kele
perec1
garas1
65. évfolyam
16. szám
Megjelenés:
2021. 04. 22.
kiscim1621
 

Sok volt az érdek és kevés a konszenzus

gazdgonc14211– Második Svájc leszünk, ez volt a 30 évvel ezelőtt megalakult fiatal szlovén államban a szlogen. Elég idős voltam már akkor, jól emlékszem arra a korszakra és az emberek optimizmusára – mondja Gönc Ferenc dobronaki közgazdász, a svájci Maxmakers cég gazdasági tanácsadója, akivel 30 év távlatából pillantottunk vissza az elmúlt évtizedek gazdasági eseményeire, az akkor teljesen új piaci, termelési és tulajdonjogi alapokra való átállásra. Lehetett volna sikeresebb is a megtett út?

– Mérlegelve a muravidéki gazdaság 1991-től máig megtett útját, látjuk, hogy a régió fejlődési görbéje erősen felfelé ível: megduplázódott a GDP és a hozzáadott érték is. Több mint 60 százalékkal magasabbak a bérek is, ami több, mint amennyi az infláció volt. Ez azt jelenti, hogy reálértékben megnövekedett a vásárlóerő a Muravidéken is. Ekkoriban körvonalazódott a régió gazdaságfejlesztésének három pillére: a szolgáltatások, az ipar és a mezőgazdaság, amelyek már a legkorszerűbb technológiát is alkalmazni kezdték. Másrészt viszont megállapítható, hogy a régió mégsem tudott eléggé elrugaszkodni, hiszen még mindig az egyik legkevésbé fejlett térség vagyunk, amit többek között az is tükröz, hogy az utóbbi néhány évben visszaesett a Muravidék aránya az országos GDP-ben – szemlélteti az elmúlt évtizedek eredményeit Gönc Ferenc, aki eddigi pályafutása során – a Mura gyárban töltött kezdeti évei után – elsősorban a külgazdaságban tevékenykedett vezetői beosztásban.

– Hogy mi ennek az oka? – folytatja. – A hibákért a legegyszerűbb az országos politikát okolni, ami könnyebb, mint önkritikusan felmérni, mit végeztünk el és milyen eredménnyel. Erre a legtöbb esetben még 30 év után sem vagyunk képesek. A muravidéki gazdaság és az itteniek életszínvonala nagyot fejlődött, de az áttörés mégsem történt meg. Ehhez nem csak lekövetni kellett volna másokat, nagyobb ambícióra, eltökéltségre is szükség lett volna. Ez nem volt meg, így még az országos átlaghoz sem tudtunk közelebb jutni. És országosan sem lettünk kis Svájc – fejti ki. – A vállalkozásfejlesztés és a meglévő vállalatok erősítése, az új befektetések ösztönzése, a Muravidék vonzerejének növelése nem lehet kampányszerű, ez állandó feladat lett volna. A vállalkozás kockázattal jár, ennek vállalásához pedig meg kellett volna változtatni a Muravidékre oly jellemző gondolkodásmódot, hogy az adott munkahelyen kivárhatjuk a nyugdíjat.

– Az önállósulás utáni elvárások a gazdaságban is túl nagyok voltak, így nem meglepő, hogy egy idő után bekövetkezett az apátia. Főleg az első 10–15 önálló évben zajló átalakulás és a tevékenységek letisztulása hozta meg a Muravidékre is először a súlyos válságot, majd később a kellő mértékű gazdasági nyitottságot és felzárkózást. Mert sok volt az érdek és kevés a konszenzus – vonja le a következtetést Gönc Ferenc.

