kele
perec1
garas1
62. évfolyam
46. szám
Lendva 
2018. 11. 15..
kiscim4618
 

Hátizsákkal Brazíliában (4): Brazília rizzsel és babbal, caipirinhával leöntve

brazil4218A brazilokról volt egy olyan elképzelésem, hogy legalább annyira hedonisták, mint az olaszok vagy rokonaik, a portugálok. De nem. Először is nem dohányoznak. De meg furán is néznek rád, ha dohányzol. Ha le akarsz szokni a dohányzásról, ide kell jönni, sima ügy! Másodszor: nem isznak, „mint az állat”. Mi több mint 16 liter tiszta alkoholt fogyasztunk évente fejenként, Brazíliában 9 liter fogy. Persze söröznek, na meg megy a caipirinha, és elég sok a drogos: kokainfogyasztásban másodikak a világon. Egyébként nagyon nyugis nép, attól függetlenül, hogy a temperamentum azért megvan bennük van, de nem izgatják magukat felesleges hülyeségekkel, nem panaszkodósak, nem sietnek, nem terveznek előre, csak simán jól elvannak.

Az evésre a brazilok ugyanolyan örömforrásként tekintenek, mint bármi másra. Az evés majdnem olyan érzéki, mint a tánc. A szambától a gyantáig – kulturális értelemben –, amihez Brazília csak hozzáér, arannyá válik. A legfontosabb étkezés az ebéd, alapvetően hús, rizs, bab és utána kávé. Rizs és bab: Brazíliában ez a két legfontosabb táplálék. Csak rizs és bab legyen, a többi nem számít. De a brazilok egyébként a hús szerelmesei, és még a legszegényebbek is esznek húst – naponta!

Az utcai árusok épp olyan megbízhatók, mint az útikönyvekben feltüntetett éttermek: megtisztelik a vevőiket azzal, hogy nem spórolják ki az összetevőket, még akkor sem, ha az árusnak amúgy nincs sok mindent a tejbe aprítania. Akárhol előfordul Brazíliában, hogy az ember házilag gyártott finomságokat kínáló árusokba botlik. A mobil árusok egyik jeles képviselője a grillfelszereléssel sétálgató grilles. A brazilok megszállottan grilleznek és meglehetős kreativitást mutatnak e téren: a különféle húsok és halak mellett sajtot, rákocskát, banánt (csokoládébarnára sütve, mézzel és fahéjjal ízesítve) is örömest megfüstölnek. A procedúra végén mániákusan forgatnak meg mindenféle húst farofában – vagyis vajban pirított maniókalisztben.

Éhes vagy? Keresd a „prato feito” és a „por quilo” feliratokat! Én a lanchonetékben, a kilós és menüs éttermekben ettem általában. Nagyon szerettem Brazíliában a kilós éttermeket. A pultról többféle ételt válogathattam a tányéromra, amit aztán egy mérlegen lemértek, és annyit fizettem ki, amennyi a tányéromon volt. Rendszerint jó sok ételt szedtem össze egyébként, mert a kínálat változatos és érdekes volt számomra: olaszos tészták, portugál stílusú hal, saláták, többféle hús, manióka, két-háromféle rizs és bab, drágább helyeken sushi stb. Ez a sokféleség annak a sok bevándorló népnek köszönhető, amely az elmúlt egy-másfél évszázadban kialakította Brazília mai arculatát és kultúráját. Egy idő után azt a következtetést szűrtem le, hogy a kilós étterem a legjobb választás, ha valaki tűrhető áron szeretne brazil specialitásokat enni, de a spórolásra sajnos nem alkalmas: egész egyszerűen túl jól néznek ki a kaják és képtelenség keveset enni.

A kontinensen Brazíliában készítik a legjobb barbecue-ételeket. Az egyik legjobb étel, amit sok helyen grillezve árulnak, a picanha, azaz a marhafartő.

Brazil nemzeti étel a húsos feijoada egytálétel, valamint a churrasco barbecue, a vegyes grillhús nyársról, ahol hihetetlen adagokat adnak, mindenféle húst kínálva: marhát, disznót, csirkét, sőt olykor még aligátort is… S hozzá köret a szabad salátabárból.

A nemzeti étel a feijoada, a legtöbb étteremben állandó menü ebédre. Tábortűz fölött egy edénybe szárított marhahúst, füstölt kolbászt, marhanyelvet és sertéshúst tesznek sok zsírral, sóval, babbal, és órákon át párolják. A pörköltet megszórják pirított maniókával, káposztával tálalják, meg egy szelet naranccsal. A feijoada ugyanis lényegében egy sóletféle, ami feketebabból, kolbászból és különféle sózott és füstölt húsfélékből készült, és aki ebből belakik a trópusi éghajlaton, az csatakosra izzad és több órára hasznavehetetlenné válik. A brazilok ennek ellenére nagyon szeretik, amit általában hetente egyszer vagy kétszer, szerdán vagy szombaton lehet kapni a kilós éttermekben, és akkor mindenki azzal pakolja rogyásig a tányérját. Narancsgerezdeket szervíroznak mellé, ami állítólag segíti az emésztést.

Nevezetes ételkülönlegesség a kókusztejjel ízesített tengeri hal, a moqueca, s a hagymával és borssal ízesített zöldség, a caruru is. Kedvelt utcai gyorsétel az acarajé, a tenger gyümölcseivel, paradicsomszósszal kínált sült bab.

A folyók és tengerpartok mentén halban és rákban gazdag az ételkínálat, a pirarucu húsa a csirkéhez hasonló, de ízletes a tambaqui, a dourado és a tucunare is. Finom párolt szószokkal.

A trópusi ország igazi ütőkártyái azonban a gyümölcsök. Szinte valamennyi gyümölcsből készítenek frissen préselt italt (suco natural), amit rendszerint jól megcukroznak. Üdítő még a zöld kókuszdió leve, ami utcai árusoknál kapható. Annak ellenére, hogy Brazília a világ egyik legnagyobb kávétermelője, a brazilok kávé helyett is gyümölcslevet isznak – nem mintha ők frissebben ébrednének hajnali ötkor, mint mi. Arról van szó, hogy a brazilok csodafegyvere, az élénkítő hatású guarana olyan borzalmas ízű, hogy csupán sűrű turmixokba keverve viselhető el, úgy viszont nagyon. A másik bogyó, amivel a gyümölcsleveket szokták tuningolni, az açaí, nem szorul ilyen trükkökre, és sokszor magában is fogyasztják.

Brazíliában igencsak keverednek a kultúrák és a népcsoportok, ennek végeredménye egy vidám nép lett, mely nyitott minden kultúrára és újdonságra. Így közös kincs a szamba, a pasta, a sushi, az oktoberfest, az ayahuasca stb. Az egyes bevándorló népek kulturális értékei nem elválasztó, hanem összekötő erőt jelentenek. Vannak fehérek, feketék, barnák, sárgák, nagy portugál, olasz, japán közösség, vannak őslakos indiánok és vannak mindezek keverékei. Vannak szegények és vannak gazdagok. Azonban nincs nagyon a kettő között átmenet. Nincs fehér karácsony, nincs vasút és villamos, nincs tejföl és nincs kolbász(ból a kerítés sem). Számomra ez volt a legkülönlegesebb ebben a kontinensnyi országban: hogy megfér benne száz kultúra. Hogy észak és dél szinte külön ország lehetne, ám egymás értékei közös kinccsé válnak. Ez jelentette számomra az igazi mélységet, ahol a másságot nem veszélynek, hanem értéknek tekintik. Az itt élők, ahogy tapasztaltam, vidámak, viccesek, de a jelek arról árulkodnak, hogy nagyon szegények is. Az utca is neveli a gyerekeket, akik már fiatalon kiállnak a hosszan kígyózó autósorok közé gyümölcsöt árulni, közben elkerülhetetlenül szívva a kipufogógázt és egyben az élet keserűségét is. A fiúk meg ellepik a partszakaszt, zsákmány reményében horgásznak naphosszat. Hogy ők miként élik meg a mindennapokat, azt nem tudom. Hogy egy nap ráébredhetnek-e arra, hogy van ennél jobb? A választ erre sem tudom igazán.

Ettem sok finomat, ittam sok caipirinhát, voltam tipikus szórakozóhelyen, voltam meccsen, láttam sok turistalátványosságot. Láttam, milyen az a szegénység, amit otthon sehol nem látni, és milyen az a gazdagság, amivel szintén nem volt dolgom kis hazánkban. Láttam, milyen egy fejlődő országban élni. Jó érzés látni, hogy akarnak, hogy néhány év múlva ők lehetnek az egyik vezető gazdaság. Ehhez persze még sokat kell fejlődni, de jó úton járnak, úgy gondolom.

Mindezeket tudva Brazília feledhetetlen élményekkel gazdagít. Olyan energiával, szépséggel és érdekességekkel tölt fel, melyek az életed során veled utazhatnak, bárhova is tartasz, és rajongsz Brazíliáért. Bármikor útnak indulnál, hogy felfedezd újra és újra. Most már egészen biztosan tudom, hogy Brazíliában, hiába vérzik szó szerint ezer sebből, valami olyat tudnak az életről és annak élvezetéről, mint talán sehol máshol a világon. Eu estarei de volta em breve – hamarosan visszajövök!

(Vége)

 

MCSi Design