kele
perec1
garas1
62. évfolyam
42. szám
Lendva 
2018. 10. 18.
kiscim4218
 

Akinek a szívét rabul ejtette a tengerpart

baska3118Frida is úgy indult neki a nagyvilágnak, ahogy sok fiatal annak idején. Nyakába vette az életét és kiment Németországba dolgozni. Miután a szerelem is rátalált, visszatért a szülőfalujába, de csak egy rövid időre. Őt és a férjét a tengerpart csalta el a Muravidékről.

Kolar Frida és varasdi származású férje, Ivan 1978-ban ismerkedtek meg Németországban. Mindketten vendégmunkásként dolgoztak. Egymásba szerettek, majd 1980-ban összeházasodtak. 1994-ben úgy döntöttek, hogy otthagyják a külföldet és hazaköltöznek Szlovéniába. Nyaranta Krk-szigeten, Baškán pihentek, amibe szó szerint beleszerettek. Olyannyira megkedvelték a hangulatos tengerparti városkát, hogy folyton visszavágytak, tervezgették, hogy egyszer majd ott fognak élni. Nem is vártak túl sokáig, 1997-ben elkezdtek építkezni a szigeten, majd odaköltöztek.

– Amikor az ember új helyre költözik, szüksége van egy kis időre, amíg megszokja a változást, az új körülményeket. A tengerparton a klíma is más, hogy emlékszik vissza, nem volt nehéz az átállás? – kérdezem Fridát. – Nem volt nehéz, mert nekünk ez volt a vágyunk. A klíma Baškán nagyon jó, hamar hozzá lehet szokni. Igaz, télen sokszor fúj a bóra, de az viszont jót tesz a tüdőnek. Igazából tényleg nem tudok olyat mondani, amihez nehezen alkalmazkodtunk volna. Ami viszont nekem egy kicsit hiányzott az elején, és bevallom ma is hiányzik, az a hó. Itt nagyon ritkán esik, hatévente ha pár hópehely lehull az égből – mondja, majd viccesen hozzáfűzi: – Abból nem lehet hóembert építeni, pedig azt mindig is nagyon szerettem – mondja mosolyogva, majd megemlít még néhány olyan dolgot, ami a tengerparton nincs, de a szülőfalujára és vidékünkre emlékezteti. – Sajnos itt nem bújuk elő tavasszal a hóvirág, és erdei epret sem tudok szedni, mint ahogy azt Hodoson megtehettem. Viszont itt is vannak olyan dolgok, amik máshol nincsenek, és idővel az ember meglátja és értékelni tudja azt, amije van. Baška a mai napig gyönyörű nekem. Itt tényleg jó élni, és a Krk-sziget a legjobbak közé tartozik minden szempontból.

A szigeten élők többsége a turizmusból él, ahogy Fridáék is. Ivan kőművesként dolgozott Baškában, ma már nyugdíjas, a felesége pedig jövőre éri el a nyugdíjkorhatárt. Frida elmeséli, hogy nekik is vannak kiadó szobáik, visszajáró vendégekkel. – Mikor kezdtek el vendégeket fogadni? – gördítem tovább a beszélgetést. – Ahogy kiköltöztünk, 1998-ban szinte azonnal. Attól fogva foglalkozunk szállásadással is. Nagyon érdekes és izgalmas dolog, meg én szeretek emberekkel foglalkozni. Mivel öt nyelven beszélek, ezért a vendégekkel való kommunikáció sem okoz problémát, akik persze értékelik, ha a saját nyelvükön szólhatnak idegenben. A legtöbb nép barátságos, és én szeretem is kicsit megismerni őket. Aztán az sem utolsó szempont, hogy az apartmanok kiadásából elég jól meg is lehet élni. Májustól októberig tart a szezon, akkor mindig sok a munkánk. – Melyik turistákat kedvelik a legjobban, melyik nép a legbarátságosabb, a legjobb vendég? – A legkedvesebb vendégek a németek és a csehek. A lengyelek nem olyan jók, azok pimaszok – nevet fel Frida. – De sok visszajáró vendégünk is van, ezek némelyikéből az évek során barátságok szövődtek. Vannak olyanok vendégeink például, akik már az első évtől fogva jönnek hozzánk. A gyerekeik már felnőttek, és már azok jönnek a saját családjukkal.

Frida valóban nagyon szereti választott városkáját, hiszen természeti szépségeivel a mai napig sem tud betelni. Szereti fényképezni a tengert, a partot, az épületeket. A közösségi médiában rendszeresen megosztja a legszebb fotókat. – Milyen gyakran látogat vissza a szülőfalujába, gondolt arra valamikor is, hogy egyszer visszatérjen? – Teszem fel utolsó kérdést. – A szülőfalumra mindig szeretettel gondolok. Évente egyszer ellátogatok Hodosra, mivel a bátyám ott él, és meglátogatom. Illetve a barátnőmet is meg szoktam nézni, ő is mindig szívélyesen fogad. De már nem mennék vissza lakni. Baška az otthonom, itt van a házam és az életem, itt vagyok boldog.
MCSi Design