kele
perec1
garas1
63. évfolyam
25. szám
Megjelenés:
2019. 06. 20.
kiscim2519
 

„Boldogan nosztalgiázom...”

olvaso2516Berlič Andrea Dobronakról származik, ma viszont a Maribor melletti Kungotán él családjával. Mariborban végezte tanulmányait, és férjével, Aleš-sel is ott ismerkedett meg. Két fiuk, Nejc és Nik teszi kerekké az életüket. A munka és a család mellett nincs idő a honvágyra, sok fiatal családhoz hasonlóan Andrea is ezt vallja, de kell mégis egy amolyan láthatatlan köldökzsinór, ami összekapcsolja az elszármazottakat a szülőfalujukkal. Andreának ez a Népújság. Egy összekötő szál a Muravidékkel, amiből értesül a történésekről, követheti az aktuális eseményeket, olvashat az általa ismert emberekről és a számára nagyon fontos magyar kultúráról, illetve nosztalgiázhat.
– Mesélje el, mi is a története annak, hogy Népújság-előfizető lett!
– Már körülbelül öt éve vagyok előfizetője a Népújságnak. Azért rendeltem meg, mert mindig, amikor hazautaztam Mariborból Dobronakra, rögtön a Népújságot kerestem, hogy megtudjam, mi is történik a környéken. A lapot különben a családunkban már a nagymamám járatta, akkoriban gyerekként számomra nem is volt unalmasabb újság. Ma viszont nagyon szeretem a kezembe venni. Amikor olvasom, nosztalgiám támad a gyermekkoromról és a középiskolás évekről. Lendvára jártam ugyanis középiskolába, Anyu dobronaki, Apu gyertyánosi volt, innen ered, hogy több környékbeli embert is ismerek. Mivel követem az eseményeket a lapból, bizony van úgy, hogy jobban tudom, mi az aktuális helyzet Lendva környékén, mint az ottani barátaim – mondja Andrea nevetve.
– Akkor biztosan van kedvenc rovata is. Mit olvas el mindig, illetve először, amikor megérkezik az újság?
– Kedvenc rovatom a viccek, és leginkább az Ifi vicceit szeretem. A barátaimnak es a munkatársaimnak is el szoktam mondani a magyar vicceket, nagyokat mulatnak rajtuk. Persze néhányat a nyelvjáték miatt nem lehet lefordítani, ilyenkor Anyut hívom, mert valakinek el kell mondanom. Aztán rögtön elolvasom a Kulcslyukat. Nem számít, hogy ismerem-e a szereplőjét, de némelyek olyan frappáns és vicces válaszokat adnak, hogy sosem hagyom ki. De kedvelem a kulturális beszámolókat, interjúkat is, az érdekes életsorsokról szóló riportokat, az építészeti, lakberendezési tanácsokat is mindig elolvasom, illetve Kepéne Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán rovatát is nagyon szeretem.
Tudom, hogy fontos a lapban a politikai témák feldolgozása, hiszen leginkább a helyi politikáról, gazdaságról szólnak a cikkek. De ezek kevésbé érdekelnek es nálam utoljára kerülnek sorra, ha egyáltalán elolvasom ezeket. Én személy szerint szeretnék többet olvasni életsorsokról, pozitív életfilozófiáról, hogy mi is élteti a muravidéki embert, mi az, aminek örül, mi hajtja, mi teszi boldoggá vagy szomorítja el, és mi hatja meg.
– Említette az Ifit és a muravidéki ember életéről szóló riportokat, tehát adja magát a kérdés: milyennek találja a mellékleteinket, köztük a KerekPerec magazint?
– Igazából a legjobban az Ifinek örülök. Nem azért, mert szeretek tinilapokat olvasni – folytatja nevetve Andrea –, hanem örömmel nosztalgiázom, miközben forgatom, hiszen a cikkek visszarepítenek a múltba. A gyerekek es a fiatalok semmit sem változtak – és hagyjuk most az internetet! A maiak is imádnak táborokba járni, szeretnek részt venni versenyeken. Mi is ezt csináltuk valamikor. Jó látni, hogy ezek a fiatalok a versenyeken megállják a helyüket még magyarországi viszonylatban is. Csak gratulálni lehet nekik. 20–30 évvel korábban sokkal nehezebb volt a helyzet. Igaz, hogy többen beszéltük a magyar nyelvet odahaza, de a színvonal nem volt ilyen magas. A többi mellékletet is szeretem, és igen, leginkább a KerekPerec magazint, ahol nagyon jók az írások, sok régi szokás elevenedik meg előttem.
– Ön szerint lapunk mennyire állja meg a helyét a többi hasonló regionális vagy más hetilap sorában?
– Nem szoktam összehasonlítani a lapot más lappal, de a Népújság a helyi emberekről a helyi embereknek szól, és ebben a vonatkozásban szerintem kellően megállja a helyét.
Andrea még elmondta, hogy ami a legjobban hiányzik számára Mariborban, az a magyar kultúra. De a fiúk most már egyre nagyobbak, így reméli, hogy egyre több ideje jut majd arra, hogy akár egy-egy kulturális eseményre is hazalátogathasson és élőben is élvezhesse. Addig is a Népújságban megtalálja a híradásokat.
MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben