kele
perec1
garas1
65. évfolyam
24. szám
Megjelenés:
2021. 06. 17.
kiscimn2421
 

Szlovénia 30: A határátkelőkért, a kaszárnyákért folyt a harc

inde23210Sorozatunk előző két számában a muravidéki magyarság parlamenti képviselőivel, a folyamatban lévő rendszerváltozással foglalkoztunk, míg a következő heti számokban a szlovén önállósulási háború országos és muravidéki eseményei kerülnek terítékre.

A témakört már a sorozat kilencedik számában is érintettük, a cikket a Népújság június 28-án megjelenő számában szereplő lapzártahírrel fejeztük be, amely a kuzmai határátkelőnek a „néphadsereg” általi megszállásával zártuk. Az következő egy hétben – a Népújság következő, július 25-i számának megjelenésééig – gyakorlatilag lezajlott a szlovén önállósulási háború, így hetilapunk akkor szinte teljes egészében erről szólt. A megrázó fotót közlő címlap alatt a következő szöveg jelent meg: „Halálmadarak kísérték a katonákkal és a rakománnyal teli harckocsikat, hogy a zsenge függetlenség bimbóját letiporják. A tábornokok szörnyű álma megvalósult. A szerdáról csütörtökre virradó éjszakán a harckocsioszlopok elindultak mindent eltaposó, rongáló végzetes útjukra, s egy hét után sincs béke, újabb és újabb sírhalmokat hagynak maguk mögött. S a szövetségi hadsereg tábornokai, amikor egymást leváltották, a közkatonákat teljes információs blokádban tartva most a külföldet vádolták, hogy részese a szlovén ellenállásnak, amire nem is számítottak, hiszen csak ’hadgyakorlatra’ indultak a legészakibb köztársaságba, amelyet szavaik szerint két óra leforgása alatt az egyik határszéltől a másikig elfoglaltak volna. Nem így történt. Az ellenállás általános és erős, a közkatonák és tisztjeik tömegesen esküdnek fel a Szlovén Területvédelmi Egységnek.”

inde23211Ugyanebben a számban Pozsonec Mária képviselő az „Egy képviselőházi ülésről, amelyről nem láthattak jelentést” című írásban számol be a történésekről az ország központjából, jóformán az országgyűlésből. „Szombaton volt. Mögöttünk már a háború 3 napja. A legszörnyűbb volt a muraszombati bombatámadás. A mezőkön, a kertekben és az utcákon alig láthatók emberek. Mindenki a híreket hallgatja. Mintha akaratukat, erőnket megbilincselte volna ez a szörnyűség, ami köröttünk történik. A muravidéki képviselők titkos úton, rejtjellel kaptak meghívást Ljubljanába. A rendőrség a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel szervezte meg az utat. Mégis csak groteszk kép: saját földünkön titokban, titkos időben éjszaka ülésezzék a szlovén parlament. Az ülés sürgős volt, határozatra volt szükség, összehívni a képviselőket veszélyes dolog volt. A képviselőházban és annak környékén fokozott biztonsági intézkedések. Állig felfegyverezett őrség, felhúzott ravaszokkal. A képviselők az események súlya alatt levertek. Mindenki magával hozta vidéke tragikus eseményeit. Csoportokba verődve halkan beszélgettek. Úgy érzem, leomlottak közöttünk a falak. A hatalmon lévő koalíció és az ellenzék tagjai egyetértésben, türelemmel viseltettek egymás iránt, csak emberek voltak, akik nagyon-nagyon aggódtak országunk, vidékünk, falujuk és családjuk sorsáért. 10 órakor megérkezett Szlovénia legmagasabb politikai vezetősége. Egy perc hallgatással adóztunk az elhunytakért. Úgy éreztem, nagyon kevés a részvét a kioltott életekért. Beszámolókat hallgatunk meg. Milan Kučan elnök beszámolója volt az első. Többek között elmondta, mire adta a beleegyezését az Európai Közösség három képviselőjével folytatott tanácskozáson. Lélekben, testben nagyon megviselt embert láttunk. Három pontban összpontosítható a tárgyalás: mindkét oldali azonnali fegyverszünet, Mesič államelnökké választása, háromhónapos moratórium az önállósági tevékenységekre. Ez a pont magyarázatra szorul. Az elnök nem vont vissza semmit. Az önállósulás eddigi határozatai, lépései, eredményei érvényben maradnak, de három hónapig nem foganatosítunk új határozatokat, hanem tárgyalunk az önállósulás útjairól. Kučan elnök szavai szerint az Európai Közösség képviselői nem is követelték, hogy vonjuk vissza az önállóság kinyilvánítását. Kučan elnök beszámolóját hatalmas tapssal fogadták a képviselők. Már ez a gesztus is bizonyította, hogy hiszünk szavának. Úgyszintén megelégedéssel hallgattuk Peterle kormányelnök beszámolóját, aki a feladatok operatív megoldásáról beszélt. A képviselők legnagyobb elismeréssel adóztak Janša hadügyminiszter, Bavčar belügyminiszter tevékenységéről, de egyetértettek Dimitrij Rupel külügyminiszter jelentésével is, aki a szlovén tragédia nemzetközi ismertetésével tevékenykedik. Éjfél után 3 óra tájban egy szünetben beszéltem Kučan köztársasági elnökkel. Holtfáradtnak, elgyötörtnek nézett ki, de az első kérdése az volt, hogy vagyunk a Muravidéken. Én biztosítottam arról, hogy együttérzéssel, azt a szót használtam, hogy csodálattal követjük tevékenységét. Jólesett neki. Aznap éjszaka fegyvertámadások voltak Ljubljana különböző körzeteiben, lőttek a parlament közvetlen közelében. Helikopter többször átrepülte Ljubljanát, a gyűlést megszakítva a pincehelyiségbe kellett menekülnünk. Aztán hajnali ötkor fegyveres kísérettel mezei utakon indultunk haza. Ennek az ülésnek a megrázó bensőséges élményét megakartam osztani a Népújság olvasóival.”

