kele
perec1
garas1
65. évfolyam
42. szám
Megjelenés:
2021. 10. 21.
kiscim4221
 

SLO30: a közigazgatási, önkormányzati rendszer átalakítása

indep40210Az önálló szlovén állam egyik első nagyobb feladata az államigazgatási, közigazgatási, helyi önkormányzati rendszer átalakítása volt. A sorozat eddigi részeihez hasonlóan a témát a Népújság archív számain keresztül próbáljuk megközelíteni, viszont a kérdéskör „fényképtelen mivolta” miatt a számok által szóba kerülő területek legérdekesebb fotóanyagát társítjuk a szöveghez.  

Annak ellenére, hogy még a ’90-es évek előtt voltak tervek és ötletek arra, hogyan történjen a modellváltás, közel öt évre volt szükség, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon. Igazából a mai napig vita tárgya, mennyire sikerült az egész. A kritikusok szerint az önkormányzati rendszer túlságosan szétaprózódott, különösképpen azért, mert az állam és a helyi önkormányzatok között nem alakult ki egy köztes, regionális szint, mint mondjuk a környező országokban a megyék. Annak ellenére, hogy az ország működtetése szempontjából igencsak jelentős rendszerek átszervezéséről beszélünk, a témakörről a sajtóban csak 1993 második felében kezdtek cikkezni, így például a Népújságban Szolarics Nađ Klára munkatársunk tollából november 19-én jelent meg az első erről szóló írás „Kettészakított Muravidék?!” címmel. A cikk arról szól, hogy nem szabad elhamarkodni a járások (utólag ezek lettek a közigazgatási egységek) megalapítását. „A javaslat szerint Szlovéniában 25, 19, illetve 11 járás jönne létre. A járásokat az új községek lakosságának száma, gazdasági fejlettségük, valamint területi egybetartozásuk alapján határozzák meg. A járásnak egységet kell képeznie” – közli akkor a cikk, ahogy azt is, hogy a lendvaiak fel vannak háborodva, mivel az egész Muravidéket a tervekben a Muraszombati Közigazgatási Egységben képzelik el, illetve elégedetlenség volt azért is, mert az sem volt világos, hogy az új szervezettségi formában mely feladatokat végzik majd az állami szervek és melyeket a szintén megalakulás előtt lévő helyi önkormányzatok. Ez alapján az akkori lendvai végrehajtó tanács azt követelte, hogy a közigazgatási egységek számától függetlenül a lendvai legyen mindenképpen önálló, amit indokol az is, írja a cikk: „hogy Lendva község nemzetiségileg vegyesen lakott, s ha a jövőben a nemzetiségi kisebbség meg kívánja őrizni alkotmányos jogait, akkor mindenképpen a nemzetiség érdekeit illetően is szükség van a Lendvai járás megalapítására, ami a jövőben is kétnyelvű lenne. A muraszombati község a jelenben sem az.”

Hasonlóan érveltek sok helyütt Szlovéniában, és a tervezett 25, 19, illetve 11 közigazgatási egység helyett összesen 57 működik jelenleg, és természetesen a lendvai egység is önálló.

 

indep40211

 

Valójában azonban az igazi megmérettetés nem is az államigazgatási, hanem a helyi önkormányzati szinten várt az országra. A Népújság 1993-as évjáratának 50. számában megjelent hír szerint az utolsó fázisban van a helyi önigazgatásról szóló törvény, januárban várható a brosúra kiadása, amely minden részletében el tudja majd magyarázni az állampolgároknak, miről is van szó, milyen módon alakíthatók új községek.

1994-ben ez a téma már jóformán minden Népújság-számban szerepel, így például már az első januári számban megállapításra kerül, hogy „Az idei év leglátványosabb és legizgalmasabb eseményének kétségtelenül a helyhatósági választások ígérkeznek. Az ehhez kapcsolódó törvényhozatal már megtörtént, s bizonyára olyan forró választási hangulatnak leszünk majd tanúi, mint amilyent az 1992-es országos választások alkalmával tapasztalhattunk. Nem árt már most tudni, hogy az idén esedékes választások tulajdonképpen azt jelentik, hogy az eddigi 62 község helyett csaknem háromszor ennyi lesz. A közigazgatás eddig sem volt olcsó dolog, de hogy hány hivatásos hivatalnok kerül majd az új községek hivatalaiba, egyelőre nem tudni. Akárhány is (ugyan csak a rosszmájúak szerint: semmi esetre sem kevesebb), azokat is nekünk, az adófizetőknek kell majd eltartanunk – fogalmaz az akkori felelős szerkesztő, Báti Koncz Zsuzsa.

