kiscim1618
 

Mexikó (1): Ha bátor vagy és nem vagy amerikai, vár Mexikóváros

mexi0618Dzsungelek, sivatagok, nyüzsgő nagyvárosok, egyutcás pueblók, fieszta és tűzijáték, valamint Frida szorongásai: Mexikó oly sok élénk képet tár elénk! A valóság pedig megfelel ezen elvárásoknak. Maja romok hihetetlen mennyiségben, óriásposzterre kívánkozó tengerpartok, hatalmas hegyek, felhőbe csomagolt vulkánok, na meg a végtelen dzsungel.
Mexikóban virágzik a kultúra, a történelmi gyökerek igen gazdagok. A spanyol gyarmati időszak fáktól árnyékos terekkel, gazdagon díszített kőtemplomokkal és kúriákkal teli városokat hagyott hátra az utókornak. Az országszerte fellelhető elsőrangú múzeumok és galériák éberen őrzik Mexikó lenyűgöző történelmét és végtelen alkotóerejét. A 25 napra tervezett körutazás útvonalát, amely 6000–6500 kilométer hosszúságúra sikeredett, a repülőn kezdtem tervezni, és Mexikó 31 szövetségi államából végül tízet jártam be...
Államformája képviseleti, demokratikus és szövetségi köztársaság. A Föld legnépesebb spanyol nyelvű országa. A mexikói zászló színei megegyeznek a magyar zászló színeivel, csak épp függőleges tagolásban és zöld-fehér-piros sorrendben. A zöld a reményt, a fehér a tisztaságot, a piros pedig a vért jelképezi. Közepén a fügekaktuszon ülő, csőrében kígyót tartó sas látható: egy ősi szimbólum még az azték időkből. A legenda szerint az aztékok ilyen madarat láttak, amikor a letelepedésük helyszínét megtalálták.
 
 
Ciudad de Mexico
 
A nagyra nőtt fővárosnak átláthatatlan a működése, értelmezhetetlen, felfoghatatlan a mérete. Reggel hatkor hatmilliónyi utast szállít a metró, az egyirányú, hat-hétsávos utakon tengernyi autó, taxi, busz araszol. Kicsit átértelmeződik, ha azt mondja egyik ember a másiknak: „nem is tudtam, hogy egy utcában lakunk”, mert például az Insurgentesen, vagyis a Felkelők útján akár 79 kilométer távolság is lehet közöttük. Órákat tölthetsz a taxiban, amíg a város egyik pontjából a másikig jutsz. A taxis kasztrendszer páriái a szétrohadt karosszériájú bogárhátúak. Az anyósülést kiszerelték belőlük, így csak hátul szállítanak utast, az ajtót pedig a sofőr az erre rendszeresített madzaggal zárja. Csoda, hogy még működőképesek, de folyamatos dudálással fürgén szlalomoznak a sávok között.
Mexikóvárosban több mint 25 millió ember él, ez a Föld leggyorsabban növekvő városa. A gyors népességnövekedés miatt az ország lakói közül sokan az Egyesült Államokba vándorolnak. Becslések szerint több mint 10 millió mexikói tartózkodik az Egyesült Államokban legálisan, és senki sem tudja, hányan lépték át a határt engedély nélkül. A mexikóiak az amerikai turistákat, a „gringókat” nem szeretik, mondhatni, egyenesen utálják. Ennek történelmi és jelenkori okai is vannak, hiszen az Egyesült Államokban a mexikói munkaerő kizsákmányolása közismert tény. A legjobb a legelején rögtön tisztázni, hogy nem gringók, hanem európai turisták vagyunk, és szorgalmasan ismételgetni a „no soy americano” (nem vagyok amerikai) kifejezést. Mexikó hivatalos nyelve a spanyol, de használatosak még az indián nyelvek is, amelyekből több mint 50 féle létezik. A lakosságból több mint 5 millióan beszélnek indián nyelveket, és az eldugottabb vidékeken a spanyol nyelvtudással sem megy sokra az ember.
Fontos megemlíteni, hogy Mexikóváros közbiztonsága a filmek vadnyugatát idézi, és különösen igaz ez, ha egy fehér ember téved a rosszabb hírű negyedekbe. Mexikóban számtalan féle rendőrség működik, az egyenruháik pedig államonként változnak. Külön létezik forgalomirányító, segédrendőr, bankban és múzeumban biztonsági őrként alkalmazott, városokon kívül járőröző, turistarendőr, lovas és rohamrendőr, valamint gyilkosságok és kábítószerek után szaglászó rendőr – egyvalamiben hasonlítanak, mindegyikük golyóálló mellényt hord és biztosan van fegyvere, általában kétcsövű vadászpuska vagy géppuska, az autók pedig acélráccsal és faltörő kossal vannak megerősítve. Minden utcasarkon áll 3–4 rendőr, térfigyelő kamerák mindenütt, az út mentén 100 méterenként villogó rendőrautó. Egy európait ez eléggé megrémít, azonban egy idő után megszokjuk és rájövünk, hogy emiatt érezhetjük magunkat biztonságban.
A lüktető metropolisz önmagában is rengeteg élményt kínál. A mai Mexikóvárosban szoros szimbiózisban élnek együtt az azték birodalom emlékei a spanyol alkirályság korából származó épületekkel és a modern, csupa üveg felhőkarcolókkal. A 2.400 méter tengerszint feletti magasságban fekvő város szíve a világ egyik legnagyobb tereként ismert Alkotmány tér, ám így még a helybeliek sem ismerik. Mindenki csak Zocalónak hívja, ami magyarul szobortalapzatot jelent. A szobor, amit a térre szántak, sosem készült el, csak a talapzata árválkodott ott egy ideig, míg az emberek lassan az egész teret így kezdték nevezni. Itt található többek között a Templo Mayor és a gépfegyveres katonákkal őrzött Palacio Nacional (nemzeti ház). A Zocalo a világ második legnagyobb tere – Moszkva Vörös tere után. A Zocalón és a környező utcákon éjjel-nappal pezseg az élet. A földre terített ponyvákon, a hamarjában összetákolt standokon mindenki árul valamit, legyen az ronggyá olvasott könyv vagy akár színes üveggyöngyökből fűzött nyaklánc. Füstbe burkolózó, titokzatos sámánnak öltözött indiánok ajánlkoznak arra, hogy levegyék az emberről a rontást, és meg is tisztítanak bennünket a démonoktól, az alkalmi ételárusok pedig gondoskodnak arról, hogy ne kelljen senkinek sem éhes gyomorral bámészkodnia.
Mexikóváros a sok ember mellett sok problémának is otthona. A gazdagok és szegények között tátongó űr az egyik legnagyobb a világon, az erőszakos bűntettek száma pedig rendületlenül nő. Az országban egyébként a hivatalos adatok szerint az emberek 46 százaléka él szegénységben. A városnak megdöbbentően szegény nyomornegyedei vannak; levegőjébe gyárkémények ezrei okádják a füstöt; az 1985-ös földrengés után egész városrészek tűntek el vagy süllyedtek lassan a föld alá. Ennek ellenére Mexikónak van stílusa, vannak pazar művészeti és építészeti kincsei és lakóiban megvan az élni tudás tehetsége is. Az ízlésünk viszont nagyon eltér. Itt minden utca, minden város tarka, olyan színek férnek el egymás mellett simán, amilyeneket mi elképzelni sem nagyon tudunk. Nem elég, hogy furcsán színesek a házak, némelyiket még úgy tele is aggatják díszekkel, hogy ki sem látszik az ablak, a fal. Koponyákkal, halálfejekkel, színes szobrokkal díszítenek. Villanyórák, vízórák a házfalon kívül, vagy lefejeled vagy hasra esel benne.
 
