kele
perec1
garas1
62. évfolyam
46. szám
Lendva 
2018. 11. 15..
kiscim4618
 

Muravidék 1918–1922 – hónapról hónapra: Zűrzavar – bizonytalanság – útkeresés

goncz klekl451821918 novembere

Képünkön: Klekl Jožef nyugalmazott cserencsóci plébános, a Muravidék délszláv államhoz csatolásának egyik meghatározó támogatója. Forrás: Pokrajinski muzej Murska Sobota (Muraszombati Területi Múzeum).

Az első világháború véres harcainak a végét az 1918. november 3-án Padovában aláírt fegyverszünet jelentette. Akkorra már óriási politikai változásokra került sor Európában. Az Osztrák–Magyar Monarchia gyakorlatilag megszűnt, ugyanis október utolsó napjaiban létrejött a csehszlovák állam, megalakult az addigi Monarchia területén élő szlovénok, horvátok és szerbek állama Zágráb központtal (amely 1918. december 1-jén egyesült a Karađorđević dinasztia vezette Szerb Királysággal), létrejöttek az osztrák és a magyar köztársaságok stb. A szomszédos Muraközzel ellentétben, amely már korábban szerepelt a délszláv „igénylistán”, a mai Muravidék területét 1918 novemberében még kevesen „látták” az új délszláv állam fennhatósága alatt. Bizonyos körökben megjelent a többi szlovén régióval való egyesülés igénye, ami leginkább a Mariborban székelő Nemzeti Tanács ösztönzésére bontakozott ki. Főképpen néhány szlovén érzelmű római katolikus papnál találkozunk erőteljes szimpátiával. A frontokról hazatérő, elkeseredett és mindenből kiábrándult szlovén származású katonák némelyikénél úgyszintén rokonszenv bontakozott ki az új délszláv állam iránt. Kiemelhető közülük Jerič Ivan (később ő is római katolikus pap lett), aki a vidéknek a délszláv államhoz csatolása és a későbbi történelmi események szempontjából egyaránt fontos szerepet töltött be.

Amikor az új magyar miniszterelnök, Károlyi Mihály 1918 novemberének elején Belgrádban találkozott az Antant-seregek keleti parancsnokával, d`Esperey francia tábornokkal (aki lekezelően mint veszteseket fogadta a magyar küldöttséget), a Dunántúl nyugati szakaszán a demarkációs vonal, ameddig ki kellet a magyar hadseregnek üríteni a térséget, a Dráva folyó vonala volt, amit a november 13-i katonai egyezmény (belgrádi konvenció) is megerősített. A horvát politikusok a Muraközt ennek ellenére délszláv (horvát) érdekszférának tekintették, az alsólendvai és a muraszombati, valamint részben a szentgotthárdi járások elcsatolásáról azonban akkor még nem volt szó a „magas diplomáciában”. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a muraközi események hatottak a Murától északkeletre élő emberek véleményformálására is.

A maribori Szlovén Nemzeti Tanács 1918. november 3-án a stájerországi Ljutomer városában egy tanácskozást („tábort”) szervezett, ahol a zsizsekszeri (Žižki) Cigan Jože felolvasta a Mura bal partján élő szlovénok csatlakozási nyilatkozatát a délszláv államhoz. A nyilatkozat szövegét a szlovén nemzeti egyesülés egyik legjelentősebb muravidéki támogatója, Klekl Jože nyugalmazott cserencsóci plébános fogalmazta meg. Ő küldte el Cigant a ljutomeri tanácskozásra (és később Radgonára is). Az általa szerkesztett, muravidéki szlovén nyelvjárásban kiadott Novine című hetilapban akkoriban már jelentek meg délszláv és szlovén szimpátiát ébresztő vezércikkei, mivel Klekl pontosan tudta, hogy bármilyen lesz majd a vidék hovatartozásának a sorsa, a Mura mentén élő szlovénok jogai tekintetében a „wilsoni pontokra” hivatkozva erőteljes aktivitással eredményt lehet elérni.

goncz klekl4518November eleje az Alsólendvai járás területén igencsak zűrzavaros volt. A harcterekről többnyire szervezőtlenül hazatérő, túlnyomórészt délszláv származású katonák (gyűjtőszóval a szakirodalom „zöld kádernek” nevezi őket) számos esetben garázdaságra hajlamos helyi csoportokkal álltak össze, és az akkori forradalmi hangulat lázában Horvátország egyes régióiban gyújtogattak, valamint fosztogatták a boltokat, a gyárosok, iparosok magántulajdonát. A rendbontás a Muraközben is erőteljes volt, valamint Alsólendvára és a járás nagyobb településeire úgyszintén átterjedt. Belatincon felgyújtották a Zichy-kastélyt, Alsólendván, Palinán és Cserencsócon zsidó származású kereskedők boltjait törték föl, Dobronakon a körjegyzőségen fosztogattak. Jerič Ivan véleménye szerint, aki állítólag személyesen megakadályozott egy betörést Belatincon, a zavargásoknak nem nemzeti, hanem szociális és pszichológiai okai voltak, és az elkövetők gyakran nyúltak az orosz forradalomban a kommunistáknál tapasztalt anarchista eszközökhöz. A rendbontási hullámot, amely a Muraszombati járásra (a Vas megyei területre) nem terjedt át, néhány nap múlva megfékezték, részben a megszervezett nemzetőrségek beavatkozásával (az alispáni beszámoló szerint Alsólendván Némethy Vilmos és Hajós Ferenc közreműködése rendkívül fontos volt), valamint a Károlyi-kormány által kiküldött rendfenntartó alakulatok révén. Az utóbbi keretében szerepe volt Tkálecz Vilmos fogságból hazakerült hadnagynak, egykori cserencsóci kántortanítónak, aki a Jászi Oszkár miniszter által támogatott, a Muravidékért felelős nemzeti biztos, Obál Béla stábjának meghatározó egyénisége volt. Egyesek szerint rendkívül durva, sok halálos áldozattal járó beavatkozás fűződött a nevéhez (Jerič a visszaemlékezéseiben nagyon elmarasztalóan szól Tkáleczről), különösképpen a Muraközben, amit azonban a korabeli hivatalos beszámolók nem erősítettek meg. Kolbenschlag alispán beszámolója utalt a rendbontókkal szemben alkalmazott drasztikus statáriumra, amelyet azonban – a beszámoló szerint – Sebestyén Jenő és Hollós Ferenc hadnagyok, valamint részben maga az alispán irányítottak. Tkálecz tényleges szerepe a jövőbeni kutatások során talán tisztázódhat valamelyest.

A köztársaság kikiáltása után megalakult Muraszombati Nemzeti Tanácsot dr. Schömen Lajos vezette, helyettese Hartner Géza volt. Alsólendván az első Nemzeti Tanács elnöke dr. Józsa Fábián járásorvos volt. Később a testületbe a legtekintélyesebb városi személyiségek is bekerültek, ami arra utal, hogy a Mura mentén, ahol akkoriban alig akadt baloldali érzelmű ember, a nemzeti tanácsokban a polgárság színe-java közreműködött. Akkor még sokat reméltek a Károlyi Mihály vezette új kormánytól. A vidék Magyarországtól történő elcsatolásának a kérdése az említett nemzeti tanácsok „napirendjén” 1918 novemberében nem szerepelt.

 

 

 

 

MCSi Design