tudják egyelőre teljes mértékben felmérni. És hogy mi volt a cél? Valóban a szerbiai bankok talpra állítása? Marković reformjának megbuktatása? Az említett bankok talpra állításához laikusként úgy gondolom, az említett összeg kevés volt, Marković megbuktatásához, vagy legalábbis helyzetének további aláásásához és végső soron az ország megrablásához mindenképpen hozzájárult. No, de várjuk ki a végét.”

A bankrendszer bedöntésének hamarosan lettek következményei is, így az új szlovén valuta előkészítéséről, a szlovén védelmi alakulatok magalakításáról, fejlesztéséről cikkez az újság. Február során számos külföldi államfő próbálja nyugtatni a kedélyeket Jugoszláviában, a nagyhatalmak az egységes és demokratikus délszláv állam mellett teszik le voksukat. A tagköztársaségok vezetői egyre gyakrabban tárgyalnak a jugoszláv szövetség jövőjéről. Az első márciusi számban a Népújság beszámol arról is, hogy megszűnt a Varsói Szerződés. Március idusán újra felerősödnek a kisebbségi problémák, elsősorban pénzhiány miatt panaszkodnak a megszólított nemzetiségi politikusok. A gazdasági válság egyre mélyebb, egyre nagyobbak a gondok az agráriumban is.

Áprilisban már a véres plitvicei összecsapásokról tudósít az újság, megalakul a horvát nemzeti gárda, egyre valószínűbb a háború a volt Jugoszlávia területén. Májusban a szlovén politikum önállósulási törvénycsomaggal készül, de még mindig bízik a tagköztársaságok közötti megállapodásban, mint ahogy az úgynevezett konföderációs megoldásban is.

tt, kmj, SNK, FaBri

 

 

MCSi Design