A helyi önkormányzatok előrevetített átalakulásával természetesen változásra volt ítélve az addig is meglévő nemzetiségi önkormányzati rendszer is. Göncz László így a Népújság 1994-es évjáratának 2. számában megjelent írásában megállapítja, hogy sok huzavona után eljutottunk Szlovéniában a helyhatósági választásokig, ennek keretében a nemzetiségi közösség szerveibe történő választásokig is. Hozzáteszi, hogy a kulcsfontosságú kérdésről nincsen kellő szintű konszenzus még a hatalmi pártok berkeiben sem, egyébként nem kerülhetett volna sor olyan törvényszöveg elfogadására, amely az önkormányzati rendszer amúgy is bonyolult, fokozatos kialakulását a jelenlegi községekre bízza. „Ugyanis ezen rendelkezés állam szerte több olyan helyzetet idézhet elő, hogy a népszavazások és a későbbi választások eredményei ugyanazon kérdést illetően ütköznek, és ilyen alkalomkor az Országgyűlés lesz hivatott afféle ítélőbírói szerepet betölteni. Az pedig mindenki számára egyértelmű, hogy minél több országgyűlési beavatkozásra kerül sor, objektíve annál kevésbé lesz a lakosság szemszögéből az átalakulás demokratikus” – írta Göncz László, aki nemzetiségi szempontból hozzátette, sajnos a muravidéki magyarság esetében sem kecsegtető a helyzet.

 

indep40212

 

Ami a törvényhozást illeti, talán e szempontból kevesebb okunk lehet az elégedetlenségre, hiszen az önkormányzati törvény mellett elfogadásra váró törvény a nemzeti közösségekről annyira-amennyire kielégíti a nemzetiség igényeit. „A muravidéki magyarság legnagyobb nehézsége abban rejlik, hogy igen gyérnek ítélhető meg azon személyi keret, akik a jövőbeli önkormányzatok tanácsai, valamint a nemzetiségi tanácsok keretében látnak majd el nemzetiségi jellegű tevékenységet. A magyarlakta falvakban – személyes véleményem szerint – a politizálók száma arányosan jóval alulmarad a szlovén falvakétól. Valahogy úgy tűnik, hogy a muravidéki magyarságot az elmúlt hetven esztendő során nagyon megfélemlítették és elriasztották az aktív politizálástól. Az ötvenes, hatvanas években – az erősen korlátozott politikai mozgástéren belül – alig volt mód konkrét tartalmi aktivitás kifejtésére. Sajnos mi, magyarok a negatív hozzáállásra igen hajlamosak vagyunk, így a ’ne szólj szám, nem fáj fejem’ mondás követői lettünk. Ennek alapján persze csak az következhetett, hogy alig akad még valaki, aki nemzetiségi jellegű kérdések miatt hajlandó még konfrontációkba keveredni.”

Már az 1994-es Népújság 4. számából kiderül, hogy „Áprilisban nem lehet megtartani a helyhatósági választásokat”. Az említett cikk így összegzi a helyzetet: „Mint ismeretes, annak idején a képviselők hosszas vita után sem tudtak megegyezni a helyhatósági választások, illetve az új községi határokat meghatározó referendumok idejéről és kivitelezésének módjáról. Akkor kompromisszumos megoldás született, amelyet azonban már az elfogadása pillanatában is egyes képviselői körök támadtak. Az alkotmánybíróság érvénytelenítette a helyi önigazgatásról elfogadott törvény 95. szakaszának első bekezdését, amely kompromisszumos módon lehetővé tette volna a községek felgyorsított átalakítását (március végéig szervezendő referendummal és június végi választásokkal, amennyiben ezt az érintett községben el tudják végezni, illetve választások kiírásával a régi községekben az új törvényhozás szerint, a területi átalakításról pedig a jövő év végéig megtartandó referendummal döntöttek volna a polgárok). Az alkotmánybíróság döntése lényegében azt állapítja meg, hogy a kérdéses törvény nincs összhangban a jogállam elveivel, de a törvény előtti egyenlőség elvét is megkérdőjelezi, amikor kétféle mércét tervez bevezetni. Az alkotmánybíróság döntése végeredményben nem okozott meglepetést, dr. Janez Drnovšek kormányfő szerint azonban megváltoztatja a helyi önigazgatás átalakulásának dinamikáját és a kormánynak ezzel kapcsolatban új működési tervet kell elfogadnia.”

A felsorolt cikkek tartalmából könnyen követhető, hogy az államigazgatási, illetve még inkább a helyi önkormányzati rendszer átalakításával Szlovénia igencsak kemény fába vágta a fejszéjét, a témakörről szinte mindenkinek más volt az álláspontja, a pártok munkájába és akaratába pedig beleszólt az alkotmánybíróság is.

-folytatjuk-

 

 

MCSi Design