kele
perec1
garas1
65. évfolyam
38. szám
Megjelenés:
2021. 09. 23.
kiscim3821
 

SLO30: A határőrlaktanyákért folyt a harc

indepzsitkoc3621A Muravidéken az önállósulásért zajló háborúban kulcsfontosságú volt a határőrlaktanyák bevétele. A szlovén erők a „karaulákat” többé-kevésbé problémamentesen foglalták el, a szuverén útra térő államra azonban a jugoszláv hadsereg után országszerte rengeteg épület maradt. Sorozatunk ezen részében felelevenítjük a karaulákért folyó önállósulási harcokat, illetve utánanézünk a hajdani katonai épületek sorsának is, leginkább a kétnyelvű területen.

A Muravidéken, a volt Jugoszlávia magyar és osztrák határvonalán összesen 14 határőrlaktanyát létesített a jugoszláv hadsereg. Mindegyik határőrlaktanya feladata a határ közvetlen védelme volt, mindegyik karaula állandó, könnyűfegyverekkel jól felszerelt legénységgel rendelkezett és hasonló infrastruktúrával volt ellátva, mint a helyi lakosság. A határőrlaktanyákban legfeljebb 30, de inkább 25 katona állomásozott, ez volt az úgynevezett békebeli létszám. Mindegyiket a határsávban, az országhatártól legfeljebb 200 méterre építették meg, a laktanyák parancsnokai altisztek voltak. A legénység békebeli alapfeladata a 100 méretes határsáv ellenőrzése, illetve magának a határvonalnak az ellenőrzése volt, a katonák a szabályzat alapján lőparanccsal rendelkeztek. A karaulák egymással és a muraszombati központtal is kapcsolatban álltak telefonvonalon, illetve rádióállomásokon keresztül is. Mindegyik laktanya rendelkezett riasztási, védelmi tervvel, és a legénység megerősítésére a legénységgel azonos számú helyi lakost is mobilizálhattak, előzetesen összeállított lista alapján. A helyi lakosság felszerelése rendelkezésre állt a laktanyákban. A határőrlaktanyák saját szakáccsal rendelkeztek, az élelmiszerek a központból érkeztek, de a helyi vállalatoktól szerezték be például a kenyeret és a húst is. A határőrlaktanyák legénysége általában jó viszonyt ápolt a helyi lakossággal, így nem is csoda, hogy a szlovén önállósuláskor a szlovén alakulatok a legtöbb esetben problémamentesen megadásra tudták kényszeríteni a jugoszláv katonákat azután, hogy elvágták tőlük az áramot, a vizet, illetve elvágták tőlük az élelmiszerbeszerzési útvonalakat is. A karaulák gyors elfoglalása fontos volt azért is, mert az akkor alakuló szlovén hadsereg így rengeteg fegyvert szerzett.

 

 

A laktanyák elfoglalása nagyon gyorsan elindult, így a szlovén erők már 1991. június 28-án birtokba vették a trdkovai, a fikšinci, a petanjci és a pincei karaulát, utóbbiban 15 katona adta meg magát teljes fegyverzettel. Azon a napon az említett laktanyákban összesen 245 jugoszláv katona adta meg magát. Az említett pincei határőrlaktanyából a későbbiekben a Pince–Tornyiszentmiklós határátkelő létesült, az épület felújításra került, de Magyarország és Szlovénia uniós csatlakozásával elveszítette szerepét és egyre inkább megeszi az idő vasfoga.

