kele
perec1
garas1
62. évfolyam
46. szám
Lendva 
2018. 11. 15..
kiscim4618
 

Mi újság, ifjúság? - Való élet kontra virtuális világ

ifi3718Van úgy, hogy azt sem tudja egy kamasz, mihez is kezdjen a sok szabadidővel. Ilyenkor egyértelmű és legfontosabb eszköz számára a mobil vagy a számítógép. Pedig nem biztos, hogy az okos társ valóban olyan jó. Talán éppen ellenkezőleg működik, és alattomos módon megkeseríti az életet. Erről szól írásunk oldalatokon, illetve örömmel olvashattuk a Pártosfalvi KÁI diákjaitól azt a két fogalmazást, melyben arról írtak nekünk, mivel is foglalatoskodtak a nyáron. Mobiltelefon nem szerepel bennük.

A mobil és a számítógéped csapda, amiből nehéz a kiút!

Egy órára azért szükség van a „boldogsághoz”, efölött azonban már csak a boldogtalanságodon dolgozol, ha a készülékeidbe feledkezel. 

Minél többet lóg valaki a telefonján, annál boldogtalanabb lesz – állítja egy amerikai kutatás. A több mint egymillió nyolcadikos, tízedikes és végzős középiskolás képernyőidejére rákérdező felmérés szerzői szerint azok járnak jobban, akik a készülékeik helyett a hús-vér emberekkel való kommunikációt részesítik előnyben, újságot olvasnak inkább és sokat sportolnak.

A kutatások szerint azok a tizenévesek, akik több időt töltenek okostelefonjaik, tabletjeik és számítógépeik képernyőjéhez ragadva, általában sokkal kevésbé elégedettek az életükkel, mint azok, akik inkább a való világban tesznek-vesznek. A számítógépes játékok, a közösségi média böngészése, az állandó chatelés és a videóhívások felemésztette rengeteg idő kifejezetten boldogtalanná teszi a tiniket.

A jó hír pedig az, hogy a megoldás a felmérés szerint nem a teljes megvonás. Vagyis azok a tinik a legboldogabbak, akik napi egy óránál egy kicsit kevesebbet, de mégiscsak töltenek időt a képernyőkre ragadva. Ezután már minden online eltöltött perc boldogtalanabbá és elégedetlenebbé teszi a tizenéveseket.

A fiatalok önbecsülésének és elégedettségi szintjének csökkenését az okostelefonok elterjedésével magyarázó kutatók szerint napi két óránál többet nem javasolt a képernyők előtt tölteni. Emellett az is felvidíthatja a képernyőzombi kamaszokat, ha többet sportolnak és több időt töltenek hús-vér emberek társaságában.

Fontoljátok meg a fenti sorokat ti is! Ne hagyjátok magatokat az okoseszközök által boldogtalanságra ítélni. Mert ezeket a természetszerűleg és eredetileg boldog, gondtalan éveket semmi sem hozza vissza számotokra.

 

A nagymamámnál segítettünk

Nyáron egy egész hetet a nagyszüleimnél töltöttem. Vasárnap este mentünk hozzájuk a testvéremmel, és ahogy odaértünk, azonnal fel is húztuk a csizmát és segítettünk megetetni az állatokat.

Először a nagynénimnek segítettem megfejni a teheneket. Az egyik véletlenül megcsapott a farkával. Közben a testvérem szénát hordott nekik. Utána elmentem megszoptatni a kis bocikat, késő este pedig még megitattuk az állatokat. Amikor mindent elvégeztünk, bementünk vacsorázni. Este tizenegy órakor kerültünk az ágyba.

Másnap kora reggel kellett kelni. Már ötkor kint voltunk az istállóban. Először az állatok vályúit kellett kitisztítani, majd szénát és füvet hordtunk nekik. Utána következett a fejés, a szoptatás. Adtunk nekik takarmányt és darát. Nagyon vártuk már a péket, akitől lapos fánkot vettünk. Ebédre mindenféle finomság készült a mama konyhájában, mi pedig szívesen segítettünk, többek között kelt rétest is csináltunk. Délután játszottunk, este aztán újból etetés, fejés, szoptatás…

Ez így folytatódott minden nap, de mi nem untuk meg, mert szeretjük ezt csinálni.

Laco Nina, Pártosfalvi KÁI, 7. osztály

 

Nyaralás Nyíregyházán

Júliusban a testvéreimmel Nyíregyházán nyaraltunk a nagyiéknál. Az odafelé vezető úton végig aludtunk, mert korán kellett kelni. A nagyszüleim boldogan fogadtak bennünket.

Másnap elmentünk fürödni a Sóstóra. A sorbaálláskor nem volt túl sok szerencsénk, mert fél óra múlva, mikor soron lettünk volna, a pénztárnál tönkrement a gép, ezért új sorba állítottak bennünket. Ott is fél óra ácsorgás után megvettük a jegyünket és bemehettünk. Mivel esett az eső és fújt a szél, ezért a fedett medencében fürödhettünk csak, amiben viszont forró volt a víz.

A negyedik nap elmentünk az állatkertbe megnézni az új kisállatokat, köztük az afrikai bébielefántot. Nagyon cuki volt, ahogy szaladt az édesanyja után, mert a füleibe belekapott a szél, és úgy nézett ki, mintha épp készülne a felszállásra. A járdákon meg pávák rohangáltak. Ha elsétáltunk mellettük, követni kezdtek, ami elég ijesztő volt. Közben egy kotlós baktatott át előttünk a csibéivel jó komótosan. A zebrákat sajnos nem láthattuk, mert elbújtak a tűző nap elől. A jegesmedvék meg már nem is fehérek voltak, hanem szürkék a sártól. Az egyiknek csak az egyik oldala volt fehér, a másik szürke, mivel akkor ébredt a délutáni alvásból. Az aligátorok, a krokodilok és a teknősök olyanok voltak, mintha műanyagból lennének, mert meg sem mozdultak. Sajnos a nagy hőség miatt sok állatot nem láthattunk, mert elbújtak.

A következő napokban többször mentünk le a focipályára, görkoriztunk, tollasoztunk vagy kézilabdameccset néztünk. Gyorsan múlt az idő, és el kellett búcsúzni a nagyszülőktől. Jövő nyáron ismét meglátogatjuk őket.

Pintér Örsi Sarolt, Pártosfalvi KÁI, 7. osztály

MCSi Design