kele
perec1
garas1
62. évfolyam
21. szám
Lendva 
2018. 05. 24.
kiscim2118
 

Minél több időt töltesz a tavon, annál jobban vonz...

horgasz1918Ha csak azért mennél horgászni, hogy halat fogj, akkor jobb, ha el sem indulsz! Elsősorban azért menj a tópartra, hogy kikapcsolódj, élvezd a víz és a táj nyugalmát, a természet szépségét. Ha mégis fogsz halat, akkor az már csak a ráadás. Ez a tanácsa mindhárom goricskói horgásznak, akikkel a horgászatról mint hobbiról, szenvedélyről, kikapcsolódásról beszélgettünk. A szakmaiságot mellőzve magával a horgászemberrel igyekeztünk megismerkedni.

horgasz papp1918A Salban élő Pap Gyuláról sokan tudják a környéken, hogy szenvedélyes horgász. Amikor teheti, a szabadban, leginkább pedig a tóparton piheni ki a munka fáradalmait. Persze nem csupán stresszűzésként jár pecázni, ahogy mondta, a horgászat a szenvedélyévé vált. Gyulát pedig már nagyon korán rabul ejtette a vízpart, mondhatni horogra akadt már egészen kisgyermek korában. – Ha azt mondom, 50 éve horgászom, akkor keveset mondok – mosolyog Gyula, akivel a tóparton beszélgettünk. – Gyerekként mogyoróbottal, fonallal és egy meghajlított gombostűvel pecáztunk. Naponta leszaladtunk a patakra – emlékszik szerdahelyi gyermekkorára. – Felnőttkoromra sem halványult a horgászat iránti rajongásom. Kimentem Svájcba dolgozni, ahol a főnökömmel a tavakra jártunk ki csónakkal pecázni. Amikor hazajöttem, akkor a környékbeli tavakat kerestem fel: Keresztúron, Bakonakon, a krašči tónál, a muraszombati tónál és a Dráva folyón kerestem a horgászat örömeit. Fiatalabb koromban örültem a horgászsikernek, a nagy kapásnak, sőt versenyekre is gyakran jártam. De úgy tíz éve már egyáltalán nem érdekel a sporthorgászat. Nem is gondolok arra, hogy muszáj halat fognom, ha mégis megfogom, van, hogy visszadobom. Én nem vagyok olyan horgász, aki szalad a trófeák után. Azért megyek ki a tóra, hogy ott lenyugodjak szellemileg, testileg, elfelejtsem az egész heti munkát és kicsit kitisztítsam a fejemet. Az igazság az, hogy a legtöbbször, miután kora hajnalban kipakoltam, felállítottam a botot, alszom egy jót a friss levegőn – nevet föl, és elmeséli, hogy a többi horgász szokta figyelmeztetni, hogy kapása van. – Délig ott vagyok, megesik, hogy utánam jön a család is, akkor a szabadban közösen megebédelünk. Ha tehetem, hetente kétszer-háromszor is megyek horgászni, de legalább egyszer muszáj. A horgászattal az ember úgy van, hogy minél több időt tölt a tónál, az annál jobban vonzza. Én a kerkafalvi tóba szó szerint beleszerettem. Nyugodt hely, rendezett, tiszta, na meg nagyon sok barátom jár oda, akikkel találkozunk, beszélgetünk, kikapcsolódunk. Goricskón sajnos manapság nincs túl sok lehetőség a pecázásra, így miután megismertem a magyarországi horgásztavakat, azóta szinte csak oda járok.

Aki viszont szeretne halat is fogni, nem csak pihenni akar, annak milyen tanácsot adna útravalóul? – kíváncsiskodtunk Gyulánál, hátha valami horgásztitkot is elárul. – Az egyik legfontosabb dolog a megfelelő csali. Én még mindig a régi, jól bevált házi csalikat használom, mint a fehér kenyér, a kukorica, a büdös kukorica – az amur és a ponty is nagyon szereti –, a dara. Soha nem veszek etetőanyagot, már azért sem, mert vannak tavak, ahol ezek használatát tiltják is, mivel a sok kemikália szennyezi a vizet. A másik legfontosabb tényező pedig az, hogy a horgász nyugodt legyen. Aki idegeskedik és mindenáron halat akar fogni, az kapásra ne is számítson! – mondja nevetve. A kerkafalvi Kéthatár-tó Zala megyében található, de a Vas megyei horgászszövetséghez tartozik. Az éves tagság 30 ezer forintba kerül, ami kevesebb mint száz euró, olcsóbb, mint a hasonló szlovéniai horgásztavak, így ennek is köszönhető, hogy számos tagja van Szlovéniából és Ausztriából is. Idén már több mint száz tagot számlálnak. Gyula szerint a horgászok 90 százaléka hozzá hasonlóan azért megy ki a tóra, hogy ott pihenjen, kikapcsolódjon. Az ismerősök találkoznak, beszélgetnek, a helyiek elborozgatnak. A nagy részét a kifogott halaknak visszadobják, de persze aki szereti, az haza is viszi. Gyula inkább a tengeri halakat részesíti előnyben, de ő is el szokott vinni egy-egy szebb példányt. A kifogott halat természetesen le kell mérni, be kell jegyezni a fajtáját és a fogás idejét. A halőr pedig rendszeresen jár ki ellenőrizni. Az előírások szerint évente 40 nagyhalat, apróhalból pedig naponta 5 kilót szabad elvinni.

