kele
perec1
garas1
62. évfolyam
42. szám
Lendva 
2018. 10. 18.
kiscim4218
 

Amire a 28 éves Művészetek Völgye büszke lehet: a minőség

kapolcs3118Kapolcs idén, több mint negyed századdal a kezdetek után is a csodák csodájának számít sokak szemében: az élet harmadik fejezetéhez, a nyugdíjkorhatárhoz közeledő német és holland visszajárók éppen olyan rajongással beszélnek az itt zajló 10 napos rendezvénysorozatról, mint a tizen- és huszonévesek, akik szüleikkel jártak itt először, s azóta visszajárónak számítanak.

A zenei paletta szinte teljes: s míg korábban csak a magyar zene krémje uralta a „pázsitot”, addig ma az angolszász és amerikai rap és hiphop is megjelent. Talán ennek is köszönhető a nagyszámú idegen, a kissé már a „Szigetihez” hasonló invázió, bár a résztvevők többsége itt – a lépten-nyomon hallható magyar beszédből ítélve – mégis magyar.

Ami a fesztiválprogramot illeti, a gyermekműsorok száma is jelentős, s ha egy kicsit egybemossuk a határokat, akkor a Kaláka-udvarban a legnagyobb ilyen értelemben a szóródás. Ott jártunkkor éppen Novák Péterék zenés földrajzórájába lehetett betekintésünk, de a (gyermek)sztárok megérkezéséig az ötletgazda és főnök, Gryllus Dániel is beugróként szerepelt. Utána Lackfi János költő következett, óriási ováció közepette.

A gyermekprogramok számát gyarapítják az állatsimogatók, a pónik és egyéb állatok lovaglása vezetővel, a gyermekjátszóterek számának a növekedése a fából készült eszközökkel, a körhintától kezdve a hintalóig.

A magyar sztárok egyébként a nagyszínpadot uralták, itt volt például a Quimby, a Tankcsapda, az új dzsesszrajongók Mókus és barátai zenéjében gyönyörködhettek, s az új vadászparkból átalakuló kert és színpad is nagyon jó környezetet biztosított a műfaj szerelmeseinek. Aki pedig mégsem volt hajlandó az 5.000 forintos, minden rendezvény látogatására szóló napijegyet megvenni, azoknak a Folk Udvar nyújtott felejthetetlen élményt, fellépőivel és táncházaival, ahol a középkorú, nosztalgiára vágyó keletnémetek és más nemzetiségűek számára rögtönözték a „zwei links, zwei rechs” (kettőt ide, kettőt oda) műsort.  

Ami a gasztronómiát illeti, talán itt a legkisebb a fejlődés, sőt visszalépés van! A lángosokat, langallókat és a laskás készítményeket elkezdték felváltani a piták vagy a szalonnás és más ízesítésű kebabok, magyarosítva, archaizálva: nem friss zöldséggel, hanem savanyított káposztával meg a tavalyi vágott savanyúval. De nincsenek grillek sem, ami magában egyfajta felüdülést jelent, van viszont birkapörkölt és más birkás „nem-csevapcsicsa-szagú” és állagú, darált húsból készült kaja.

Az árakról egy helyi portálon részletes elemzés olvasható. Nem meglepő, ha egy nagy adag kakasherepörkölt alig haladja meg a 2.300 forintot, a kacsahúsból készült „könnyített” kolbász párja pedig ugyanennyit kóstál – nincs tehát vész. A sört a boltban bolti áron 300-ért adják, a mulatóhelyeken ennek alig a duplája. A borokat fröccsben mérve 600–700 forintért kínálják. Évek óta megjelentek a szörpök, melyek természetes alapanyagból készülnek, sűrítetten-szűretlenül, bébidózishoz hasonló kiszerelésben 500–600-ért. A szalafőiek udvarában található őrségi finomságok (tökmagolaj, tökmagból készült készítmények, tökmagdara) is a túlzó árhatáron innen vannak.

Hogy mégis mi a változóban az állandó? Talán az, hogy könyvet is lehet még vásárolni, újat és antikvárt, meg sok-sok kerámiát, faragott és szőtt-varrott játékot, vászon- és lenruhát, lábbelit (például valódi „echt leder” bőrsarut az asszonynépnek).  

Így ír egy olvasó Nagy Bandó András Csodás Kapolcs című könyvéhez:

„Emlékezés letűnt időkre, eltűnt helyekre, mesterségekre és emberekre, akiknek talán már a családfája is kihalt. … Az élet megy tovább, gyerekek is születnek, új házak is épülnek. Fura dolog a nosztalgiázás. Sokszor megszépítjük a múltat és elfelejtjük például azt, hogy régen talán egy komolyabb náthába is belehalt volna a gyermekünk. Ezzel együtt fotókon különösen szomorú látni, hogyan tűnnek el fizikailag a múltunk darabkái. Sok dolgot kellene jobban értékelnünk azért, hogy a jövő generációknak is legyen miből táplálkozniuk. De nem kesergek. Örülök inkább annak, hogy Kapolcsnak legalább egy hét csoda minden évben jut.”

Szóról szóra igaz! Tartson így még soká!
MCSi Design