kele
perec1
garas1
65. évfolyam
42. szám
Megjelenés:
2021. 10. 21.
kiscim4221
 

Házioltár: Állíttatott keresztényi buzgóságból

hazioltar4021A kereszt a keresztény vallás névadója, legfontosabb szimbóluma, amely az ókorban egy hírhedt kivégzőeszköz volt. A keresztény Európában már a középkor óta állítottak kereszteket, elsősorban utak, útkereszteződések mellett. A kereszt a vallási buzgalom kifejezésére szolgált, amely Krisztus megváltó kereszthalálára emlékeztette az embereket. A keresztállítás szokása azonban a 18. században, a barokk korban élte virágkorát.

 

Képünkön: Útmenti kereszt, Dobronak, Fösühegy (LKZ 2015).

Szabadtéri keresztjeink nagy többségét nem az egyház állíttatta, hanem a hívek fizették a költségüket. Az egyház csak felszentelte, megáldotta az egyéni buzgóságból állított kereszteket. A szentelés nagy ünnepséggel, a helyszínen bemutatott misével és prédikációval történt. Az útmenti kereszteket legtöbbször arról a személyről vagy családról nevezte el a nép, aki állíttatta. Sokszor több család összefogására volt szükség egy-egy kereszt fölállításához. A keresztek egy része régi sorscsapások emlékét idézi, ez gyakran elnevezésükben is tükröződött, így például ismerünk pestiskereszteket is.  

Az útmenti keresztek tisztelete és megbecsülése általánosnak mondható a magyar katolikusság körében. A kereszt előtt elhaladó férfiak rendszerint megemelték a kalapjukat, a nők pedig keresztet vetettek. Egyéni ájtatosságként sokszor előfordult a kereszt előtti magányos imádkozás. Néha több asszony vagy egy egész rózsafüzér-társulat együtt kereste föl a keresztet, hogy koszorút helyezzenek el rajta és elé térdelve többek között esőért könyörögjenek. Az útmenti keresztek gondozása, tisztítása, virágozása az alapító család, vagy ennek kihalása, esetleg elköltözése után a környéken lakók feladata volt. Leginkább asszonyok, lányok viselték gondját a kereszteknek. Általában szombati napon vittek hozzájuk virágot, halottak napján gyertyát égettek a tövükben. Az olyan családok, amelyeknek valamely tagja a harctéren vagy más ismeretlen helyen hunyt el, sokszor a keresztet, a kereszt tövét tekintette szerettük jelképes sírjának, ide jártak ki emlékezni rá.

Fontos szerep jutott a nép vallásos életében azoknak a kereszteknek, amelyek a búcsújárások útvonalába estek. Ezeket a búcsúsok énekkel és imákkal köszöntötték, így hagyományos megállói, állomásai voltak a zarándokútnak.

A változó időpontú áldozócsütörtök előtti hétfőt, keddet és szerdát keresztjáró napoknak nevezte az egyház és a nép egyaránt. Ezeken a szép májusi napokon a hívők papjuk vezetésével kereszttel és lobogókkal körmenetszerűen, harangzúgás közepette kivonultak a határ egy-egy keresztjéhez, annak emlékezetére, hogy Krisztus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére. A keresztnél és útközben énekeltek, imádkoztak.

A Göcsej és a Hetés vidékének gazdag fafaragó-hagyománya megalapozta azt, hogy vidékünkre leginkább a fából készült keresztek voltak jellemzők egykoron, csodálatosan faragott fakorpuszokkal, melyekből néhány értékes példányt a Lendvai Galéria és Múzeum is őriz. Mivel ezek kevésbé bírták az időjárás viszontagságait, ezért a tetejüket pléhvel borították be. A fakeresztek még ennek ellenére is idővel megadták magukat az időjárás viszontagságainak, és a legtöbb helyen kő- vagy homokkő, később pedig beton- vagy márványkeresztekre cserélték őket. A keresztek felújítása során mindig fontos kihívásnak számít, hogy a restaurálás megőrizze a művészi színvonalat, amit a kereszt képvisel, illetve hogy az eredeti feliratok megőrződjenek és ne váltson identitást a kereszt. A keresztek állíttatóinak tartozik azzal a hálás utókor, hogy megőrzi a kereszten található eredeti feliratokat és nyelvet!  

 

MCSi Design