kele
perec1
garas1
62. évfolyam
50. szám
Lendva 
2018. 12. 13.
kiscim5018
 

Muravidék 1918–1922 – hónapról hónapra: Vége a háborúnak

trianon41182019-ben lesz száz esztendeje, hogy bekövetkezett a Muravidéket érintő legnagyobb területi és politikai változás a magyar államalapítás óta. Az első világháborút lezáró békekonferencia a „magyar” határok meghatározása egyik legkésőbbi döntéseként az addig Magyarországhoz tartozó mintegy ezer négyzetkilométernyi területet az újonnan létrejött délszláv államnak ítélte.

Képünkön Slavič Matija, a Muravidék délszláv államhoz csatolásának fontos személyisége, a Mariborban székelő stájerországi Szlovén Nemzeti Tanács Muravidékért felelős megbízottja. Forrás: Pokrajinski muzej Murska Sobota (Muraszombati Területi Múzeum).
 

Az első világháború 1918 októberében a végéhez közeledett. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a bő négy éve zajló, sok-sok millió katona és civil áldozat pusztulását követelő „vérengzés” végre befejeződik. Az Osztrák–Magyar Monarchiában az esztendő nyarán megjelenő újságok még leginkább a német és osztrák–magyar haderő sikereit, esetenként végső győzelmét emlegették, a sorok között azonban már érezhető volt a Monarchia jövője szempontjából megfogalmazódó aggodalom. Nem térünk ki a világháború idején folyamatosan változó geopolitikai helyzetre, a hadban álló felek érdekeire, a különböző békeajánlati kezdeményezésekre, a titkos szerződésekre és az emigrációban tevékenykedő politikusok szerepére (mint például a Jugoszláv Bizottság törekvései, valamint a cseh Masaryk és Beneš tevékenysége), fontos azonban megemlíteni, hogy 1918 januárjában Wilson amerikai elnöknek a kongresszushoz intézett 14 pontja, főképpen annak a Monarchia „létére” vonatkozó része meghatározó lökést adott a közép-európai nemzetek és nemzetiségek önrendelkezési, elszakadási terveinek. Az utolsó háborús év tavaszától az antant részéről eldöntött tény volt az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnése. A kérdés csak az volt, hogy az újonnan létrejött országok területe hogyan alakuljon át. A „magyarországi” részt illetően nyilvánvalóvá vált, hogy az antant által támogatott csehszlovák és jugoszláv állam részben az addig Magyarországhoz tartozó területekből alakul meg, és Románia követelései is Erdélyt illetően – Besszarábia mellett – akkorra már támogatást nyertek.

A mai Muravidék területén 1918 októberében Magyarország-ellenes hangulat a lakosság körében tömegesen még nem volt. A Májusi Nyilatkozatot, a délszláv népek egy államba tömörítésének 1917-ben napvilágot látott dokumentumát néhány muravidéki származású személy ugyan aláírta, valamint esetenként a Klekl Jože katolikus plébános által szerkesztett hetilapban, a szlovén nyelvjárásban írott Novinében is találkozunk már 1918 őszén délszláv egyesülési rokonszenvvel, azonban a lakosság körében még nem volt ennek nagyobb hatása. A szűk körben tapasztalható délszláv-szimpátia leginkább a stájerországi oldalon a jugoszláv eszmét hangoztatók tevékenységének volt a következménye. A Mura folyó stájer oldaláról származó Slavič Matija, a Mariborban székelő stájerországi Szlovén Nemzeti Tanács Muravidékért felelős megbízottja (később a párizsi békekonferencián a jugoszláv küldöttség Muravidék-szakértője) 1918 szeptemberében beutazta Vas és Zala megyék szlovénok lakta településeit és szervezőmunkát végzett a szláv eszmével szimpatizáló római katolikus papok körében. Slavič, aki maga is pap volt, a legnagyobb rokonszenvet Belatincon Kühár plébánosnál, Bagonyán Basa plébánosnál, valamint a már említett, idősebb Klekl Jože cserencsóci és az azonos nevű ifjabb Klekl Jože nagydolinci plébánosoknál tapasztalta.

Négy esztendő szenvedése és bizonytalanságai után 1918 őszén minden provokáció könnyen váltott ellenszenvet. Észlelvén az akkor még elég elenyésző „szlovén” mozgolódást, Muraszombat és szűkebb környékének magyarsága az 1919. október 20-án a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület fennállásának 25. évfordulójára szervezett rendezvényen a későbbi fejlemények ismeretében károsnak minősíthető felszólalásokkal borzolta a kedélyeket. Amellett, hogy hangoztatták a Mura mente hovatartozásnak magyar voltát (ami közel ezeréves tradíció alapján érthető volt), a közgyűlésen az is elhangzott részükről, hogy a Mura mentén nem élnek szlovének, „csak vendül beszélő magyarok”. A sértő és valótlan felszólalásokat a szlovénok ingerülten fogadták, és viszontválaszként azt hangoztatták, hogy „Mi szlovénok vagyunk! Éljen Jugoszlávia”. A későbbi döntő fejleményekre az említett nyilatkozat-háború kevésbé hatott mérvadóan, azonban a többségében szlovénok lakta falvakban a lakosság érték- és véleményformálása szempontjából volt jelentősége.

Októberben már a frontokról is érkeztek haza katonák, akik – mint azt a későbbi események fontos szereplője, a később pappá szentelt Jerič Iván elmondta – a más nemzetiségű bajtársaktól ötletet és buzdítást kaptak az államalkotó nemzetek (a magyarok és az osztrákok) iránti ellenszenvre, valamint az elszakadási törekvések támogatására, bár addig mindnyájan ugyanabban hadseregben szolgáltak. Nemzeti jellegű ellentétek, kisebb villongások akkor még kizárólag a túlnyomórészt szlovénok lakta falvakban voltak. Azokban a magyar falvakban, amelyek néhány hónappal később a délszláv államhoz kerültek, az emberek akkor még alig észleltek nemzeti konfliktust, és fel sem merült bennük, hogy tíz hónappal később az ő hátukon csattan a legnagyobbat az ostor. Inkább a Budapesten zajló belpolitikai eseményekre figyeltek, hiszen október 28-án kezdetét vette az „őszirózsás forradalom”, Magyarország köztársasággá alakult Károlyi Mihály miniszterelnök vezetésével. Ennek hatására a muravidéki településeken is megalakultak a nemzeti tanácsok, azonban – annak ellenére, hogy másutt éppen akkor zajlottak az elszakadási nyilatkozatok elfogadásai (szlovákok, horvátok) – egyiknek sem volt olyan célkitűzése, hogy szorgalmazta volna a Mura mente elszakadását Magyarországtól.

(Folytatjuk.)

 

 

MCSi Design