horgasz eory1918Eőry Tibor hodosi hobbihorgász szintén Kerkafalván váltott tagságot. Gyulához hasonlóan gyermekkorában esett szerelembe a pecázással, de számára a szenvedély akkor alakult ki, amikor megépült a helyi vízgyűjtő. – Akkor kezdtem belejönni a pecázásba, amikor 1987-ben Hodoson kialakították a tavat és feljártunk pecázni. Eleinte nem is volt megfelelő horgászbotom, de mégis rengeteg halat fogtam, főleg kárászt. Sajnos ma már a Hodosi-tó horgászat szempontjából nincs úgy rendbe tartva, mint ahogy kellene. Valamikor Bajánsenyére is átjártam a Robinson-tóra, meg Keresztúrra, ahol meg szép pontyokat lehetett fogni – mosolyog Tibor, akit otthonában látogattunk meg. Majd folytatja a mesét és elárulja, hogy éppen Keresztúron fogta élete legnagyobb halát, egy hatkilós ponty akadt a horgára. – De akkoriban még nem is volt igazi felszerelésem, meg is lepődött mindenki, hogy ilyen bottal hogy lehetett ekkora halat kifogni – nevet nagyot. – Később aztán én is elkezdtem eljárni Magyarországra. A közelben három olyan horgásztó is található, ami egytől egyig rendezett. A csesztregi tónál és a zalabaksai tónál napijegyet szoktam váltani – Csesztregen 3.500 forint a napijegy, Zalabaksán 3.000 forint. Mindkét tó hangulatos és szépen rendben tartott. Három éve pedig Kerkafalván tag is vagyok. Alig várom a vasárnapokat, hogy mehessek horgászni. És nem tudom miért, de egyre jobban vonz. Ráadásul egyre jobban bele is jövök a horgászatba – nevet föl újra Tibor. De mivel tölti a horgász az idejét a tavon? – kérdezzük a hodosi pecást. – Pihenéssel – mondja, majd így folyatja: – Szeretek elücsörögni a parton, élvezem a nyugalmat. Viszem magammal a rádiót, azon hallgatom a Muravidéki Magyar Rádiót, előveszem a horgászmagazinokat és azokat böngészem. Aztán közben odajönnek az ismerősök, elviccelődünk, beszélgetünk, de legfőképpen pihenünk. Néha úgy belemerülök például az olvasásba, hogy sokszor el is megy a hal. De az sem bánt, ha nem fogok semmit. Elég az is, hogy elüldögélek, gyönyörködöm a szép a környezetben. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök a kapásnak. A 2,5–3 kilós halat már hazahozom, mert nagyon szeretem. A feleségem finom halászlét tud főzni, én pedig kisütöm a halat paprikás bundában.

Tibornak már idén is volt sikeres fogása, egy háromkilós pontyot hozhatott haza. Megkérdeztük hát őt is, hogy mi a titka a jó horgásznak, mire ő is a csalit említette első helyen. – Én nem komplikálom túl a dolgokat, egyszerű módszereket használok és mégis megfogom a halat – mondja. – Nekem legjobban a tökmagpogácsa-gyurma vált be. Az megáll a horgon – avat be, majd el is mondja és meg is mutatja, milyen is a csali, amikor még lisztes állagú. – A tökmagpogácsa le van darálva finomra, ahhoz búzalisztet és kevés kukoricalisztet teszek, majd összegyúrom olyan simára, mint a tésztát. Ezzel tutira lehet pontyot fogni. Azt is megfigyeltem, hogy amikor déli szél fúj, akkor rossz a kapás. De hogy miért, azt magam sem tudom, de az ember egy idő után megfigyeli az ilyesmit – mondja, majd egy horgászmagazint keres elő, megmutatja benne a horgásznaptárt. – Ebben is írnak tippeket, például a Hold állásával kapcsolják össze a horgászat sikerét. A holdnaptár szerint az újhold előtti három napban és az utána követő három napban kitűnő a fogás. Teliholdkor, illetve előtte és utána egy nappal szintén számíthatunk jó fogásra – mondja, majd legyint egyet. – Én erre nem sokat adok, ha ezt figyelembe venném, akkor holnap az előrejelzés szerint nem lesz kapás, de én azért kimegyek pecázni – mosolyog.