Már a következő nap, vagyis 1991. június 29-én a szlovén területvédelem és a rendőrség kezére került a sotinai, a korovci, a lendvahegyi, a zsitkóci, a kebelei, a čepinci és a pártosfalvi karaula is. A lendvahegyi laktanyában csak kisebb számú katona tartózkodott, a legénység zöme ugyanis kivonult a hosszúfalui határátkelő közelébe, a parancs szerint ugyanis el kellett volna foglalniuk azt, de végül megadták magukat, ahogy a karaulában maradt 9 katona is. A lendvahegyi határőrlaktanyával kapcsolatosan a következő években különböző terveket szőttek, de végül egyik sem valósult meg. Az épületet lebontották, a helyén található jelenleg az újonnan felépített lendvahegyi faluotthon. A zsitkóci karaula legénységének zöme, hasonlóképpen, mint a lendvahegyi laktanya legénysége, a hosszúfalui határátkelő bevételére volt kiküldve, de már az úton megállították és megadásra kényszerítették őket. Az épületben csak hét katona maradt, akik minden probléma nélkül megadták magukat a dobronaki rendőrségnek. A zsitkóci határőrlaktanyát a következő években magánvállalkozók birtokolták leginkább idegenforgalmi célzattal, majd különböző jogbirtoklási huzavona után teljesen leépült, szinte bontásra lett ítélve. Nemrégiben kapta meg Dobronak Község, amelynek értesüléseink szerint vannak tervei vele, nem utolsó sorban éppen jelenleg korszerűsítik az oda vezető utat. Ugyanezen a napon az akkori „nagy” Lendva Községben utolsóként a kebelei karaulában adták meg magukat a jugoszláv erők, az esti órákban 12 katona és a parancsnok tették le a fegyvert. A pártosfalvi karaulával is viszonylag könnyű dolga volt a szlovén területvédelmiseknek; a jugoszláv erők alacsony morállal rendelkeztek, a laktanya parancsnoka helyi nővel kötött házasságot, így egy-két kör tárgyalás után 16 jugoszláv katona adta meg magát. A pártosfalvi laktanyában a háborús napok után menekültközpontot alakítottak ki – itt tartották többek között a már említett, magukat megadó jugoszláv katonákat, majd később a jugoszláv háború elől menekülő bosnyák menekülteket. A későbbiekben a szlovén rendőrség használta az épületet különböző gyakorlatokra, majd végül a község tulajdonába került. Jelenleg egy viszonylag jó állapotban lévő épületről beszélhetünk, ahol ökoszociális gazdaságot működtetnek.

Az említett két nap után csak július 2-án következtek újabb laktanyafoglalások. Nem a kétnyelvű területhez tartozik, de nehézsége miatt meg kell említenünk a kuzmai laktanyát, ahol a határátkelőhelyért folyó harcok után a karaula bevétele sem volt egyszerű, ugyanis a 17 katona csak a parancsnok lelövése után adta meg magát. Igaz, haláleset nélkül, de többnapos tárgyalássorozat és huzavona után megadta magát a hodosi laktanya legénysége is. A hodosi eseményekről, mind a határátkelőhely védelméről, mind a laktanya elfoglalásáról bővebben írtunk már sorozatunkban. Viszont meg kell említenünk, hogy a valamikori hodosi határőrlaktanya sorsa alakult talán a legjobban az önállósulás után. Hodos Község jelenleg egy felújított, korszerű épületben itt működteti az Ifjúsági Központot, az épület, ahogy a környezete is, szépen rendezett, elmondhatjuk tehát, hogy biztosan megmenekült az utókornak.   

Szlovénia önállósulásakor az említett határőrlaktanyák mindegyikében állomásoztak jugoszláv katonák. Az említettek mellett voltak azonban határőrlaktanyák, egyéb katonai épületek, amelyeket a jugoszláv hadsereg már előbb elhagyott. Ilyen például a Völgyifaluban jelenleg a Petesházi Vadászegyletnek otthont adó vadászház, vagy a benicei határőrlaktanya, amelyet egy privát ökogazdálkodó vett át.

A valamikori határőrlaktanyák, ahogy a jugoszláv hadsereg által elhagyott többi katonai épület is, sajnos többnyire rossz állapotban van. 1991 során a szlovén állam összesen 459 katonai épületet vett át, ebből 41 kaszárnyát, 77 raktárt, 33 gyakorlóteret, 188 határőrlaktanyát, illetve 120 egyéb épületet, emellett valamivel több mint 8 ezer lakást kapott a szlovén hadsereg. Jelenleg az épületek zömétől már megvált a hadsereg, a folyamatot különösen az erősítette meg, amikor az állam úgy döntött, hogy a hagyományos kötelező katonai szolgálat helyett hivatásos hadsereget tart fenn. Az épületek zömét az állam, vagyis a védelmi minisztérium vagy eladta, vagy átadta a községeknek, helyi önkormányzatoknak, illetve más minisztériumoknak. Sajnos mindkettőhöz túl későn látott hozzá, az eladásokat csak 2001-ben kezdte el, míg az átadást még később, csak 2005 során. Az épületek így már rossz állapotban és igencsak nehezen, vontatottan kerültek a helyi önkormányzatokhoz. Igaz, vannak példák, ahol a későbbiekben sem tudtak velük mit kezdeni, illetve jó példák is, amilyeneket itt is említettünk.

 

 

MCSi Design