kele
perec1
garas1
62. évfolyam
50. szám
Lendva 
2018. 12. 13.
kiscim5018
 

Hátizsákkal Brazíliában (1): Rio de Janeiro

brazil3918Stefan Zweig írta: „Aki Brazíliát valóban az emlékei közt tudja, az elég szépet látott egy fél életre”. Népek és kultúrák keveredése, fantasztikus növény- és állatvilág, sokszínűség, barátságos emberek, kitűnő konyha és a szamba szűnni nem akaró ritmusa. Vagy a riói karnevál őrülete? A lélegzetelállító kilátás a Cukorsüveg és a Corcovado tetejéről? A szurkolók tízezreinek lelkesedése a Maracana stadionban? Amazónia dzsungele? A pompás tengerpartok?

Igen, ez mind Brazília. De a favelák nyomora és az óriási metropoliszok betonrengetege is. A végtelen országutak, a többnapos amazonasi hajózások, az éjszakai buszozások unalma. Meg a rengeteg különös hely és pillanat a vad házibulitól az afrikai vallási rituáléig, az őserdő lakóinak cölöpökön álló házáig...

Brazília nevét a Pau Brasil nevű növényről, a brazilfáról kapta. Ez a piros festőanyagot tartalmazó fa már korábban is ismert volt keletről, magyarul börzsönyfának nevezik. Brazília a világ 5. legmagasabb népességű országa Kína, India, az USA és Indonézia után. A brazil népesség 60 százaléka 29 évnél fiatalabb. A dinamikus városiasodási folyamatnak, valamint a gazdasági fejlődésnek köszönhetően a népesség évi növekedési üteme 2,9 százalékról 1,6-ra csökkent a hatvanas és kilencvenes évek között. A népesség 81,2 százaléka városokban lakik. Hatalmas ország, a területe majdnem akkora, mint egész Európa. Brazíliában portugálul beszélnek, és míg a spanyolajkúak alapvetően megértik őket, ez fordítva már nem igaz. Portugálok, japánok, olaszok, afrikaiak, németek, őslakosok – ők mind keveredtek, és mégis megőriztek valamit eredeti kultúrájukból. Az eredmény: Brazília száz arca!

Bepakoltam a hátizsákomba és útnak indultam, hogy felfedezzem magamnak Brazíliát, a 2016-os olimpia országát. Bejártam az ország leghíresebb helyeit, de olyan világvégi falvakba is elkeveredtem, amelyek talán még a térképen se szerepelnek. Ámuldoztam Brazíliaváros és Sao Paulo modernségén, Rio igazi lüktetésén, Amazónia természeti érintetlenségén, Salvador de Bahia kulturális sokrétűségén és gyönyörködtem Minas Gerais barokk aranyvárosainak szépségében.

És persze megismerkedtem egy csomó hétköznapi, nagyszerű brazil emberrel, akiktől nagyon sokat tudtam meg arról, hogy milyen az igazi Brazília.

Brazília több mint 150 éve a világ legnagyobb kávéexportőre. A világ egyik legdrágább kávéfajtája is innen származik: a Fazenda Santa Inez egy kilója nagyjából 120 dollárba kerül.

A leggyakoribb vezetéknév a Silva, 20 millió brazil viseli ezt a nevet, azaz a lakosság 10 százaléka. A jelentése: erdő, dzsungel. Számos közismert személy nem használja a teljes nevét, de például Ayrton Senna is Silva volt, valamint Neymarnak is ez a neve.

Utazásomat Rio de Janieróban kezdtem. Rio de Janeiróról közismert, hogy a világ legszebb fekvésű nagyvárosa. A szinte közvetlenül a tengerből kiemelkedő zöld kúpok és egyéb, még bizarrabb formájú hegyek, a teljesen szabálytalan formájú Guanabara-öböl együtt verhetetlenek. Jelentése: „Január folyója” – mivel az első gyarmatosítók az itt található öbölre azt hitték, hogy egy folyó torkolata. Mivel januárban érkeztek, így nevezték el a területet.

A street art (utcai művészet) egyik legjelentősebb városa. Az elmúlt években engedélyezték a street artot a városi épületek nagy részén, így kidekorálhatók a nem műemléki oszlopok és falak, valamint az építési területek kerítései a tulajdonos beleegyezésével. A graffitit művészi szintre emelő alkotók kormányzati és városi támogatást is kapnak. Minden szeptemberben hatalmas street art-fesztivált rendeznek Rióban.

Rio a szamba és a karnevál fővárosa is. Több mint 200 szambaiskola működik itt és 300 éve rendeznek karnevált. A farsangi szezon alatt Rio de Janeiro néhány napra a világ fővárosává válik. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadronon. A karneválra mintegy négyszázezer turista érkezik rendszeresen, akik a drága jegyeket is csak hatalmas „harcok” árán tudják megszerezni.

Rio város lakóit carioca-nak nevezik. Az elnevezés a tupi indián nyelvből ered, jelentése: „a fehér ember háza”. Alapvetően a Rióban születettekre és az ott élőkre használták, de már a riói életstílust is így nevezik (lazaság, könnyedség, vidámság, kedvesség).