Tibor elárulta, hogy a pecásoknak is vannak vágyaik, ő egyszer szeretne egy tízkilós harcsát fogni. Ehhez szerinte a zalalövői tóra kell kimenni, mert ott van harcsa bőven. Azt viszont sajnálja, hogy ezek a helyek mind a határon túl vannak, és Goricskón szinte nincsenek is hasonló horgásztavak.

horgasz gal1918Hodos után Szerdahelyre vitt utunk, ahol egy fiatalember, Gál Sándor mesélt arról, hogy számára mit is jelent a horgászás. Ő szintén kisfiú korában kezdett megismerkedni a pecázás örömeivel, amikor még az édesapja hordta a házuk melletti tavacskába a domolykót, amit a Kerkában fogtak ki. – Legénykoromban a haverokkal mopedekkel jártunk a környékbeli tavakra pecázgatni. Keresztúrra, a hodosi tóra, akkor ezekre még nem kellett engedély. Ma a hodosi tónál éves bérlet van, ami körülbelül 150 euróba kerül. Aztán felnőttkoromra sem hagyott el horgászat iránti szenvedély, és Kercsmár Géza Öcsi barátommal kezdtünk rendszeresen és komolyabban járni horgászni Gradiščére, majd Magyarországra különböző tavakra. Engem mindig is a rablóhalazás érdekelt. Arra koncentráltam. Aztán az ismerőseinktől hallottunk a dunai halászatról, ami igazán izgalmasnak hangzott. Nem is kellett több, Öcsivel elmentünk Szlovákiába a bősi vízerőmű mellé, és kipróbáltuk a folyami horgászást a Duna mellékágain. Nem is kell mondanom, maga az élmény és a táj is azonnal megfogott mindkettőnket. A következő évben már kétszer utaztunk oda, majd még sűrűbben. Volt, hogy mások is jöttek velünk, köztük a testvérem is belekóstolt a kalandba. A folyóvízi horgászatot ugyanis össze sem lehet hasonlítani a tavi horgászattal. Egy folyóban teljesen máshogy mozog, másként viselkedik a hal, mint a tóban. Óriási a különbség. Igaz, nem egyszerű halat fogni, de ha sikerül, az öröm annál nagyobb. Mivel a rablóhalak inkább télen kapnak, amikor nincs sok kishal, ezért olyankor nagyobb az esély, hogy rákap a csalira. A harcsára ez nem vonatkozik. A csukára, süllőre, menyhalra annál inkább. Ezért októbertől decemberig jártunk oda rablóhalazni, és kapásunk is szépen volt. Nappal a Duna ágain csónakból horgásztunk, este pedig olyan öt óra tájban kiültünk a partra. A folyami horgászat sikerében fontos tényező a megfelelő vízállás: ha alacsony, nem jó, ha magas, szintén nem jó – magyarázza Sándor. – Döntő szerepe van a horgászhelynek is, a fogós helyeket ki kell tapasztalni. Nekünk szerencsénk volt, mivel összebarátkoztunk egy helyi idős emberrel, aki a Duna-parton nőtt fel és egész életében halászott. Ő elmondott nekünk minden tudnivalót, trükköt, és megmutatta a jó helyeket is. Mi pedig, amíg ott voltunk mindig meghívtuk magunk közé. Megkínáltuk őt minden muravidéki finomsággal, a házi sonkától a borig, amiért nagyon hálás volt és jól érezte magát köztünk.

Persze az is megesett, hogy szerencsétlen napjuk volt a fiúknak, és bizony zsákmány nélkül hajtották le este a fejünket. De ez sem vett el semmit a kalandokból. A bősi horgászélmények után Sándorék visszatértek a Duna magyarországi ágaira. Új korszak kezdődött, ahogy Sándor mondja.– Győr közelébe, Kisbajcsra mentünk, ami újra csak megfogott bennünket. Azóta is csak oda járunk, de már egy egész hétre is le szoktunk menni, apartmant és csónakot is bérelünk. Ott kipróbáltuk a sátorozást is tábortűz mellett, ez is fantasztikus élmény volt – áradozik Sándor, és nem győzi a táj szépségét dicsérni. – Mondjuk nem kell messze menni annak sem, aki hasonlóképpen szereti a folyami horgászatot és a rablóhalazást. Itt van a Rába, ami szintén nagy élményt nyújt. Sokat jártunk oda is telente, rablóhalakra vadásztunk, műhallal, villantóval pecáztunk. De valójában a horgászatban nem is a kapás a lényeg. Persze mi is örülünk, ha sikerül fogni egy-egy szép példányt, de a társaságban eltöltött idő, a kikapcsolódás, az új emberek megismerése, a folyó szépsége egy olyan plusz, ami megfizethetetlen. Mi soha nem csupán azért megyünk horgászni, hogy halat fogjunk. Horgászni azért kell menni, hogy a természetben légy, élvezd annak minden szépségét, nyugalmát, és hogy kikapcsolódj. Aki csak azért megy, hogy halat fogjon, az el se induljon, a kapás tényleg már csak a ráadás! – zárta Sándor is a legfontosabb gondolattal a beszélgetést.

MCSi Design