kele
perec1
garas1
63. évfolyam
3. szám
Lendva 
2019. 01. 17.
kiscim0319
 

1918. december: Határozat Mura megye létrehozásáról, valamint a Muravidék első délszláv megszállása

goncz trianon5018A Mura mentén élő szlovénokat 1918 végén több hatás érte, amelyek a december 1-jén létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyság iránti rokonszenvre késztették őket.

Képünkön: Obál Béla (Vashidegkút–Cankova, 1882 – Bécs, 1951) kormánybiztos, majd Vas megye főispán-kormánybiztosa; a Tanácsköztársaság időszakában népbiztos. Muravidéki szerepvállalása előtt Eperjesen az Evangélikus Teológiai Akadémián egyháztörténetet tanított, később Budapesten, Sopronban és Bécsben oktatott. (Forrás: Pokrajinski muzej Murska Sobota – Muraszombati Területi Múzeum)

A magyar állami és egyházi szervek, valamint a többségében magyar érzelmű értelmiség pedig Magyarország iránti hűségre buzdították őket. Jerič Ivan és Kühar Mihael Ljubljanában részt vettek Cankar Ivan, a nagy szlovén író temetésén. Emellett december 13-án látogatást tettek a szlovén nemzeti kormány elnökénél, Josip Pogačniknál, aki – Jerič szerint – tőlük szerzett tudomást a muravidéki szlovénok létezéséről.Utána Švabič ezredessel, a szávai hadtest parancsnokával találkoztak annak érdekében, hogy a jugoszláv csapatok szállják meg a Muravidéket. Sem a kormány, sem a hadsereg nem tettek ígéretet a Muravidék hovatartozásával kapcsolatban, ami arra utal, hogy 1918 végén a délszláv vezetői körök nem tervezték a Muravidék délszláv államhoz csatolását. Erre a Stájer Nemzeti Tanács törekedett, azonban felsőbb utasítás hiányában konkrét lépés részükről sem történt.

Klekl Jože erélyesen fogalmazott Novine című hetilapjában, amikor a december 8-i cikkében felszólította a muravidéki szlovénokat, hogy merjék vállalni a szlovén nyelvet és ne hagyják magukat elmagyarosítani. Mivel más nemzeti kisebbségeknél (amelyek közül egyes közösségek időközben önállósultak) nemzeti alapon is nemzeti tanácsok alakultak, Klekl ezzel kapcsolatosan is „kérdőre vonta” olvasóit. Akkor már a központi szlovén napilapok hasábjain is jelentek meg hírek a „magyarországi szlovénekről”. A Slovenec-ben radikális magyarellenes szövegek láttak napvilágot, amelyek többségének a szerzője (saját elmondása szerint) Jerič Ivan volt.

Észlelve az egyre erősödő szlovén hatást, a magyar megyei és egyházi körök is fontosnak tartották hallatni a hangjukat. A megyék és városok befolyásos vezetői mellett Mikes János szombathelyi megyéspüspök körlevele Szent István örökségének megőrzésére ösztönözte a lakosságot, aminek a buzgón hívő szlovén közösség körében nyilván volt hatása.

Az ellentétes érdekeket szolgáló nyomásgyakorlások időszakában született 1918. december 1-jén Bagonyán (Bogojina) a több római katolikus pap által elfogadott határozat, amelyben a muravidéki szlovénok részére autonómiát követeltek Budapesttől a közigazgatás, a vallás és az oktatás terén. A határozat tartalmát illetően fontos szerepe volt Obál Béla muravidéki származású eperjesi egyetemi tanárnak, a későbbi „vend” kormánybiztosnak, aki azokban a napokban Jászi Oszkár miniszter megbízásából a Muravidéken tartózkodott, és Muraszombatban, valamint Barkócon (Bakovci) a bagonyaihoz hasonló népgyűléseken vett részt. A december 2-i muraszombati nagygyűlésen megfogalmazódott Mura megye létrehozásának a terve, amely biztosította volna a Vas és Zala megyei szlovénok egységes vármegyébe tömörülését. A magyar kormány hajlott a kompromisszumra, ezért Jászi Oszkár azt a javaslatot terjesztette a belügyminiszter elé, hogy Muraszombat központtal „Vend Vármegyét” hozzanak létre. A javaslatot a Minisztertanács 1918. december 11-én elfogadta, és fölhatalmazta Jásziékat az új vármegye területének megállapítására. Másnap, december 12-én ennek élére a kormány kinevezte Obál Bélát kormánybiztosnak, Muraszombat központtal. A határozat megvalósítására egyéb események felgyorsulása miatt nem került sor.

