kele
perec1
garas1
62. évfolyam
21. szám
Lendva 
2018. 05. 24.
kiscim2118
 

A think.BDPST konferencián a jövő technológiáiról

think16181Az Antall József Tudásközpont, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezésében és a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával került sor március végén Budapesten a think.BDPST című kétnapos stratégiai konferenciára, középpontba helyezve a kutatás, az innováció és a jövőbeli technológiák perspektíváit.

A konferencián a Muravidékről Varga Teodor, a Maribori Egyetem Gépészmérnöki Kara Mérnöki Tervezés mesterszakának abszolvens hallgatója, a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány (KMTA) támogatottja vett részt. A KMTA tehetségprogramja ugyanis a Kárpát-medencei tehetséges fiataloknak segít tapasztalatot szerezni az iskola melletti tanulásban, így biztosítva olyan szakmai tudást is – külön szakmentor irányításával –, melyet az iskola nem biztosít. Varga Teodor mentora dr. Palkovics László professzor, államtitkár, akivel nemcsak egy egyszerű kutatói munkában, hanem a magyar autóipar egyik legnagyobb kutatási kihívásában vesz részt. Témája az autonóm autó belső- és külső tervezése lesz. Varga Teodor a projektet, amelyben közreműködik, a konferencia nyitórendezvényén mutatta be.

think16182Többek közt kiemelte: a közlekedés az Európai Unió egyik meghatározó ipari és kereskedelmi szektora. A további fejlődése nem lehetséges anélkül, hogy hatékony, tiszta és biztonságos közlekedési rendszert fejlesztenénk ki. Az unió különféle előírásokkal akarja tisztábbá tenni a levegőnket. Az EURO6-os előírások például a nitrogén-oxid és a részecskekibocsátás elvárt arányát írja elő, amelyhez a jelenlegi autógyártók igazítják a termékeiket. A kipufogó károsanyag-kibocsátásának csökkentéséhez még a szén-dioxid-kibocsátást is csökkenteni kell, mivel ez üvegházhatást okozó gáz, amit csak kis mértékben tudunk megszűrni.

A kibocsátási értékek javításához négy lehetséges irányba indulhatunk el. Az első az, hogy egyszerűen kevesebbet használjuk a járműveinket. Itt arra is lehet gondolni, hogy a mindennapi tevékenységeinket mások végeznék helyettünk, például drónok hoznák ki a postát vagy mennének el bevásárolni. A második irány az energiarendszerek dekarbonizálása, amelynél például nem tudunk energiát visszatáplálni a járművek rendszerébe, amikor a jármű nem közlekedik (Stop tábla, szemafor, útjavítás stb.). A harmadik lehetőség az, hogy hatékonyabbá tegyük járműveinket az üvegházhatást keltő gázokat tekintve, energianövekedést elérve, ami nem lehetséges a belsőégésű járműveknél. Így a kulcs a járművek hatékonyabb használata, mivel az optimalizált járműhasználattal elérhetnénk az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentését. A járműhasználat optimalizálása alá sok mindent sorolhatunk, például a sebesség és az útvonal optimalizálását, az utasok létszámát, vagy akár másfajta áruszállítást, mint amilyet ma ismerünk. Ugyanakkor a legnagyobb hatást azzal érhetjük el, ha magát a közlekedést intelligenssé és szervezetté tesszük. Képzeljenek el egy olyan gépkocsit, amely nemcsak saját magát irányítja és tartja karban, hanem szórakozást biztosít vagy akár munkavégzésére is alkalmas, miközben a fogyasztása is kevesebb. Egy ilyen rendszerrel például a vezetőnek a képességeit, hibás döntéseit és akár a kétségeit is korrigálni lehet. Ha a tehergépkocsik csak egyméteres távolságban követnék egymást az utakon, akkor akár 30 százalékkal is csökkenthetnénk a légellenállást, így csökkentve a fogyasztást és következésképpen a szén-dioxid-kibocsátást is. Az igazi kihívás azonban nem műszaki jellegű, hanem erkölcsi kérdésekre kell megtalálni a választ és olyan törvényi szabályozást elfogadni, amely biztosítja, hogy a megoldás nem veszélyezteti az utasokat, a többi kocsit, a gyalogosokat. Így például a rendszernek olyankor is a jó döntést kellene hoznia, ha például aközött kell választania, hogy az úttesten üssön el valakit vagy a falnak ütközve az utasok biztonságát és egészségét károsítsa.

Jelenleg még elképzelhetetlen távlatokat nyit a lehetőség, hogy az utas lényegében ingázás közben valami egészen mást csináljon a járműben, mint a vezetés és a jármű felügyelete. A feladat elvégzéséhez szükséges a mostani autót részleteire bontani és újratervezni minden egyes elemet. Elképzelhető az is, hogy egy ilyenfajta rendszer kifejlesztésekor kiderül, hogy a jövő járműveinek nem kell kormány, a komoly légellenállást okozó visszapillantó tükör vagy akár ablakok sem.

Ha esetleg érdekel egy ilyen jellegű projektben a részvétel, fordulj Varga Teodorhoz, aki bemutatja, hogy milyen előnyökkel jár és mit tud adni egy ilyen alapítvánnyal való együttműködés.

MCSi Design