kele
perec1
garas1
62. évfolyam
49. szám
Lendva 
2018. 12. 06.
kiscim4918
 

Felhangzott a Krni-tó mentén a tárogató

csik46181918. november 11-én 11 órakor lépett életbe az általános fegyvernyugvás a compiègne-i fegyverszüneti egyezmény értelmében. A történelem ettől a pillanattól jegyzi az I. világháború végét.

Abban a pillanatban győztesek, vesztesek, mindenki örült, hogy vége a borzalmaknak. Ám a rákövetkező hétköznapok meghozták a keserűséget és a csalódást. Az egyéni sorstragédiákon túl a háború politikailag is csőd volt. Magyarország elvesztette területei 2/3-át, a szlovén néptömböt három államba szakították szét, s közben a győztesek sem érték el, amit akartak, sőt! Az igazságtalan békével megalapozták a még szörnyűbb visszavágást.

Száz év távlatából immár tárgyilagosan emlékezhettünk mi is, akik mintegy ötvenen összegyűltünk Ljubljanában, a Balassi Intézetben, hogy meghallgassuk dr. Négyesi Lajos egyetemi adjunktus előadását. Ő nemcsak a téma kiváló elméleti szakértője, hanem gyakorlati szakember, egykori felderítő parancsnok, manapság pedig az isonzói front hadszíntérkutatója. Krn, Batognica, Sleme, Mrzli vrh, a tolmini hídfő azok a frontszakaszok, ahova honvédeket rendeltek a nagy háborúban. Távol a hazától helyt is álltak katonai becsülettel, de jócskán megfogyatkoztak az egységek, mire otthon szükség lett volna rájuk a tényleges honvédelemben. Ez a hiba vagy kényszerhelyzet kísértetiesen ismétlődik a magyar történelemben.

Bárhogy is alakul: nem szabad semmit feladnunk, hisz „elveszett csak az, amiről magunk mondunk le”. Gyakorlatias előadónk ezt egy régészeti példával illusztrálta: hosszú évekig kellett szívósan kutatnia a Mrzli vrh csúcsát védő szegedi 46-os ezred III. zászlóaljparancsnokának, Diendorfer (Dombay) Miksának a földi maradványai után, mire rátalált. Sokára, de a kitartás meghozta gyümölcsét.

Az előadás hangulatát tovább emelte a gyenesdiási Pék András és neje, Julianna a „Katonaság nagy uraság” című összeállításban a vidámabb dallamokkal, tárogató-, duda- és citerakísérettel.

Az oldott baráti légkört csak fokozta a közönség megvendégelésével a szervező, a ljubljanai József Attila Magyar Kultúregyesület. Vállalkozó szellemben pedig nem volt hiány, hisz a többség már eleve a másnapi gyalogtúrára készült.

November 10-én reggel indult a XIX. Krni Emléktúra a Lepena-patak völgyéből a Krni-tóhoz, a novemberhez képest szokatlanul enyhe, napos időben. A mintegy 400 fős tömegben 33-an lépdeltünk koszorúkkal kezünkben az egykori haditemető helyén álló magyar kereszthez, hogy méltóképpen adózzunk a háborúban ezen a vidéken szenvedett elődeink emlékének: Magyarország Ljubljanai Nagykövetségéről Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet asszony, Gulyás B. József ezredes, Magyarország katonai és légügyi attaséja, a ljubljanai Balassi Intézet munkatársai, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumból Óvári Gábor egykori katonai attasé, a Zala megyét képviselő csapat, a zágrábi Zrínyi Miklós cserkészcsapat tagjai, a Muravidék magyarságát képviselve a Lendvai Hegymászó Egyesület tagjai és mások, valamint a ljubljanai József Attila Magyar Kultúregyesület vonzásköréből felnőttek és gyermekek...

A tó melletti központi megemlékezésen a lendvai származású Geder Alan vezérőrnagy, a szlovén vezérkar főnöke mondott beszédet. A Szlovén Hegyivadászok énekkara után a József Attila Magyar Kultúregyesület tiszteletbeli tagja, Pék András ajkain felbúgott a tárogató. Arról mesélt, hogy „a sasnak körme között” kényszerültünk a háborúba.

Koszorúink elhelyezése után – szintén a tárogató hangjai mellett – a Nem látlak én téged többé soha, soha sem dallamával és a Himnusszal búcsúztunk az elesettektől.

Az énekkel, gesztenyesütéssel és tárnicsgyökeres gyógyitallal töltött hegyi este feledhetetlen volt a tó közelében lévő menedékházban.

Cs.Gy.
 
MCSi Design