– A Muravidéken az önállósulás előtt a legerősebb ágazat a mezőgazdaság, a feldolgozóipar, illetve az élelmiszeripar volt a mintegy 2.000 főt foglalkoztató Pomurkával az élen. Erős volt a ruházati ipar is a mintegy ötezer főt foglalkoztató Mura gyárral. Ennek az esete talán mintapéldája lehetne a nem szerencsés átállásnak. A cégnél az ország önállósulása után szerintem nem hozták meg a kellően merész döntéseket. A jugoszláv piac elvesztését követően az üresen maradt kapacitásokat sajnos nem a saját márkajelű termékek erősítésével próbálták pótolni, ezzel még erősebb pozíciókat szerezve a külföldi piacon, hanem a bérmunka irányába mentek el. Ugyan külföldi megrendelő számára végezték, de a bérmunka gyengébben fizet, a megrendelő a műveleti perceket és nem a készterméket fizeti meg. Amikor azonban a Mura az Audi számára autóüléshuzatokat kezdett gyártani, ami egyébként az átszervezésben az első radikális lépés volt, közbelépett a Boss cég és növelte addigi bérmunka-megrendelését. A döntés így az lett, hogy a Mura felhagyott a huzatok gyártásával és teljesen ráállt a Boss bérmunkáira. Ekkor a Mura márkajel 50 millió márka forgalmat hozott még a 200 millió márkás összforgalomban. A Mura esetében élesen megmutatkozott az önállósulási időszakra jellemző hiányosság: a gazdasági vezetői réteg stratégiai gondolkodásának hiánya. A nehézségeket igencsak súlyosbította a cégek „ravasz” privatizációja is, ami több vállalat bezárását, szinte teljes ágazatok eltűnését hozta. Magas lett a munkanélküliség, a munkakereső réteg szerkezete is gondot jelentett jellemzően szorgalmas, ügyes kezű, de alacsony szakképzettségű dolgozókkal, így nehezen váltak foglalkoztathatóvá más, fejlett technológiát alkalmazó cégekben – véli a közgazdász.

Gönc Ferenc kifejti, hogy az önállósulás elején az országos politikának különösen nagy hatása volt a gazdaságra. Az állam azonban szerinte akkor lett volna jó partner, ha a térségbe fejlett technológiát, jövőbe mutató tevékenységeket telepített volna. A fejlett technológia pedig a régióban tartaná a mérnököket, a műszaki értelmiséget, a leendő értelmiséget is. Most annak vagyunk a tanúi, hogy a fiatal, szakképzett munkaerő elhagyta a Muravidéket, mert nem alakultak ki számukra kihívást és személyes fejlődést jelentő munkahelyek.

2004-ben az akkori Mura Fejlesztési Ügynökség a vállalkozói inkubátorházzal próbálta a vállalkozói szellemet élénkíteni a fiatalok körében, néhányan akkor be is szálltak a versenybe és eredményes vállalkozók ma is. A fejlesztési ügynökség fő tevékenységéből kiindulva olyan pályázati pénzekhez is segítette a vidéket, amilyenek korábban nem nagyon voltak. A stratégiai tervezéssel segítette az EU-s pénzek lehívását és a külföldi befektetőknek a Muravidékre vonzását, ami 2005-ben a Carthago, a XAL és a Wolford érkezésében mutatkozott meg. A hasonló törekvések az ügynökség kényszerű csődje után szinte teljesen leálltak. Amellett, hogy a régiónak a szomszédos országokkal jó köz- és vasúti összeköttetése van, kihívások és tennivalók még mindig vannak a befektetési feltételek vonzóbbá tételében, az építési telkek árának mérséklésében, a támogatások hiányának pótlásában, a munkanélküliek foglalkoztatásának ösztönzése területén. A Mura Fejlesztési Ügynökség az elsők között jött létre Szlovéniában, Gönc Ferenc is volt az igazgatója. Bennfentesként tapasztalta meg tehát egy ilyen jellegű ügynökség szerepét és jelentőségét, elsősorban a fejlesztés területén. A szervezet megszűnésével hézag keletkezett, amelyet igazából a régió eddig nem tudott pótolni.

– Az elmúlt évtizedekben nyitottabb lett az ország és erősödött gazdaságilag – folytatja Gönc Ferenc. – A régió gazdaságában is automatizált és robotizált gyártási folyamatok indultak be a vezető ágazatokban, mint a fémfeldolgozó, villamossági és építőipar, új tevékenységek a szolgáltatási szektorban, a turizmusban. Szlovéniában a régiók felzárkózása és fejlesztése azonban különböző tempóban halad. A muravidéki gazdaság fejlesztési irányát illetően ki kell emelni, hogy a gazdasági pozíció jó, a 2018-as válságot követően is. A fejlesztési teendőkhöz pedig csupán egy dolgot tennék hozzá: biztosítani kell a megfelelő üzleti környezetet. Tudni kell, hogy Muravidéknek mint statisztikai régiónak nincs költségvetése, ezért nincs makrogazdasági befolyása. Nem tud hatni az adópolitikára, a pénzügyi források hozzáférhetőségének feltételeire… A hiányt a középszintű igazgatás, a régió beindítása pótolhatja. A községek hatásköre más feltételek kialakításában nyilvánulhat meg: ez a helyi infrastruktúra- és közműfejlesztés, valamint az életminőség javítása. Az idegenforgalom is nagyot fejlődött az elmúlt időszakban, hiszen több mint egymillió szálláséjszakát is megvalósítottunk már. A szektorban azonban hiányzik az erőteljesebb regionális jellegű marketing. De minden tőlünk függ, tudatában kell lennünk annak, hogy ezt itt kell kifejleszteni, ezt nem lehet késztermékként másutt megvásárolni – emeli ki. – De a Muravidék stratégiai terveit illetően be kell vallanom, hogy az elmúlt néhány évben nem sokat hallottam erről. Attól tartok, hogy elhagytuk a tervekben gondolkodást, túl sokat foglalkozunk a jelen nehézségeivel. Nem lehet mindenben külső okokat keresni, magunknak kell a választ megtalálni arra, mit tegyünk, hogy a Muravidék felzárkózzon Szlovénia többi régiójához. Az önálló ország három évtizedében szerzett tapasztalatok és tanulságok után változtatni kellene a hozzáálláson, erősíteni kellene a belső koordinációt az egyes pénzforrások között. Nincs értelme minden községben ipari övezetet létesíteni, s meg kell érteni, hogy nem lesz minden község turisztikai központ. Plusz ott van még a leglényegesebb szempont: a szakképzett káder megtartása a Muravidéken, mert csak ez lehet egy fejlődő gazdaság alapja – foglalta össze gazdasági visszapillantóját Gönc Ferenc közgazdász.   

