kele
perec1
garas1
65. évfolyam
18. szám
Megjelenés:
2021. 05. 06.
kiscim1821
 

30 éves az önálló Szlovénia (4. rész)

ind0721Szlovénia önállósulási folyamata hosszabb időszakra is visszavezethető, de történelmi távlatból nézve a kulcsfontosságú történések, „történelmi pillanatok” leginkább az 1991-es évben történtek. Sorozatunk ezen részében az említett fontos, „történelmi mérföldköveket” mégis 1990-ben történt eseményekkel kezdjük, természetesen ezúttal is kisebbségi, magyar prizmán keresztüli rátekintéssel. 

A szlovén hivatalos kormányzati szervek első, az önállósulás felé mutató cselekménye 1990. december 6-án történt, amikor a köztársasági képviselőház elfogadta a Szlovén Köztársaság önállósulásáról és függetlenségéről kiírandó népszavazásról szóló törvényt, amelyet néhány hét leforgása után, 1990. december 23-án követett is maga a népszavazás, majd december 26-án az elsöprő eredmények – 93,2 százalékos részvétel mellett 88,5 százalék a függetlenség mellett – hivatalos kihirdetése is. Még a népszavazás előtt a képviselőház elfogadta az Európa Tanács alapvető álláspontjainak tiszteletben tartásáról szóló nyilatkozatot is.

 

independence072112

 

Beszélgetés Bagi Gábor zágrábi magyar főkonzullal, akinek a hatásköri területe akkoriban Horvátország, Szlovénia és Bosznia–Hercegovina volt.   

 

A szlovén önállósulás szempontjából talán nem kulcsfontosságú, de mégis fontos volt az addig is elismert két őshonos közösség – különösképpen az 1974-es jugoszláv alkotmány elfogadása után –, a tengermelléki olasz és muravidéki magyar kisebbség kiállása a kezdeményezés mellett, illetve a két kisebbség szomszédos anyaországainak támogatása is. Az akkori zűrzavaros nemzetközi politikai viszonyok között ugyanis egy belső szlovéniai bomlás, ellenkezés akár más irányba is vihette volna a szlovén állam „önállósulási szekerét”. Így például még a népszavazás előtt a Népújság 1990-es első decemberi számában – éppen az elsőként említett december 6-ai fontos esemény másnapján – „Milan Kučan köztársasági elnök fogadta a magyar nemzeti kisebbség küldöttségét” cím alatt a következő jelenik meg: „Milan Kučan még egyszer kiemelte, hogy az új szlovén vezetőség megtesz mindent annak érdekében, hogy a jövőben is biztosítsák a nemzetiség minden-oldalú támogatását – nemcsak erkölcsi, hanem anyagi formában is.” Ugyanebben a számban jelenik meg a „Kisebbség a plebiszcitum előtt és után” című cikk, amely a következő kérdésre próbál választ adni:

„Az utóbbi időben nemcsak szlovén ismerőseink, hanem a különböző politikai szervezetek, vezetőségek és a magyar nemzetiség képviselői is egyre gyakrabban kérdezik az újságírókat, a magyar nemzetiségi önigazgatási közösség vezetőségét, mi a véleménye a küszöbönálló népszavazásról – plebiszcitumról, milyen az álláspontja? A félreértések elkerülése miatt nem árt néhány kérdést tisztázni: Miért lesz a népszavazás? Mit hoz ez a nemzeti kisebbségeknek? Hogyan szavazzanak a kisebbség tagjai?

 

independence07211

A népszavazás előtt megjelent Népújságban Milan Kučan köztársasági elnök „A szív és az értelem tette” című (sorozatunkban már közölt) kiáltványa mellett a többi közjogi méltóság is felhívta a muravidékiek, köztük a magyarok figyelmét a plebiszcitum jelentőségére. 