A karácsonyi ünnepek 1918-ban az egyre jobban felbolydult Muravidéken nem teltek békésen. A magyar hadügyminisztérium tudomására jutott december 23-án, hogy hat katonavonat indul a Muraközbe. A magyar katonai hatóságok nem intézkedtek, miután a „szerbek” december 24-én megszállták Csáktornyát. Veszélybe került a Lendva-vidék is, főképp azért, mert Hamburger Jenő népbiztos úgy rendelkezett, hogy a Ferenczi főhadnagy vezetésével a határvédelem ellátása céljából Lendvára érkezett katonaság azonnal hagyja el a várost. Jure Jurišić százados egységei éltek a „lehetőséggel”, december 26-án (más források szerint 25-én) bevonultak a városba, majd december 28-án a Vas megyei Muraszombatot is elfoglalták. Ez volt a Muravidék első délszláv megszállása. A lendvai megszállást időben megelőzte Alsóbeszterce (Dolnja Bistrica) elfoglalása. A mindössze néhány főből álló magyar őrséget egy portyázó jugoszláv csapat a helybeli Godina Jožef (egykori monarchiabeli hadnagy) segítségével december 24-én lefegyverezte. Mivel ellenállás ott sem volt, másnap a cserencsóci és a középbesztercei (Srednja Bistrica) polgármesterekkel Godina közölte, hogy településeiket is elfoglalták a jugoszlávok. A karácsonyi katonai manővert a befolyással rendelkező személyek eltérően ítélték meg, mivel arra semmilyen megállapodás nem biztosított alapot. Ismert, hogy Maister és Slavič folytattak bizalmas tárgyalásokat a Muravidék katonai megszállásáról (vagy legalábbis kilátásba helyezték azt), azonban sem stratégiai hibát, sem diplomáciai botrányt nem akartak előidézni. Létezett ugyan terv a Mura bal partjának elfoglalásáról, ebből a célból Maister fontosnak tartotta Radkersburg (Radgona) megszerzését, de tekintettel a körülményekre tapintatos volt. A Jurišić-féle akció váratlanul érte őket, miután a muravidéki beavatkozás még inkább meghiúsult.

A magyar kormány a Muraköz megszállása után tiltakozó jegyzéket nyújtott át d’Esperey tábornoknak. Mielőtt válasz érkezett volna, megtörtént Alsólendva elfoglalása és a muravidéki behatolás. A jugoszláv vezetőség (bizonyára taktikai megfontolásból) nem vállalt felelőséget Jurišić portyázásáért, miután a magyar hadügyminisztérium parancsot adott a megszállt területek visszafoglalására a Mura vonaláig. A magyar katonai akcióban egy karhatalmi zászlóalj vett részt, és az 1919. január 2-ról 3-ára virradó éjjel visszafoglalta Muraszombatot. Alsólendvát és Belatincot a horvát osztagok ellenállás nélkül feladták. Nagyobb ellenállás csak Muraszombatban volt. A „muraszombati csata” áldozatokat is követelt. A muraszombati „szlovén nemzeti tanács” megalakulását éppen 1919. január 3-ára tűzték ki, amire a magyar katonai beavatkozást követően nem került sor.

 

 

MCSi Design