A Copacabana talán a világ leghíresebb strandja, széltében-hosszában óriási, kora reggeltől késő estig ezrek és ezrek látogatják. Aztán amikor először megláttam a Copacabanát, arra is rögtön rájöttem, hogy miért is a világ leghíresebb strandja. Mert a gyönyörű homokos strand kétszáz méter széles, ekkora a távolság az Atlanti-óceán vize és az Avenida Atlantica tengerparti sétánya, a promenád között. És mindez öt kilométernyi hosszúságban nyúlik el, ahol hajnalig nyitva tartanak a bárok, éttermek. És végül jelenti magát a hatalmas Copacabana városrészt, Rio éjszakai életének egyik központját, ahol meg reggelig lüktet az élet, és minden kapható, amit csak az ember el tud képzelni. Meg az is kapható, amit az ember el sem tudna képzelni. Rio de Janeiro szíve és lelke. Az éves szilveszteri ünnepségek alatt a Copacabana több millió embert fogad be és hivatalos helyszíne a strandlabdarúgó világbajnokságnak. A riói tűzijáték az egyik legnagyobb a világon, akár 15–20 percig is eltart. A becslések szerint a Copacabana partján ilyenkor akár kétmillió ember is tartózkodhat egyszerre. A fesztivál alatt egész éjszaka koncerteket tartanak.

Minden brazil városban van legalább egy futballstadion. Mind közül a legnagyobb a riói Maracana, amelyet nemrég újítottak fel. Az 1950-es brazil foci vb-re épült, és akkoriban 200.000 volt a befogadóképessége. A szigorítások miatt ez mára 78.800, amivel így is a világon a 13. Egyébként Brazíliában tartós a futballőrület, minden talpalatnyi helyen fociznak a gyerekek, a felnőttek pedig a függőágyukból nézik a meccseket. A szappanoperákat állítólag azért Dél-Amerikában találták ki, hogy a nők is tudjanak TV-t nézni, persze csak akkor, ha nem esik egybe a fociközvetítéssel.

Brazíliában normális, hogy az emberek különböző csapatok mezeiben mászkálnak, mennek suliba stb. Ez az egyik leggyakoribb viselet fiúkon: focimez, bermudagatya és papucs vagy sportcipő.

Egyre inkább úgy érzem, hogy Rio tényleg a világ legklasszabb városa! Nem tudok betelni a látvánnyal, ami nap mint nap elém tárul. Egyszerűen hihetetlenül szép! Másrészt van egyfajta érdekes hangulata: a parton sétálva olyan, mintha egy tengerparti nyaralóváros lenne csomó turistával, fürdőző, napozó, homokban focizó/röplabdázó emberrel. Mindenki fürdőruhában vagy csak valami laza cuccban, papucsban, senki sem siet sehova. De beljebb érve megérzi az ember, hogy azért ez egy óriási nagyváros, ahol az emberek nagy része nem nyaral.

A strand fehér homokja és az Atlanti-óceán vize jóval tisztább volt, mint amire számítottam. A parton nem nagyon láttam eldobált szemetet, a víz minősége kifejezetten jónak volt mondható. A tengerpart Rióban abszolút az élet központjának számít, az emberek ott töltik a szabadidejüket, napoznak, futnak, fociznak vagy gyúrnak, mert hogy vannak kis játszótéri mászókára emlékeztető minikonditermek felállítva 200 méterenként a parton, ahol lehet izmozni és ahol a carioca (riói) csajok mikrobikiniben sétálgatnak az ember körül. A világ fürdőruhadivatjában pedig emberöltők óta a Copacabana diktál. A bikini 1948-ban innen indult világhódító útjára, három argentin lány itt viselte először azt a ruhadarabot, amely szabadon hagyja a nők köldökét és hasát. Amit mondjuk soha nem gondoltam volna Brazíliáról, az az, hogy a nők nem lehetnek monokiniben, törvényellenes.

Rióban nincsenek igazán szép épületek, sem különösebben hangulatos városnegyedek. Nincsenek már világszínvonalú múzeumai sem. Hazatérésem után pár nappal szinte teljesen a tűz martalékává vált a riói Nemzeti Múzeum gyűjteménye, a 200 éves intézményben őrzött mintegy 20 millió műkincs odaveszett. Ez volt Latin-Amerika legnagyobb természettörténeti múzeuma, itt őrizték az amerikai kontinensen talált legkorábbi, 12 ezer éves emberi maradványokat, dinoszaurusz-fosszíliákat és egy 1784-ben a kontinensen talált óriás meteorit maradványait. Egy héttel előtte még sikerült meglátogatnom...

Na így nem marad más megoldás Rióban, mint élvezni az életet. Ez sok nehézségbe nem ütközik, mert ha van városa a világnak, amelynek lakói profik a szakmában, azok mindenképpen a rióiak. Latin-Amerikában utazgatva volt már alkalmam vidám, bulis, szép és kedves emberek tömegeivel találkozni, de a cariocák egy egészen más minőséget képviselnek. A riói éjszakai életre viszont szerencsére nincs sok hatással az időjárás. A cariocákat valószínűleg egy hirtelen havazás sem tudná kizökkenteni, zenét hallgatni és táncolni jeges járdákon is lehet. Rióban sikeresen álltam át éjszakai életmódra, ahogy a város lakosságának jelentős része is. Hajnali ötkor az egészen eldugott külvárosok is tele voltak a még nyitva tartó kocsmák előtt fürtökben tömörülő emberekkel.

(Folytatjuk.)
 
 
MCSi Design