 

 

 

Az elmúlt 30 év gazdasági mutatói

Szlovénia 1991-es önállósulásával a közös ország, Jugoszlávia piaca széthullott és jobbára elvesztek az akkori külföldi piacok is. – 2004-ben Szlovénia az Európai Unió tagja lett. Az új körülmények miatt gyarapodhatott a kivitel, ami magával hozta az erőteljesebb külföldi invesztálást a Muravidéken is – fejti ki Grah Robert, a Muravidéki Gazdasági Kamara igazgatója az elmúlt évtizedekről. – A régió gazdasága növekedni kezdett: a tiszta árbevétele 1,4 milliárd euró volt, s közel 23 ezer főt foglalkoztatott, a hozzáadott érték mértéke 17 ezer euróra nőtt, a regisztrált munkanélküliség ráta pedig 17,8 százalékos volt. Szlovénia 2007-ben bevezette az eurót, az Európai Monetáris Unió és a Schengeni Övezet tagja lett. 2007 az önállósulás utáni legeredményesebb év volt: a cégek árbevétele meghaladta a 2,12 milliárd eurót, csúcsot döntött a tiszta nyereség is 82 millió euróval és rekordszámú volt a foglalkoztatottak száma is, meghaladta a 23 ezer főt. A hozzáadott érték foglalkoztatottanként 23 ezer euróra ugrott. A Muravidék autópálya-összeköttetést is kapott. A kiemelkedő gazdasági eredményeket hozó év után Szlovéniában is bekövetkezett a válság. A régió tiszta nyeresége 12,5 millió euróra csappant – tükrözi gazdasági mutatókkal a múltat Grah Robert. – A 2012-ig tartó és 21 millió eurós veszteséget hozó válság felszínre hozta a gazdasági átalakítás gyengéit, a Mura ruházati gyár és a Pomurka húsgyár csődjének következményét. A munkanélküliségi ráta 20 százalék fölé ugrott, visszaesett a kivitel, az értékesítés 77 százaléka a hazai piacon valósult meg. A helyzetet a muravidéki intervenciós törvény intézkedései enyhítették. Majd a felépülés időszaka következett, 2018-ban a muravidéki gazdaság már ismét 3 milliárd euró bevételt és 100 millió euró nyereséget könyvelt el, a hozzáadott érték 35 ezer euróra nőtt. A kivitel 1 milliárd eurót tett ki (a bevételek 40 százaléka). A legjelentősebb exportpiac továbbra is Németország és Ausztria maradt. 2019-ben is folytatódott a növekedés, a turizmus több mint 1 millió vendégéjszakát jegyzett fel. A muravidéki gazdasági szerkezetben meghatározó a szerepe a kis- és közepes vállalatoknak, a bevételek több mint felét termelik meg, hasonló a helyzet a foglalkoztatás területén is.

Az előrejelzések szerint – ha visszaszorul a járvány – a muravidéki gazdaság a következő három évben legalább 200 millió euró új beruházást valósít meg, ami igazolhatja, hogy a térség a növekvő gazdaság és a jelentős lehetőségek régiója, mely helyt tud állni a közép-európai színtéren is – fejtette ki még a Muravidéki Gazdasági Kamara igazgatója.

 

 

MCSi Design