inde23212Az említett cikkek mellet az újság a csak néhány napja kikiáltott önállósággal, ennek muravidéki megemlékezéseivel is foglalkozott, de természetesen a háborús cselekmények mindennél fontosabbak voltak, még az önálló Szlovénia kikiáltása is háttérbe szorult. Fontos hírnek számított, hogy zárva van a muraszerdahelyi Mura-híd, amelyen várhatóan a jugoszláv néphadsereg Varasdon állomásozó alakulatai érkezhettek volna: „A Mura melletti Csárda vendéglőnél több benzinszállító tartályoskocsi gyűlt össze, kettővel eltorlaszolták az utat, miután olyan hírek érkeztek a horvát oldalról, hogy Varasdról több páncélkocsi és katonai jármű indult meg Szlovénia felé. A forgalom így teljesen megbénult, csupán a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedtek, de nem csak a kíváncsiskodók, hanem azok is, aki a Muraköz falvaiból járnak Lendvára dolgozni. Dél körül aggódva a családjukért a lendvai vállalatokban dolgozó muraköziek nagy része hazament. Horvátország és Szlovénia között – legalábbis itt a Muravidéken – gépkocsival már nem lehet közlekedni, a két rév (Benicánál és Hotizánál) szintén leállt. Délelőtt még zavartalan volt a vasúti forgalom Csáktornya és Lendva között, a szerelvénynek azonban nem voltak utasai. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a Mura-hidat aláaknázták.”

Hasonló hírek érkezek a Muravidék egyéb helyeiről is, a szlovén területvédelmi alakulatok ugyanis eltorlaszolták a határátkelők felé vezető utakat: „Minden irányból megindultak a katonai egységek a határátkelőhelyek felé. Bekerítették Gederovcit, Kuzmát, Hodost és Hosszúfalut. Óráról órára dramatikusabbá vált a helyzet. Hosszúfalunál a vám- és a rendőrség olyan feltételt kapott, hogy háromnegyed háromig hagyják el a határátkelőt, mert az ellenkező esetben fegyverhasználatra kerülhet sor.”

A Népújság így számolt be a muraszombati légitámadásról: „Hatalmas morajjal közeledett az első, majd a második gép. A város felett vadul, fejetlenül röpültek ki a fészkeikből a galambok. A kisváros nyugalmát három robbanás szakította meg. Az emberek az első pillanatban nem is tudták, hogy mi történt, később futótűzként terjedt a hír: Muraszombatot bombázták! Bombázták a kaszárnyát. Itt minden logika csődöt mondott, hiszen a szövetségi hadsereg repülőgépei támadták meg volna a kaszárnyát? A helyszínre siető rádióriporterek a területvédelmi egységek tagjaitól megtudták, hogy a kaszárnya közelében igazán a repülőgépágyúból rakétákat lőttek ki két céllal: a katonáknak ezzel jelezve, hogy segítségükre siettek, míg a területvédelmieknek tudtukra adták, hogy minden pardon nélkül lőnek, ha netán megtámadnák a kaszárnyát. Minden bizonnyal a légitámadást éppen a területvédelmi egység fenyegetése miatt indították, nehogy elfoglalják a kaszárnyát. Délután verőfényben fürdött Muraszombat, de aki felett egyszer, kétszer, háromszor s utána már többé nem számolva, hogy hányszor elhúznak a harcigépek, egy örök életre emlékezetébe vési ezeket a perceket. Pár percig tartott az egész. Amire az emberek menhelyeket találtak, a kék égen eltűntek a halálmadarak. Pár perccel öt előtt újra visszatértek. Két gép átrepülte Muraszombatot és a kaszárnyánál bombákat dobtak le. Egyik löveg célt ér. A szirénák hangjára a muraszombati polgárok óvóhelyeket kerestek. Sajnos, meg kell állapítani, hogy a városi óvóhelyek mind zárva voltak, mivel a vállalatok raktárnak használják. A második világháború alatt sem érte Muraszombatot két bombatámadás egy napon...”

inde23213A későbbiekben kiderült az is, országszerte is talán Gornja Radgonán voltak a legerőteljesebb önállósulási harcok. A Népújság így számolt be az eseményekről: „Amikor a mentők délután 14 órakor telefonáltak, hogy egy újságíró életét vesztette utcai harcokban, szerkesztőségünkben mindenkiben megállt a lélegzet. Egész nap hárman tudósítanak ebből a városból, plusz még a muraszombati televízió munkatársai. A tragédiának nem újságíró az áldozata, hanem Janez Svetina bledi lakos, aki fényképezőgépével túlságosan megközelítette a frontot és így életét vesztette. A mentők a fényképezőgép után úgy ítélték, hogy újságíró. A gederovci határátkelőt a területvédelmi egységek még a kora délutáni órákban kezükben tartották, de Gornja Radgona már a hadsereg kezében van. Egyes utasoktól szerzett hírek szerint itt már nincsenek rendőrök, sem vámosok, csak a katonák őrzik a határátkelőt. Gornja Radgonán valóságos utcai összetűzésekre került sor, mielőtt elfoglalták volna a határátkelőhelyet. A hadsereg 5 teherautóját, amelyeken a jelek szerint fegyvert és lőszert szállítottak, a területvédelmi egység tagjai felgyújtották.”

-folytatjuk-

 

 

MCSi Design