kele
perec1
garas1
62. évfolyam
25. szám
Lendva 
2018. 06. 21.
kiscim2518
 

Hétköznapi Hősök – írjunk történelmet

hosok2418A Hétköznapi Hősök projekt 2016-ban kezdődött, amikor a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet sikeresen pályázott az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatára. A projekt célja értéket őrizni. Olyan értéket, amely példákkal szolgál a múltból, hogy könnyebben megértsük a jelent és határozottabban tudjuk továbbgondolni a jövőt. A projekt zárókonferenciájára június elején került sor Budapesten.

A munkafolyamat alatt három értékcsoportot véltem fellelni, mindhárom esetben az emberek képezték az értékeket. Az első csoportot az interjúalanyok jelentették, akik tevékenységükkel, munkásságukkal vagy személyükkel, illetve a körülmények által kreált élethelyzetekkel tűntek ki. Olyan emberekről van szó, akiket a történelemkönyvek nem fognak megemlíteni, de közösségünk megkérdőjelezhetetlen lángoszlopai – ők a mi Hőseink:

Biró József – ő egyike volt a ’45-ben elhurcolt fiataloknak, de visszatérhetett a szülőfalujába. Annak ellenére, hogy országok rabjaként élte le húszas éveit és a „hatalmasok” játékában bábuként használták, a szívében nem táplál haragot. Ezért példa: ahelyett, hogy a Gonoszok megkeserítették volna, ő jósággal, alázattal hirdeti a múltat, hogy „ne történjen meg újra”.

Gerencsér József, avagy a „lendvai nagyfal”, a Nafta aranygenerációjának csapatkapitánya. Karrierje folyamán alkalma volt játszani a Haladásban, ahol olyan futballóriások ellen védekezett, mint például Puskás Ferenc vagy Hidegkuti Nándor.

A szentlászlói id. Dora Géza zenét és táncot adott a Muravidéknek. Négyéves kora óta egész életében zenélt. Ő alapította a Szentlászlói Néptáncegyüttest, ami a mai napig működik. Zenéje ma is sokak szívében zeng.

Toplak István, a színész/sakkozó/gyűjtő szeméből fiatalság árad. Monológjait a mai napig „keni-vágja”. Taktikai gondolkodását nemcsak napi szinten játszott sakkpartijaival tartja frissen, hanem pénzérmék cserélgetésével is. Bölcsességei pedig páratlanok.

A projekt résztvevői megismerkedtek az újságírás alapjaival, valamint az interjúalanyok élettapasztalatait és bölcsességeit is eszükbe, szívükbe véshették. A másik értékcsoport a diákok, akik vállalták a munkát, valamint a szakmai stáb tagjai, akik részt vettek a kiadvány megszületésében (fordítók, lektorok, tervező, nyomda, kiadó). A munka alatt a diákok megismerkedtek a többlettartalmú adatgyűjtéstől annak a feldolgozásáig, majd szöveget alkottak, így fejlődött az íráskészségük és a „fókuszban maradás” – az idősebb korosztály egy nyugodtabb mesélési mód által adta át a bennük lévő történeteket. Ma ritka az a fiatal, aki idősebb közösségekkel van kapcsolatban – a nagyszülein kívül –, de mivel a projektben elejétől fogva tevékenyen és alázatosan vettek részt, megértették, mit miért csinálnak. Nagyon bensőséges, igaz dolgok születtek az interjúk során. Toleránsabbá váltak és tágult a látókörük. A generációk közti gátak teljesen átszakadtak. Mindenki beletette a „közös kosárba” azt, amit tudott és érzett, s ez a szakmai csapatmunkában is manifesztálódott.

A harmadik pedig a támogató, vagyis az MNMI, az EMMI és a konferencia kísérőprogramját szervező

Rákóczi Szövetség volt. Mindhárom értékréteg jól működő kommunikációja, a törődés, a szakmaiság és a kreativitás, ami hiteles és méltó tartalmat adott a projektnek. Ennek gyümölcse a háromnyelvű (magyar, szlovén, angol) Hétköznapi Hősök című kiadvány. Reméljük, hogy a közeljövőben sor kerül a könyvbemutatóra is, hogy méltó módon megismerhesse a hazai közösség munkánkat. A közlés által alakíthatjuk a közösség tudatát. Mert mi, a projekt közvetlen résztvevői gazdagodtunk, viszont ennek akkor lesz igazán értelme, ha a tágabb közösséghez is eljut a történet. A budapesti zárókonferencia keretén belül megismerkedtünk a többi határon túli régió (Felvidék: Hetény, Bátka, Szenc, Vajdaság: Kúla, Erdély: Kápolnásfalu) projektjeivel, ami rendkívül fontos, hiszen a tapasztalatcseréből okul és épül az ember. A konferenciát jelenlétével megtisztelte Lakatos Mihály, az EMMI Kulturális Kapacitások Osztályának főosztályvezetője, aki így vélekedik munkánkról:

„Június 4-én a muravidéki csapat – Štampah Misi és Vegi Noémi – kezdte a „Hétköznapi Hősök – Írjunk történelmet!” című projektben munkát végzett külhoni csoportok Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott prezentációinak hosszú sorát. Soha jobb kezdést! Amint rövidesen kiderült számunkra, a Štampah

Misi irányította csapat a téthez méltó komolysággal és elismerésre méltó professzionalizmussal végezte el a munkát. Misi, a csapat vezetője még a terepmunka elkezdése előtt tisztázta maga és munkatársai számára az elvi-elméleti kiindulási alapokat és elérendő célokat. Ez keretet adott a munkájuknak, megóvta őket a parttalan csapongástól és nem utolsósorban lehetővé tette az eredmények pontos értékelését. A végeredmény felől nézve megállapítható, hogy a legfontosabb célkitűzések (például az értékmegőrzés, a példák felmutatása, a generációk közti kommunikációs „falak” lebontása stb.) maradéktalanul teljesültek.

A Misi és Noémi által bemutatott tömör, velős és áttekinthető prezentáció ezt nagyszerűen szemléltette és tükrözte. A projekt támogatójának (az Emberi Erőforrások Minisztériumának) elvárásait túlteljesítve a muravidéki csapat egy csinos kiadványban tette közzé munkája eredményeit. Az interjúalanyok így elégedetten nyugtázhatták, hogy a teljesítményeikről szóló beszámolók materializálódtak, megörökítődtek az utókor számára. És azt is, hogy kortársaik számon tartják és elismerik a közösség érdekében végzett munkájukat. Mit mondhatna erre a támogató? Örül, meghatódik, gratulál és elismeri a teljesítményt. És a muravidéki vendégekkel közösen megállapítja, hogy ezt a munkát (küldetést) érdemes lesz folytatni. Ezen a színvonalon mindenképp. És valahol belül mindannyian érzik: nem maguknak dolgoznak, hanem az utókornak.”

Štampah Misi

Vegi Noémi

MCSi Design