 

Az első kérdésre a legegyszerűbb a felelet. A népszavazáson arról döntünk, óhajtjuk-e az önálló szlovén államot, vagyis akarjuk-e, hogy Szlovénia a jövőben a többi jugoszláv köztársaságtól elszakadva, önálló államként létezzen. Az utóbbi hónapok, évek eseményei arra ösztönzik a szlovén nemzetet, hogy szakítson Belgráddal, hiszen a központtal való kapcsolat inkább terhet, mint előnyöket jelentett mind politikai, mind gazdasági szempontból. Aztán történtek az utóbbi hónapokban olyan beavatkozások és kijelentések, amelyek nyilván sértik a szlovén nemzet önérzetét, büszkeségét. A nemzeti kisebbségek tagjai már többször is kinyilvánították rokonszenvüket a szlovén politika — elsősorban a nemzetiségi politika iránt és ennek keretében tiszteletben tartják a szlovén nép önrendelkezési jogát. Hogy mit hoz az önállósulás a kisebbségeknek? Jelen pillanatban teljes egészében még az sem biztos, mit jelent ez a többségi nemzet számára. A kisebbségek egyedüli kitűzése, hogy az önállósulás után is maradjanak meg azok a jogai, amelyeket az eddigi alkotmány is biztosított. Hogyan szavazzanak a kisebbség tagjai? Erre a kérdésre nem is tudunk, nem is akarunk választ adni. Sem rábeszélni nem kívánunk senkit, sem lebeszélni. Közösségi álláspontot nem is fogadtunk el, hanem azt szeretnénk, ha minden magyar nemzetiségi saját meggyőződése által szavazna a plebiszcitumon. Egy dolog világos: nem arról fogunk dönteni, hogy kisebbség (nemzetiség) maradunk-e, hanem arról, hogy az önálló szlovén állam vagy a jugoszláv szövetség (konföderáció) keretében lévő szlovén állam keretében legyünk-e kisebbség. Tehát, a státuszunk nem változik semmi esetben, hiszen az anyanemzettől elszakított kisebbségi csoport maradunk, bárhogy is alakulnak a dolgok. Egy biztos: Szlovénia eddig biztosította külön jogainkat, ezért nemzetközi tekintélyt is szerzett magának. Ha igényli az új állam ennek a tekintélynek a megtartását – ami egyben ’belépőjegy’ lehet Európába, akkor a kisebbségi jogok az önálló szlovén államban is megmaradnak.” 

A szlovén önállósulást – különösképpen az őshonos kisebbségi jogok szinten tartásának, sőt felülépítésének ígéretében – támogatta a két anyaország, Olaszország és Magyarország is. Még 1990 december elején a Népújság arról számol be, hogy Olaszország tiszteletben tartja Szlovénia döntését, és Gianni de Michelis külügyminiszter megnyitotta ljubljanai főkonzulátusát. Hasonlóképpen járt el Magyarország is, amely Zágrábban nyitott főkonzulátust, ennek intézkedési területei közé tartozott azonban Bosznia–Hercegovina mellett Szlovénia is.

Az 1991-es esztendő első nagyobb, Szlovénia önállósulásához vezető cselekménye nem a szlovén politikumhoz köthető, ezt a Slobodan Milošević által vezetett szerb erők tették meg január 8-án, amikor betörtek a jugoszláv szövetségi pénzügyi rendszerbe és a Jugoszláv Nemzeti Banktól „kölcsönvettek” 18 milliárd 243 millió jugoszláv dinárt (1,4 milliárd amerikai dollárt), ami a jugoszláv gazdasági rendszer szétesésének kezdőlépése. A többi köztársaság természetesen tiltakozott, hivatalos nyilatkozatokkal is elítélték a tettet, de erről a sorozat egy későbbi számában írunk bővebben, ahogy arról is, hogy a dinár ezt követő devalvációjával gyakorlatilag elenyészett az akkori jugoszláv miniszterelnök, Ante Marković gazdasági programja, az 1:1 dinár-schilling váltás időszaka. A szerb pénzügyi lépés természetesen választ váltott ki Szlovéniában, így már az 1991-es évfolyam január 18-i számában a Népújság arról cikkezett, hogy szlovéniai valuta van a láthatáron, a szerb banki „rablás” ugyanis egy újabb nagymértékű pénzromlást indíthat el, így Szlovénia kénytelen minimálisra, vagyis a szükséges szintre csökkenteni a föderáció finanszírozását, illetve elkészíteni a törvényt a Szlovén Nemzeti Bankról.     