 
Teotihuacán
 
„A hely, ahol az emberek istenekké válnak” – ilyen fennkölt névre keresztelték az aztékok Teotihuacánt, amikor először megpillantották az ókori metropolis romjait. Ma sem tudni bizonyosan, hogy kik voltak a város eredeti lakosai. A Kr. e. 2. századtól csaknem ezer éven keresztül létező városról a régészek is csak annyit tudnak, hogy fénykorában még a császári Rómánál is nagyobb lehetett. A területet két piramis – a Nap és a Hold piramisa – uralja. Bár Teotihuacán épületei nem díszesek, komor fekete színük és a közöttük visszaverődő hangok viszont félelmetes hatást keltenek. A Nap piramisának lábánál állva pedig valóban úgy érezhetjük – akárcsak az aztékok –, hogy ezt az épületet nem emberek hozták létre. A kutatók mérésekkel megállapították, hogy a Nap piramisának alapterülete megegyezik az egyiptomi nagy piramiséval, és ennek az építménynek a tetejéről látható be leginkább a város teljes területe.
A Napisten imádói évről évre elzarándokolnak erre a kultikus helyre, amely egykor a borzalmak városa volt. A piramist körülvevő szörnyű, ám fenséges szobrok nem is tagadják azt a tényt, hogy egykor itt hatalmas emberáldozatokat mutattak be a Napisten oltárán.
Az akkori civilizáció még hitt az áldozatban és megvolt hozzá a hatalma is, hogy 40.000 ember sétáljon fel a Holtak útján a piramis tetejére, ahol a szent papok(!) aztán késsel vágták ki a még élő emberek szívét vagy csak fejezték le a szerencsétlen áldozatokat. A hatalmas vérengzések nyomait csak nemrégiben kezdték feltárni. A Holtak útja mellett lévő épületek, piramisok, templomok pontosan ott vannak, ahol a Naprendszerben találhatók a bolygók! Pontosan kilenc darab van belőle, ahány bolygó van.
Teotihuacán ősi civilizációja Kr. u. 750-ben megmagyarázhatatlan hirtelenséggel lehanyatlott. Miért kellett eltűnniük a történelem színpadáról? És egyáltalán kik voltak ők? A romváros alól kiásott emberi maradványok DNS-vizsgálata alapján se maja, se inka, se azték eredetűek nem lehettek. Tovább bonyolítja a képet, hogy a korábban békésnek hitt népcsoport számos, rejtélyes emberi maradványokkal teli kamrát hagyott hátra maga mögött. Lehet, hogy sokkal sötétebb történettel van dolgunk, mint ahogyan azt eddig hittük?
(Folytatjuk)
MCSi Design