kele
perec1
garas1
65. évfolyam
24. szám
Megjelenés:
2021. 06. 17.
kiscimn2421
 

1921 júniusa: távozásra kényszerítették Alsólendva polgármesterét

goncz2321A Muravidéken 1921 júniusának első felében az egyik leghangzatosabb politikai hír az volt, hogy a liberális szellemű tartományi vezetőség le akarja váltani a tájegység délszláv megszállása után hivatalban lévő, rendkívül agilis és szerteágazó tevékenységet kifejtő Sever Božidart, Alsólendva polgármesterét. Klekl Jožef és a Parasztpárt erőteljesen pártfogásukba vették Severt, felróva politikai ellenfeleiknek a pártérdek előtérbe helyezését a közösségi érdekkel szemben.

 

Képünkön: Sever Božidar, Alsólendva polgármestere a húga, Sever Marica (később a férje után Hajós Mária) társaságában 1920 körül (képrészlet; az eredeti fotó a lendvai Hajós család tulajdona).

 

Severről határozottan állították, hogy a legalkalmasabb személy a polgármesteri funkcióra, amit kétéves munkája során bizonyított. Hangsúlyozták, hogy Alsólendva az ő vezetésével a Muravidék legsikeresebb és legfejlettebb települése lett (Klekl köre szerint ez különösképpen irritálta a Muraszombatban székelő kormányzati szerveket). Sever egyebek mellett megépíttette az új városi mérleget, az utcákat és a városházát korszerűsítette, kiharcolta az utcai világítás kiépítését. A polgármesteri tevékenységet nem hivatásos tisztviselőként végezte, a város kasszájából állítólag soha nem vett fel pénzt. A tartományi szervek több kivizsgálást folytattak Sever általuk feltételezett korrupciós dolgairól, azonban kivetnivalót nem találtak, vádként semmit nem tudtak neki felróni. Sever a Muravidék egésze szempontjából fontos feladatokat vállalt; több értékelője szerint neki volt köszönhető, hogy az első világháború utáni legsúlyosabb szociális válság idején a tájegységre érkezett só, cukor, petróleum és dohány. Emellett ő vezette a muravidéki polgármesterek és falubírák szövetségét, melynek keretében számos gazdasági és infrastrukturális jellegű követelést fogalmaztak meg a tartományi kormány, valamint más állami szervek felé. Sever a tájegységnek a délszláv államhoz kerüléséért is sokat tett, emiatt több hónapig a magyar hatóság börtönbe zárta 1919. január 3-a után.

Érdemei ellenére azonban távoznia kellett a polgármesteri székből. Leváltásának valós oka Klekl és társai állítását bizonyítja: keresztény szemlélete és a Néppárt támogatása miatt döntöttek a menesztéséről. Sever 1919 őszétől szálka volt a liberális szemléletű tartományi vezetők, valamint a Néppárttól távol álló, részben Muraszombatban koncentrálódó értelmiség szemében. Alsólendván pedig a délszláv államhoz csatolást elfogadni nem tudó, erőteljesen magyar érzelmű körök nehezteltek rá (Strausz esperesplébánossal az élen). Sever Božidar 1921. június 24-án kapta kézhez a felmentésre vonatkozó határozatot a tartományi kormánytól. Magyarázatként csupán annyit tüntettek fel, hogy tevékenysége során csak egy pártot szolgált (a Néppárta gondoltak). Klekl képviselő nagy felháborodással fogadta a döntést, és hangoztatta, hogy „addig nem nyugszunk, amíg nem kapunk jogot arra, hogy magunk választhassuk meg a tisztségviselőinket”. Ezzel arra utalt, hogy a Muravidék jugoszláv megszállása után a tájegység keretében nem tartottak helyhatósági választást, mert tartottak a lakosság szerintük még mindig túlzott délszlávellenes hangulatától (egészen 1924-ig a falubírákat közvetett módon, a két város polgármestereit pedig közvetlenül a tartományi kormány nevezte ki).

 

A közeledő határmegállapítás és a „kémakciók”

 