 

independence07213

Jugoszlávia szétesésével párhuzamosan folyt a rendszerváltozás is. Az 1991-es márciusi belgrádi tüntetések áldozatokat is követeltek. 

 

Párhuzamosan az említettekkel a föderatív erők fokozták a nyomást egyéb területeken is, így elfogadták a Jugoszláv Néphadsereg javaslatát, miszerint egész Jugoszlávia területén a területvédelmi erőknek vissza kell juttatni a „törvénytelenül” birtokba vett fegyvereket, a hadseregen kívüli egységek előtt mindegyiknek le kell tennie a fegyvert. Ez ellen a föderáció elnökségében csak Stipe Mesić horvát és Janez Drnovšek szlovén tagok emeltek szót. Szintén január elején a szlovén kormány memorandumot fogadott el, amelyben vállalta, hogy a függetlenségi népszavazás eredményei alapján javaslatot készít Jugoszlávia szétválásáról, illetve Szlovénia ENSZ-tagságáról. 

1991 februárjának végén a szlovén parlament javaslatot tett a többi tagköztársaság országgyűléseinek a jugoszláv föderáció szétválásáról megállapodásos alapon, amellyel legalább kettő vagy több önálló állam jönne létre, egyben a szlovén alkotmányból törlik azokat a cikkelyeket, amelyek Szlovénia függetlenségét a föderációra ruházták. Hasonló lépést tettek Horvátországban is, majd márciusban a szövetségi vezetőség visszautasította ezeket a javaslatokat. A szlovén törvényhozás márciusban olyan törvényt hozott, amely alapján Szlovénia állampolgárainak nem kötelező már a katonai szolgálat a jugoszláv hadseregben. A döntés másnapján a jugoszláv katonai vezetés követelte a szövetségi elnökség összehívását és a rendkívüli helyzet bevezetését, a vezérkari főnök, Veljko Kadijević tábornok titkos tárgyalásokat folytatott Moszkvában, de minden jel arra mutatott, hogy nem kapja meg a várt támogatást. A politikai helyzet tehát egyre forróbb lett, a szlovén kormány már nyíltan kimondta, hogy ha kell, egyoldalú elszakadás is elképzelhető. Közben Belgrádban az ellenzéki erők sajtószabadságot követelve tiltakoztak, amelyet a szerb rendőri erők ezt keményen megtoroltak. A Népújság március 22-én megjelent számában Janez Janša akkori védelmi miniszter kijelentette, a jugoszláv hadseregnek nincs annyi ereje, hogy az egész országot ellenőrzése alá vonja, így egy esetleges katonai puccs „kemény változata” esetén Szlovéniát csak olyan mértékben foglalnák el, hogy a katonaság azon egységeinek szárnyát védhessék, amelyek Horvátországban végeznek műveleteket...

Janez Janša szavai szerint a katonai vezetőségben a jugoszláv események továbbfejlődésének két változatában gondolkodtak. Az első, a „lágyabb” szerint a Jugoszláv Néphadsereg követelni fogja, hogy közvetlenül jelen legyen a jugoszláv válság megoldásáról folytatott minden tárgyaláson. E változat szerint a katonaság felügyeletet gyakorolna a lakosság mozgása, a határok, a légi és a tengeri forgalom felett. A második változat természetesen klasszikus katonai puccs. Ebben valószínűsíthető a szövetségi parlament, a kormány és az elnökség feloszlatása (ez utóbbi egyébként amúgy is szinte feloszlott), valamint cseréket a legfontosabb köztársasági intézményekben. Bevezetnék a polgári-katonai közigazgatást, a katonaság pedig eközben a még lojális helyi szervekre támaszkodna. Janša elmondta, hogy Szlovénia felkészült minden lehetséges változatra a jugoszláv válsággal kapcsolatban, arra az esetre is, ha azonnali, egyoldalú elszakadásra lenne szükség. Hozzátette, hogy a szlovén kormány most a plebiszcitumot követő program szerint dolgozik. Szlovénia a megegyezéses különválás híve, tárgyalásokat kíván minden témáról, de ha a körülmények úgy kívánják, akkor egyoldalú elszakadásra lesz szükség. A miniszterelnök szavai szerint a kormány erre is felkészült.

 

 

 

MCSi Design