kele
perec1
garas1
62. évfolyam
50. szám
Lendva 
2018. 12. 13.
kiscim5018
 

Az Adrián minden a régi

adria3018Az örök dilemmák egyike, hogy a nyár melyik szakaszában célszerű szabadságra menni, a legtöbben azonban – munkahelyi kötöttségek miatt – a főszezonnak számító július 10. és augusztus 20. közötti időszakban indulnak útnak. S az úti cél: a tenger. Létezik egy statisztika, mely szerint a szlovének fele még mindig az Adrián nyaral, hogy annak melyik részén, annak nem érdemes külön fejezetet szentelni. Mert harag ide, harag oda, hiába az „arbitrázs szerződés” be nem tartása és a ljubljanai banktakarékoskodással kapcsolatos, máig tartó bonyodalmak horvát részről, azért az otthonos és jól ismert tengerparti környezet, valamint az olcsó és közepesen jó szolgáltatások még mindig déli szomszédunk malmára hajtják a vizet.

Vizet mondtunk, amit a tengeri népek tengernek értelmeznek, de az Adrián ott van még a szigetvilág, a félszigetek, a számtalan öböl és beszögellés, a lagúnák és földnyelvek sokasága, melyek ezt a roppant hosszú partszakaszt oly izgalmassá teszik. Nem szólva a kristálytiszta vízről, amely évtizedek óta nem „virágzik”, nincs a moszat- és hínártenger, de a medúzainvázió és tengerisün-veszély is szinte teljesen eltűnőben van, a strandok homokja néhol pedig az Aranypartot vagy a Copacabanát idézi.

A Lendvától 350 kilométerre eső Pag szigete, annak is az északi csücske (Vlašiči) tíz év után is az otthoni környezetet idézte elém, a korábbi kempingezés élményének a „fölülírását” is jelentette némi életkorból eredő nosztalgiával övezve. Lányaink a csetlő-botló gyermeklépéseiket a víz szeretetével itt kötötték egybe (azóta is jó úszó mindkettő).

De az idei út a július 15-i focivébé végkimenetele miatt is különösnek számított: a szerbekkel vívott „vihar” elcsitulása óta nem volt ekkora hazafias megindultság és eufória, ami a horvát zenei világot is forradalmasította: a rádióállomásokon számtalan új, eddig ismeretlen vagy új feldolgozás született régi dalokból. A lényeg: mindegyik a nagy győzelemről szólt. Mert hiába nem sikerült a nagy dobás, a világbajnoki cím megszerzése, az ország nagy többsége az ezüstérmet színarany eredményként értékelte. Csupán egyetlen megjegyzést hallottam Zlatko Dalić szövetségi kapitány „lefokozásaként”, akit Ezüst Dalićra kereszteltek át a szigetiek.

Egyébként a Pag szigetiek élete nem sokat változott olyan tekintetben sem, hogy továbbra sem törekednek túlságosan a turisztikai szenzációk „felvillantására”. Az új beruházások is elkerülik egyelőre a kisebb nyaralóhelyeket, a 80-as években gyors ütemben felépített nyaralókon is látszik az idő vasfoga, s az, hogy a főszezonon kívül, mely itt is csak két hónapig tart, év közben nemigen lakja azokat senki.

Az étlapon sem észlelhető nagyobb változás, hacsak a pizzák sokasága nem az, halban pedig igencsak szegényes a választék, mellesleg drága és nem is az Adriában, hanem halfarmon termett.

Összegzésként megállapíthatom, az Adrián minden a régi, a víz, homokos part, az apartmanok szolgáltatása – s kell-e ennél több nekünk, szárazföldi patkányoknak?
MCSi Design