Az alsólendvai katonai parancsnokság 1921 júniusában egy titkos kémhálózat nyomára bukkant a Lendva-vidéken, melynek tagjai feltehetően hosszabb ideje a magyar kormánynak jelentettek. A hálózat beépített hírszerzője a helyi parancsnokságon egy őrmester volt, aki az információit Schrantz Elek alsólendvai kereskedőnek (és mozi-tulajdonosnak) „súgta”, Schrantz utána a híreket a magyarországi oldalra juttatta. A razzia keretében, melyet Mundžić helyi katonai parancsnok felügyelt, 15 személyt letartóztattak és bezártak. A durvaságairól és túlkapásairól ismert katonai parancsnokot több befolyásos személy arra ösztönözte (köztük Klekl Jožef képviselő is), hogy méltányosan viszonyuljanak a letartóztatottakhoz, mert ártatlanok is lehettek közöttük. Emellett 1921. június 26-án az említett jugoszláv katonai parancsnok alsólendvai irodájában sor került a szabólakosi majorban (ma már nem létező nagybirtokközpont Rédics és Hosszúfalu között) tisztviselőként tevékenykedő, dunaszerdahelyi származású Varjú Béla kihallgatására, aki alsólendvai magyar szervezkedésről és a magyar oldalon tapasztalt SZHSZ-ellenes propagandáról jelentett a jugoszlávoknak. Egyebek mellett elmondta, hogy a jugoszláv megszállás után Zalabaksán székelő Vizkelety Árpád egykori alsólendvai főszolgabíró (Varjú szerint a környékbeli magyar revíziós törekvések irányítója,, aki rendszeresen megjelent Rédicsen és Lendvakecskésen) arról beszélt a magyarországi oldalon élő embereknek, hogy szerezzenek fegyvert, amivel majd segítik a délszláv oldalra csatolt magyar lakosság felszabadítását. A visszafoglalási tervet Varjú szerint Zalaegerszegről irányították, Alsólendván azonban kialakult a „segítőcsoport”, melynek legbefolyásosabb tagjaiként Schrantz Eleket, Vermes György főerdészt, Raffensperger uradalmi igazgatót, valamint Vizkeleti főszolgabírónak a Muraközben élő édesapját említette.

A propagandaharc fokozása annak volt köszönhető, hogy közeledett a magyar–jugoszláv határmegállapító bizottság tevékenységének a kezdete. Június végén a magyarországi oldalon egy szakértői csoport részéről sor került a magyar–jugoszláv határ muravidéki szakaszának bejárására. A háromtagú csoportban Csáky Imre korábbi külügyminiszter (később a Határmegállapítással Foglalkozó Központ igazgatója), az ő titkára, a neves szakértőnek számító Cholnoky Jenő egyetemi tanár, valamint a muravidéki származású, pedagóguskörökben úgyszintén nagyra becsült Mikola Sándor voltak. Az eseményről készült feljegyzés szerint a bizottság tagjainak alkalmi magyarországi utasok Rédicsen arról panaszkodtak, hogy a jugoszláv határőrök nagyon durván bántak a magyar állampolgárokkal, és annak ellenére, hogy hivatalos útlevelük volt, egyeseket közülük kémként kezeltek (a feljegyzés szerint volt, akit „félholtra vertek”). Az alispántól pedig azt az információt kapta a bizottság, hogy azokban a napokban Zala megyében 800 hadköteles menekültet tartottak számon a Lendva-vidékről és a Muraközből, akik nem akartak bevonulni a jugoszláv hadseregbe. Június utolsó napjaiban az a hír is újból felütötte a fejét, hogy az SZHSZ Királyságon belül a Muravidéket a horvát érdekszférához csatolják, ami azonban elsősorban a Néppárt és a liberális irányzatú pártok közötti vita „melléktermékének” tekinthető.

 

Földigénylők toborzása, ifjabb Klekl szabadlábra helyezése

 

Június elején a szlovén Néppárt keretében tevékenykedő muravidéki Parasztpárt élénken toborzott a földreform keretében felosztásra kerülő földek megszerzése ügyében. Megszólították a muravidéki embereket, hogy akik az Esterházy-féle nagybirtok Alsólendva közelében fekvő területén szeretnének letelepedni, minél hamarabb jelentkezzenek, mert ha nem lesz elegendő helyi érdeklődő, más régiókból (a Tengermellékről és a Karsztvidékről) hoznak újabb telepeseket a birtokra. Minden személy egy hold föld igénylésére volt jogosult, házat – a felhívás szerint – magának, azaz a családnak kellett építeni, amihez azonban állami támogatást, valamint kölcsönt, illetve épületfát kaptak.

A jugoszláv közlekedési miniszter közlése szerint Hodos és Muraszombat között 1921 júniusában a szén magas ára miatt még nem indulhatott el a vasúti forgalom, Magyarország irányában a miniszter szerint azonban politikai okok indokolták a szünetelést. A zágrábi és a ljubljanai vasúti főigazgatóságok utasítást kaptak, hogy a csáktornyai vasútállomáson a vonatok várakozzanak az Alsólendváról érkező szerelvényekre, hogy a Muravidék bekapcsolódása a jugoszláv vasúti vérkeringésbe zökkenőmentes legyen. Elégedettségre okot adó hír volt, hogy a kebelei erdőből a földreform keretében kitermelt faállományt a helyi lakosság között fel lehetett osztani, mivel a közlekedési miniszter nem adott olyan felhatalmazást a Hirschler és Újlaky cégnek, hogy azt vasútépítési célokra értékesítse.

Több neves jugoszláv politikus közbenjárását követően 15 hónapi magyarországi fogva tartás után, 1921. június 21-én hazaérkezett ifjabb Kelkl Jožef nagydolányi plébános, akit az új határon fogtak el magyar határőrök 1920 márciusában, amikor a túloldalon maradt híveihez sietett. Hazaárulással vádolták. Bebörtönzése, illetve szabadon bocsátása hangzatos ügy volt a korabeli magyar–jugoszláv bilaterális kapcsolatokban.

 

 

MCSi Design